Április 1-én a párizsi fellebbviteli bíróság megszüntette a szeptember 30. óta tartó kényszerintézkedést a Charles de Gaulle repülőtéren őrizetbe vett, Tunézia kérésére az Interpol körözési listájára felkerült Halima ben Ali ügyében, aki hazatérhet férjéhez az Egyesült Arab Emírségekben töltött önkéntes száműzetésbe. A nőt egyébként 2018-ban már Olaszországban is letartóztatták, de akkor is szabadon engedték, ügyvédje szerint ebből is látszik, hogy védence csupán a szülőhazája által indított „boszorkányüldözés áldozata”. Tunézia a fiatalasszonyt azonban azzal vádolja, hogy aktívan segédkezik az anyja, Leila Trabelszi volt first lady által az államkasszából elsikkasztott és eltulajdonított pénzek tisztára mosásában egy offshore céghálón keresztül.
A volt elnöki párt távollétükben többször is elítélték már többek közt emiatt is, végül jogerősen egyaránt 60 évnyi szabadságvesztést róttak ki rájuk – bár az elnököt végül életfogytiglanra ítélték az autokratikus uralma utolsó heteiben zajló tüntetések véres leverése miatt, ami több mint 300 ember halálát okozta. A párizsi ítélőszék állásfoglalása szerint Halima ben Ali nem számíthatna odahaza igazságos tárgyalásra, amely sejtést alátámasztja az is, hogy Tunézia nem válaszolt a francia igazságszolgáltatás kérdéseire a tunéziai hatóságok függetlenségével és pártatlanságával kapcsolatban. De nem kaptak választ a vádlott fogva tartási körülményeit és rossz bánásmód esetén rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeit illetően sem.
Mint Halima ben Ali ügyvédje nyilatkozta, hazaküldeni védencét egyet jelentene a halálos ítélettel, amit jól példáz, hogy egy anyai és egy apai nagybátyja is elhunyt már a börtönben. A francia bíróságok továbbá nem lettek az ügyben sem meggyőzve, hogy az esetleges bűncselekmények nem évültek-e már el. Halima ben Ali feljelentést tesz így egy tunéziai–francia rendőrnő ellen, aki a reptéren nyilvánosan tolvajnak nevezte, és megtámadja a személyét érintő európai uniós szankciókat is. Tunézia a család kiadatását egyébként már az őket befogadó Szaúd-Arábiától is kérte, de onnan is csak elutasítást kapott.
Semmi sem szabott gátat a pereputty harácsolásának
2010 decemberében a Tunézia Szentendréjének tartott Szidi Bú Zidben az anyagi kilátástalanság miatt felgyújtotta magát egy utcai árus, ami kirobbantotta a tunéziai forradalmat az 1987 óta hatalmon lévő elnök rezsimje ellen – a történelembe arab tavaszként bevonult forradalmi hullám hónapokkal később pedig megdöntötte Líbiában és Egyiptomban is az évtizedek óta bebetonozott hatalmat. Mint azonban memoárjában (Ma Verité – Az én igazságom) írja a volt tunéziai first lady, szerinte a francia titkosszolgálat és a hadsereg szította az elégedetlenséget férje ellen. Az akkoriban Tunézia leggyűlöltebb személyének számító Leila Trabelszit politikai ambíciói miatt az ország Lady Macbethjének, míg a világhírű luxusmárkáknál elköltött vagyonok miatt Tunézia Marie Antoinette-jének tartották.
De hogyan is jutott idáig a tízgyermekes családban, egy aszaltgyümölcs-árus lányaként felnőtt, fodrászként, titkárnőként és virágárusként dolgozó nő? Leila Trabelszi első házassága után szeretői viszonyba bonyolódott egy jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező milliárdos iparmágnással, aki bevezette őt az elit köreibe, és ennek révén megismerkedett az akkori miniszterelnökkel, a még házas jövendőbeli férjével. Ben Ali és Trabelszi szeretők lettek, és hamarosan titokban jött az első gyermekük is. Amikor ben Ali megpuccsolta az elnököt, és hatalomra került, elvált nejétől, és feleségül vette Trabelszit, aki hozzálátott ahhoz, hogy családtagjait pozíciókhoz segítse.
Az ezt követő évtizedekben a Trabelszi név a tunéziai társadalmat és üzleti életet átszövő korrupció szinonimájává vált mint a szemérmetlen kapzsiság és a túlzás jelképe. Leila Trabelszi kormányzati pozíciókról döntött és minisztereket rúgatott ki, így a kormánypártban is hasonlóképpen vélekedtek róla, mint az utca embere: intelligens, számító, manipulatív, és híján van mindenféle erkölcsi gátlásnak. A nép által csak „Leila Ginnek” (mivel nem vetette meg éppenséggel a bulizást és kedvenc italát, a gint sem) vagy „Karthágó királynőjének” nevezett first ladyt választották meg időközben az Arab Nők Szervezetének elnökévé is, ezzel pedig a világ 50 legbefolyásosabb arabja közt tartották számon.
Bár önéletrajzi könyvében egy olyan személyiség rajzolódik ki, akit nem érdekelt a politikai hatalom vagy a pénz, azt még maga is elismeri, hogy rokonaival ők voltak az elnök „Achilles-sarkai”, azaz bizony történtek túlkapások. (Például amikor unokaöccsei lefoglalták és eltulajdonították egy francia üzletember luxusjachtját.) Hozzáteszi, hogy hibázott, amiért nem volt éberebb családtagjai egyes kirívó hibáival kapcsolatban, és hogy a száműzetésben volt ideje számot vetni a múltjával. Mint az egykori tuniszi amerikai nagykövet írja a Wikileaks által nyilvánosságra hozott leveleiben, a Trabelszi klánt gyakran gúnyolták az emberek egymás közt alacsony iskolázottságuk és ízléstelen hivalkodásuk miatt, ami egy szelep volt, ami ideig-óráig levezette az egyre gyülemlő feszültséget.
Az ország aranytartalékának felével együtt távozhattak a hatalomból
2011. január 14-én reggel a first lady és egyes családtagjai felszálltak egy magánrepülőre állítólag 66 millió dollár értékű, 1,5 tonnányi aranyrúd társaságában, amelyet önhatalmúlag hozott el a nemzeti bankból. Az elnök arra kérte feleségét, hogy legkisebb gyermekükkel menjenek zarándoklatra egy pár napra Mekkába, ennyi idő elég lesz, hogy helyreálljon a rend.
Természetesen tudatában voltunk annak, hogy országunk nehéz időszakon megy keresztül. De egyáltalán nem hittem, hogy a helyzet még rosszabbra fordul, pláne nem, hogy a családot órákon belül száműzik.
Azt azonban tagadja, hogy kipakolta volna a jegybank széfjét, állítása szerint semmi pénz nem volt nála, de még az útlevele sem. Puszta kitaláció szerinte, hogy már eleve menekülőre fogta volna, akkor miért hagyta volna otthon az ékszereit vagy a drága ruháit és divatkiegészítőit? Bár a hivatalos narratíva az, hogy a magas munkanélküliség és a megemelt adók, valamint a regionális és társadalmi egyenlőtlenségek vezettek a töréspontig, a first lady másképp látja. Szerinte a hadsereg vezetője biztatta arra az elnököt, hogy távozzon ideiglenesen az országból, egyébként a férje sosem hagyta volna el Tunéziát.
Idegen titkosszolgálatok által segített államcsínynek tartja a történteket, amit a decemberben közzétett amerikai diplomáciai jelentések is eszkaláltak, amelyek tele voltak részletekkel a családhoz köthető korrupcióról és fényűzésről – éppen ezért is tartják ezt az „első Wikileaks-forradalomnak”. A zavargók elsődleges célpontjai így a Trabelszi klánhoz köthető luxusingatlanok voltak, amelyeket szétdúltak, kifosztottak. 2011-től az elnök és a first lady is rákerült az Interpol vörös listájára, a tunéziai vádhatóság hazaárulással, lopással és pénzmosással gyanúsította a házaspárt – a svájci kormány be is fagyasztotta a család bankszámláin tartott több millió dollárt.
A hírek szerint a szaúd-arábiai Dzsiddában telepedett le aztán a família, visszavonultan éltek, gyakorlatilag egészen addig semmit sem lehetett róluk tudni, mígnem 2019. szeptember 19-én bejelentették a néhai elnök halálhírét. Azóta a volt first lady alig megy ki a házból, de saját bevallása szerint sokat imádkozik. Nagyon messze került attól a személytől, amelyet egy francia szerzőpáros írt meg a first lady által vitatott monográfiában (La Régente de Carthage – Karthágó régense), és attól a helyzettől, amelyről három nappal ben Ali bukása után nyilatkozott az utolsó miniszterelnöke. Akinek egyre inkább az volt az érzése, hogy a first lady kezdi átvenni férjétől az ország irányítását.
(Borítókép: Zín el-Ábidín ben Ali tunéziai elnök és felesége, Leila Trabelszi vacsorán vesznek részt az Élysée-palotában, Párizsban. Fotó: Pascal Le Segretain / Sygma / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!