John Wayne-től Madonnáig.
Az ismertség és a sztárstátusz nem mindig korrelál a tehetséggel. Az alábbi listában olyan hírességek sorjáznak, akik bár megkerülhetetlen alakjai a popkultúrának, a „színészet” nevezetű művészeti ágat valahogy sosem sikerült teljesen elsajátítaniuk.
Forrás: MGM
Wayne volt a prototípusa a későbbi szótlan akciósztároknak, mint Clint Eastwood vagy Arnold Schwarzenegger – olyan fickóknak, akik karrierjüket egy hasonló karaktertípus apró variációira építették. Bár az említett sztárokat is érték olyan vádak a kritikusok és a közönség részéről, hogy be vannak oltva színészkedés ellen, ha visszanézzük Wayne 40-es és 50-es évekbeli filmjeit, a különbség zongorázható. Annyira merev volt, hogy akár mahagóniból is faraghatták volna, és szinte soha nem próbált meg legkisebb változtatást sem vinni a stílusába. Ami még ennél is rosszabb, még a tehetséget sem ismerte fel, akkor sem, ha az közvetlenül az orra előtt volt. Wayne lánya, Aissa egyszer elárulta, hogy volt egy feltörekvő színész a 70-es években, akit az apja szívből gyűlölt, és egyszerűen „nem bírta ki, hogy ne kritizálja az alakítását, ha feltűnt a vásznon”. Ezt a sztárt „a város legrosszabb színészének” nevezte, és elintézte annyival, hogy „szörnyű”. Ki volt ez a Wayne szerint végtelenül tehetségtelen csepürágó, akit ilyen kíméletlenül ostorozott? Gene Hackman. Igen, ugyanaz a Hackman, aki a valaha volt egyik legnagyobb amerikai színész.
John Wayne 90 évvel ezelőtti, szexuálisan túlfűtött filmje miatt vezette be Hollywood a cenzúrát
Olyan provokatívra sikeredett az 1933-as Baby Face, hogy az akkori nagy stúdiók inkább önként megalkottak egy szigorú szabályrendszert, nehogy az amerikai kormány büntesse meg őket egy új törvénnyel.
Forrás: InterCom
A hírhedt Arany Málna-díj statisztikái szerint Madonna minden idők legrosszabb színésze. A popikon példátlan módon nyolc „Legrosszabb színésznő” díjat zsebelt be, sorrendben a Sanghaji meglepetés, a Ki ez a lány?, A tanú teste, a Négy szoba, A második legjobb dolog, a Hullámhegy és a James Bond: Halj meg máskor című filmekért, majd 2000-ben megkapta „Az évszázad legrosszabb színésznője” díjat is.
Bár az Arany Málna zsűrije is szokott tévedni, a színészettel megpróbálkozó zenészek sorában valószínűleg tényleg Madonna a legrosszabb. Az évek során bőven lett volt esélye egy legalább közepes alakítást nyújtani, de még az olyan jó filmekben is, mint a Dick Tracy vagy a Micsoda csapat!, teljesen súlytalan maradt. Sokan Madonna Golden Globe-díjas alakítására mutogathatnak az 1996-os Evita címszerepében, mint bizonyítékra, hogy valójában jól teljesített karrierje során. Azonban ezt a döntést a díjkiosztók közelmúltbeli történetének egyik legelképesztőbb tévedéseként kell elkönyvelnünk. Még Patti LuPone is, aki 1980-ban Tony-díjat érően alakította Perónt, megvetően nyilatkozott Madonna játékáról:
Egy darab szar volt. Madonna egy filmgyilkos. Élettelen a tekintete. Még egy papírzacskóból sem tudná kijátszani magát. Nem szabadna filmekben vagy színpadon szerepelnie.”
Forrás: UIP-Duna Film
Vin Diesel lehet a történelem legsikeresebb színésze, akinek soha nem volt egyetlen jó alakítása sem. Vannak egysíkú előadók, és aztán ott van Mr. Diesel, egy ember, aki annyira rendíthetetlenül egyszólamú, hogy az ember elgondolkodik: vajon tudja-e egyáltalán, hogy léteznek más hangnemek is? Ezzel együtt Dieselnek semmi oka sincs rá, hogy érdekelje a kritikusai véleménye, mert a filmtörténet egyik legnagyobb franchise-ára támaszkodhat – és ha milliók szeretik, ahogy komoran nézel, a családról dörmögsz és gyors autókat vezetsz, akkor mit számít, hogy nem tudsz játszani?
Ezekben a filmekben Diesel játéka sosem változik. Lassan beszél a mély hangján, miközben feszíti az izmait, és próbál valamilyen emberi érzelmet az arcára varázsolni – mindhiába. Ilyen lenne Jason Statham, ha a brit akciósztárból kivonnák a karizmát vagy Steven Seagal, ha valamilyen véletlen folytán néha egy-egy nézhető filmet is csinálna.
Forrás: Michael Tran / FilmMagic / Getty Images
A stand-up fellépéseivel Kevin Hart képes megnevettetni a közönséget. Persze nem ő a legárnyaltabb komikus, aki valaha színpadra lépett, és a poénjai nagy része a túlzó előadásmódból és alacsony termetéből fakad, de néha ennyi is elég ahhoz, hogy az emberek elégedetten menjenek haza. A probléma Harttal az, hogy szinte minden színészi szerepében egyszerűen átülteti a stand-up énjét a mozivászonra, és ritkán próbál valami újat mutatni. Még amikor megpróbált drámai területre merészkedni az Életrevalók amerikai remake-jével vagy az Apaság című filmmel, volt benne valami hamisság.
Forrás: Axelle / Bauer-Griffin / FilmMagic / Getty Images
Drew Barrymore egyszer azt mondta a New York Times-nak:
„Szerintem nem vagyok jó színész. Úgy érzem, hogy ez az egész hamis és gusztustalan, és nem hat igaznak.” De aztán rögtön hozzátette: „ha kutatsz, tanulsz és személyessé teszed a karaktert, egyszerűen azzá a személlyé válsz, és akkor az lesz az igazságod, minden más pedig eltűnik körülötted. Akkor az igazat mondod, az nem hazugság, nem kamu.”
Drew Barrymore 50 első éve – KÉPGALÉRIA
1975. február 22-én született Drew Barrymore, aki ma ünnepli az 50. születésnapját.
Nem kell azonban rosszindulatúnak lenni, hogy az érezzük, a nyilatkozat első felével közelebb járt az igazsághoz, mint a másodikkal – mert karrierje során még soha nem nyújtott jó alakítást. Barrymore fején találta a szöget, amikor azt mondta, hogy az alakításai nem érződnek igaznak. Legyen szó a látványos rúgásokról a Charlie angyalai filmekben, az Adam Sandlerrel közös romkomjairól, vagy akár azokról az alkalmakról, amikor próbált „komollyá” válni olyan alkotásokban, mint a Donnie Darko vagy az Egy veszedelmes elme vallomásai, Barrymore-ban mindig van valami zavaró. Olyan, mintha mindig összekacsintana a közönséggel, még akkor is, amikor nem kellene, vagy mintha tudatában lenne a mozi mesterkéltségének, és nem bírná megállni, hogy minden félmosolyával vagy furcsa hangsúlyozásával rámutasson erre.
Via: Far Out