Az április 12. előtti utolsó adásban a kampány utolsó napjainak dinamikáját, a választás valódi tétjeit és Magyar Péter ellenzéki kihívóvá válásának hátterét elemeztük. Emellett szó volt az amerikai alelnök látogatásának politikai következményeiről és a kampányban megjelenő titkosszolgálati szálakról, a műsor végén pedig arról is beszéltünk, ki milyen választási eredményre számít.
Félelem kontra hősképzés
Murányi András egyetért azzal az állítással, hogy a mostanihoz hasonlóan turbulens választási kampányra még nem volt példa. Felidézte, hogy a korábbi választásokon egy heterogén ellenzék állt szemben a Fidesz „mindent átható rendszerével”. A választások közeledtével az ellenzéki lendület rendre elapadt: nem volt éles kampány, hiányzott az egyértelmű vezető, és a választók sem hitték el, hogy az ellenzék ajánlata jobb lehet a Fidesz stabilnak tűnő politikájánál. A kormánypárt eközben következetesen találta meg azokat a témákat, amelyekkel hatékonyan tudta megszólítani a választókat.
Murányi kifejtette: a mostani helyzetet az teszi különlegessé, hogy egy sokkal egységesebb ellenzék jelent meg, erős vezetővel, aki rövid idő alatt épített fel jelentős politikai erőt, és nem ismétli meg az előző ellenzéki szereplők hibáit, hanem saját politikai stratégiát követ.
Ha az a kérdés, hogy a választók kinek hiszik el inkább, hogy alkalmas az ország vezetésére, akkor jelenlegi tudásunk szerint Magyar Péterben bíznak többen. Ha viszont az a kérdés, hogy Magyar Péternek voltak-e vitatható megnyilvánulásai, hibás mondatai vagy a miniszterelnök-jelölthöz méltatlannak tekinthető cselekedetei, akkor a válasz igen.
Ugyanakkor hozzátette, hogy ezen a téren a kormányoldal is számos kihívással szembesült, példaként a lehallgatások ügyét és a nyilvánosságra került diplomáciai beszélgetéseket említette. A kampány hajrájára szerinte a kulcskérdés eldőlni látszik: „a választók jelenleg Magyar Péterben látják azt a vezetőt, aki alkalmas lehet az ország irányítására.”
Mint kifejtette:
Elképesztő mértékben leegyszerűsödött a magyar politika. Egy választás előtt elvileg számos versengő politikai ajánlatnak kellene megjelennie, amelyek között a választók mérlegelhetnek, balról jobbra haladva eldöntve, melyik áll hozzájuk a legközelebb. Ez a fajta pluralizmus azonban mára háttérbe szorult. A politikai tér két narratívára szűkült. Az egyik oldalon a kormány által képviselt, félelemre építő kommunikáció áll, a másikon Magyar Péter »hősképzése«. A választás tétje így az lett, hogy a választók melyik narratívát tartják hitelesebbnek, és ezen túl lényegében nincs más kérdés.
Arról is beszélt, hogy a választók egy része hosszú ideje úgy érezte: nincs megfelelő politikai képviselete, és az adott szereplők sem alkalmasak a kormányzásra. Magyar Péter ebbe a politikai térbe lépett be, és képes volt azt az üzenetet közvetíteni, hogy belülről ismeri a rendszert, tudja, miként lehet azt átalakítani. Ez az állítás a választók jelentős részénél hitelessé vált.
A kegyelmi botrány nyomán kialakult társadalmi felháborodás összeadódott az elmúlt években felgyülemlett frusztrációval. Magyar Péter ezt a közeget tudta megszólítani, és politikai alternatívaként pozicionálni magát Orbán Viktorral szemben.
Murányi arra is felhívta a figyelmet, hogy a közéleti térben átrendeződés figyelhető meg: egyes korábbi ellenzéki véleményvezérek és liberális megmondóemberek – köztük olyanok is, akik korábban a DK, az MSZP vagy más ellenzéki pártok fizetési listáján voltak – nagyobb gyűlöletet táplálnak a régi ellenzékkel szemben, amely „betarthat” a Tiszának, mint a Fidesszel szemben.
A kétharmados többség kérdéséről szólva megjegyezte: sokan attól tartanak, hogy a régi ellenzéki pártok parlamentbe jutása csökkentheti a Tisza esélyeit. Szerinte azonban ez nem feltétlenül így van, mivel egy ilyen helyzetben a mandátumelosztás nem kizárólag a Tiszától venne el támogatást, hanem a Fidesztől is.
A remény egyszerre erő és gyengepont
Lapunk főmunkatársa, Nótin Tamás szerint Magyar Péternek politikai értelemben számos „kriptonitja”, vagyis sebezhető pontja van, ezek jelentős részét a politikai ellenfelei már meg is találták, ám a választóit ez egyelőre nem rendíti meg. Úgy látja, ennek oka, hogy a jelenlegi választás tétje nem elsősorban a hitelesség kérdése, hanem a Fidesz és annak elmúlt 16 évnyi kormányzásának a megítélése. A kormánypárt ugyanis valójában saját múltjával küzd: a saját hibáival, hiányosságaival és kudarcaival, még akkor is, ha a kormányzásnak kétségtelenül vannak eredményei. Ebben a helyzetben Magyar Péter inkább szimbólummá vált: a remény szimbólumává.
Az ellenzék a korábbi választásokon különböző formációkban próbált kihívóvá válni a Fidesszel szemben, de rendre kudarcot vallott. Vezető politikusok emelkedtek fel, majd tűntek el, miközben a választók sorozatos vereségeket éltek meg. A 2022-es választás ebből a szempontból fordulópont volt: az ellenzéki összefogás, a közös miniszterelnök-jelölt és az előválasztás ellenére is vereség lett a vége.
Ebben a kiábrándult közegben jelent meg Magyar Péter, aki képes volt egy platform alá terelni a korábban egymással is versengő ellenzéki pártok szavazóit. Nótin szerint
Magyar Péter esetében az vált politikai előnnyé, ami logikusan inkább hátrány lehetett volna: a NER világából, a kormányzati oldalról érkezett.
Az ellenzéki választók nem elsősorban azt látták benne, hogy korábban a rendszer része volt, hanem azt, hogy belülről ismeri annak működését, és így képes lehet hatékonyan szembeszállni vele. A jelenség mögött erős pszichológiai dinamika is áll. A választók egy része minden reményét Magyar Péterbe fektette, és amikor valaki ennyire erős várakozásokat kapcsol egy politikai szereplőhöz, rendkívül nehézzé válik a döntés felülvizsgálata. Ez magyarázza, hogy a különböző botrányok, hangfelvételek vagy vitatott megnyilvánulások miért nem befolyásolják érdemben a támogatottságát.
Tapasztalatai szerint sok ellenzéki választó szeme előtt most csak egyetlen cél lebeg: leváltani Orbán Viktort, és minden más kérdés – beleértve Magyar Péter hibáinak megítélését is – csak ezután kerülhet napirendre. Ez a hozzáállás azt is jelenti, hogy a választók egy része hajlandó háttérbe szorítani a kételyeit a politikai cél érdekében. Nótin hangsúlyozta: nem arról van tehát szó, hogy Magyar Péternek ne lennének „kriptonitjai”, hanem arról, hogy ezek jelenleg nem meghatározók. Sokkal inkább az a döntő, hogy a politikus a remény hordozójává vált, és egy több mint másfél évtizedes ellenzéki elégedetlenség, csalódottság és düh sűrűsödik a személyében.
Lapunk főmunkatársa hozzátette, hogy Magyar Péter legnagyobb „kriptonitja” éppen az lehet, ami jelenleg a legnagyobb erejét adja: a remény. A Tisza Párt elnöke addig tud a remény szimbólumaként működni, amíg a választók várakozásai nem ütköznek a politikai valósággal. Ha vereséget szenved, a reménybe vetett hit meginoghat, és ezzel együtt az a politikai szerep is megrepedhet, amely eddig a támogatottságának alapját adta. Ha viszont győz, akkor a remény önmagában már nem lesz elegendő: a „faltörő kos” szerepe helyett politikai, kormányzati kompetenciákat is fel kell tudnia mutatni, vagyis a választás után előtérbe kerülhetnek azok a szempontok, amelyek jelenleg háttérben vannak az ellenzéki szavazóknál.
Nótin szerint ezzel párhuzamosan azok a problémák is nagyobb hangsúlyt kaphatnak, amelyek az elmúlt időszakban a politikus személyiségével vagy megnyilvánulásaival kapcsolatban felmerültek. A választás után már nem csupán az ígéretek és a politikai narratívák számítanak majd, hanem az is, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt milyen teljesítményt tud felmutatni, akár kormányon, akár ellenzékben.
Jól jött Orbánnak, de az ellenzék is profitálhat belőle
J. D. Vance amerikai alelnök látogatásával kapcsolatban Murányi András úgy fogalmazott: Orbán Viktor kétségtelenül tényező a nemzetközi politikában, ezt nem lehet elvitatni tőle. Az már árnyaltabb kérdés, hogy a látogatás milyen konkrét politikai hasznot hozott. Az esemény elsősorban a kormánypárti tábor megerősítését szolgálta. A látogatás üzenete az lehetett, hogy a magyar miniszterelnök nemzetközi súlya jelentős, hiszen az amerikai alelnök is felkeresi. Az a kép rajzolódhatott ki, hogy Magyarország mögött erős nemzetközi támogatás áll, ami stabilitást sugallhat a választók felé. Ha a választók azt érzékelik, hogy a magyar kormány mögött az Egyesült Államok támogatása is megjelenik, az hozzájárulhat a tábor egyben tartásához.
Murányi ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az amerikai elnök látogatásnak lehettek olyan következményei is, amelyek kommunikációs szempontból inkább az ellenzék számára kedveztek. Példaként említette azokat a híreket, amelyek szerint fegyverbeszerzési megállapodás születhetett az Egyesült Államok és Magyarország között, mintegy 700 millió dollár értékben. Ez – a politikai kommunikáció szintjén – könnyen szembeállítható a kormány békepárti narratívájával, és alkalmas lehet arra, hogy az ellenzék ellentmondásként mutassa be a kormányzati álláspontot. Hozzátette, hogy hasonló módon jelenhetnek meg a közbeszédben más ügyek is, például a csádi katonai misszió terve, amelyek szintén alkalmasak lehetnek arra, hogy az ellenzék visszafordítsa a kormányzati kommunikáció egyes elemeit. Bár ezek az értelmezések gyakran leegyszerűsítettek, a kampány logikájában mégis hatékonyan működhetnek.
J. D. Vance látogatása Orbán győzelmét jelenti?
Lapunk főmunkatársa szerint J. D. Vance amerikai alelnök látogatása önmagában nem rendezte át a választói preferenciákat. Aki korábban a Tisza Pártra és Magyar Péterre kívánt szavazni, azt a látogatás nem tántorította el, ahogyan azokat sem befolyásolta érdemben, akik már korábban a Fidesz–KDNP és Orbán Viktor mellett döntöttek.
Nótin Tamás ugyanakkor rámutatott, hogy a látogatás politikai jelentősége nem elsősorban a bizonytalan szavazók közvetlen meggyőzésében, hanem a narratívák alakításában keresendő. Az elmúlt időszakban – különösen ellenzéki oldalon – hangsúlyosan jelent meg az az értelmezés, hogy a választás tétje a Nyugat és Kelet közötti választás, Európa és Oroszország szembeállítása. Ezt a keretezést erősítették a különböző kiszivárgott hangfelvételek és beszámolók is, amelyek a magyar és az orosz kormány közötti szoros kapcsolatokra hívták fel a figyelmet.
Ebben a kontextusban különösen jelentős, hogy az Egyesült Államok alelnöke Budapestre látogatott, kampányeseményen vett részt, és nyíltan támogatásáról biztosította Orbán Viktort. Mindez lehetőséget ad a kormányoldal számára, hogy saját narratívájába illessze az eseményeket, és azt hangsúlyozza: nem egy egyszerű Kelet–Nyugat választásról van szó, hiszen a Nyugat meghatározó hatalma, az Egyesült Államok is támogatását fejezi ki.
Nótin szerint az is fontos elem, hogy J. D. Vance arról beszélt: Ukrajna és az Európai Unió megpróbálja befolyásolni a magyar választás kimenetelét. Ez a megközelítés szintén illeszkedik a kormány kommunikációjához, és erősítheti annak politikai keretezését.
Az amerikai alelnök látogatásának hatása nem ér véget a kampánnyal: a választás után is hivatkozási pont lehet, főként ha a kormányoldal győzelmét az ellenzék az orosz beavatkozás vádjával kérdőjelezi meg. Ebben az esetben hivatkozási alap lehet, hogy nemcsak Oroszországgal, hanem az Egyesült Államokkal és más nagyhatalmakkal is jó kapcsolatot ápol az Orbán-kormány.
Nótin arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államok nyilvánvalóan folyamatosan figyeli a magyarországi politikai folyamatokat. Ezért nem valószínű, hogy egy amerikai alelnök nyíltan kiállna egy olyan politikai szereplő mellett, akinek nincs reális esélye a győzelemre. Ez arra utalhat, hogy Washington saját értékelései alapján Orbán Viktornak továbbra is komoly esélye van a választási sikerre.
Vance nemcsak Orbánnak üzent?
Murányi András szerint J. D. Vance látogatását érdemes árnyaltabban értékelni. Az amerikai alelnök ugyanis azt is kimondta, hogy az Egyesült Államok a választás kimenetelétől függetlenül együtt kíván működni a mindenkori magyar kormánnyal. Vagyis miközben a látogatás nyilvánvalóan Orbán Viktor politikai támogatását szolgálta, az amerikai álláspont alapvetően a pragmatikus együttműködés felé mutat.
Azt is kifejtette, hogy a külpolitikai kérdések rendkívül összetettek, és a magyar választók többsége nem is feltétlenül követi ezek részleteit, sőt sokszor nehezen is értelmezi a folyamatokat. Amit viszont ért, hogy Magyarország az Európai Unión belül „trójai falóként” működik.
„Magyarország az Európai Unióval szembeni álláspontot és az Oroszország melletti álláspontot foglal el. Nyilván ez magyar szempontból számomra például különösen kellemetlen, amikor éppen szétbombáznak egy szuverén országot, bármit is gondolunk róla. Tehát a magyar választó inkább azt látja, hogy van egy nagyon erős orosz támogatás, illetve egy amerikai támogatás, de a magyar választók többsége azért Amerikát sem tudja e pillanatban igazából hová tenni. Hiszen ha a Trump-adminisztráció, a második Trump-adminisztráció jelenlegi lépéseit nézzük, akkor azt látjuk, hogy egy iszonyatos, gyarmatosító, imperialista politikába kezdett bele” – mutatott rá Murányi András. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: tehát egy olyan „békepárti” Trumpról van szó, aki gyakorlatilag erőnek erejével akarja elérni maga elé tűzött célokat.
A teljes beszélgetésért nézze meg Csatatér című műsorunk legújabb részét.
Böngéssze az Index választási mellékletét, amelyben a legfrissebb híreken kívül megtalálja a pártok országos listáját, megnézheti az egyéni választókerületek jelöltjeit, elolvashatja a kisokost, és felfedezheti a felméréseket!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!