A következmények nélküli ország nem természeti csapásként alakult ki, közösen engedtük, hogy így legyen.
Négy évvel ezelőtt ez a felismerés késztette pályaelhagyásra a Matolcsy György korrupt ügyein dolgozó oknyomozó újságírót, a HVG volt munkatársát. Baksa Roland villanyszerelő lett. És amikor létrehozta az első áramkörét, átbillentette a kapcsolót, és kigyúlt a fény, akkor az a fájó felismerés hasított belé, hogy hosszú-hosszú évek óta először van következménye a munkájának.
Matolcsy György jegybankrablásának első lépéseit a HVG írta meg. Címlapról címlapra ábrázoltuk, ahogy Mészáros Lőrinc és Tiborcz István hízik az állami megrendeléseken, és ha egy-egy projektjük félresiklik, akkor a kormány(fő) kisegíti őket a közösből.
Fidesz-plakát 1990-ben
Fortepan / szitakri
Mi szereztük meg a hatvanpusztai könyvtár képeit és a projekt teljes tervezési dokumentációját – közben az épült tovább. És azt hallottuk vissza, hogy már unják az emberek, ki hány milliárddal lett kitömve, hova repked, mekkora hajóval száll vízre.
A korrupció azért válhatott sokak szemében érdektelenné, mert akiknek dolguk lett volna az igazságszolgáltatás, a bűncselekmények eltussolásán dolgoztak. Mintha egy Hitchcock-filmnek csak az első 45 percét vetítené a tévé. A gyanú felébred, de az alkotás véget ér, mielőtt a rendőr, az ügyész vagy a bíró az igazság nyomába eredne.
Megértem, hogy miközben az oknyomozó újságírók végigdolgozták a 16 évet, sokan belefáradtak a cikkeinkbe. Megértem, de nehezen fogadom el.
Az Orbán-kormány módszeresen leépítette a fékek és ellensúlyok rendszerét. És ahogy mostanra kiderült, nemcsak leuralta a bíróságokat, pórázra kötötte az ügyészséget, az érdekei szerint idomította az adóhivatalt és a rendőrséget, de még a titkosszolgálatokat is az emberek ellen fordította. Egyetlen ellensúly maradt: a szavazópolgár.
Voksolni pont olyan egyszerű, mint felkapcsolni egy lámpát. A választónak nem kell olyan áldozatokat vállalnia, mint a Portré rovatunkban emberi arcát is megmutató Szabó Bence volt rendőr századosnak.
https://hvg.hu/360/20260409_szabo-bence-nni-interju-portre-hvg
Az egyetlen kényelmetlenség: négyévente egyszer, 13 órán keresztül van az emberek kezében, hogy ítélkezzenek. Utána már nincs súlya semminek, sem egy Facebook-lájknak, sem a tüntetésnek. Ennek a négyévente ülésező esküdtszéknek nincs fiksz létszáma. Annál erősebb a hangja, minél többen élnek szavazati jogukkal szerte az országban (a vidéki tapasztalatainkat a Magyarország rovat foglalja össze).
Az ítélet ideje elérkezett. Minden jel szerint Orbán Viktort a jövőben gyakrabban találják majd a Szellem rovatunkban, ott, ahol a történelemről szoktunk írni. És közben a Medián – lapunkban ismertetett – előrejelzése szerint lassan készülhetünk mindannyian az április 12-ét követő feladatra. Az ország ugyanis nem hagyhatja újra magára az oknyomozó újságírókat.
Ha megtörténik a kormányváltás, szaván kell fogni a Tisza elnökét, aki azt ígéri, velük igazi jogállamban élnek majd az emberek, és példát fognak mutatni politikai méltányosságból.
A Magyar Péter-interjút a Fókuszban rovatunk közli, benne a fogadalmat, hogy egyetlen forint közpénznek sem kelhet lába.
https://hvg.hu/360/20260408_magyar-peter-valasztas-interju
A HVG pedig megígéri: ezzel a szigorral fogjuk ellenőrizni a hatalmat a következő négy évben is.
Akinek még szüksége van információra a választáshoz, a lapunkban megtalálja – leszámítva Orbán Viktor interjúját. Ő nem élt a felkínált lehetőséggel.
A következő napokban szinte éjjel-nappal dolgozik majd a stábunk, hogy a HVG internetes felületén egyetlen hírről se maradjanak le. Vasárnap pedig élő közvetítéssel, gyorselemzésekkel, adatokkal és hangulatokkal szolgáljuk olvasóinkat.
Egy műhelytitkot engedjenek meg a végére. A címlapunkon szereplő lány nem a képzeletünk szüleménye. Az ősi Fidesz talán leghíresebb plakátjáról választottuk, amivel a rendszerváltást ünnepelték. Annyit loptak tőlünk, hogy most én veszem kölcsön zárásként annak a plakátnak a feliratát:
tessék választani!
Nyitóképünkön: Szabó Bence Fotó: HVG / Fazekas István