Az Alpok magaslataiban állva az ember a látványtól megrészegülve hajlamos azt hinni, hogy amit lát, az kizárólag a természet diadala, hiszen hófödte csúcsok, tökéletesen kezelt lejtők és végtelennek tűnő fehérség tárul a szemünk elé – akárcsak az Innsbrucktól körülbelül 80 kilométerre található, a tengerszint felett 1368 méter magasan fekvő Söldenbe megérkezve.
Ám amikor a körülöttünk magasodó lankák felé vettük az irányt, és közel háromezer méteren járva bepillantást nyertünk a kulisszák mögé, gyorsan világossá vált, hogy ez a látvány ma már legalább annyira mérnöki teljesítmény, mint természeti adottság. A tiroli Sölden gleccsersíterepe ma már a modern síipar egyik legelőremutatóbb példája, ugyanis egy olyan komplex rendszer működik itt, ahol a digitalizáció, az energiamenedzsment és a megújuló energiaforrások szinte láthatatlanul, mégis kulcsszerepben működnek együtt. Ebbe pedig mi is bepillantást nyerhettünk most.
Sölden 1350 és 3340 méter közötti magasságban terül el, 144 kilométernyi pályával, 450 hektáros síterülettel és 31 felvonóval. Ehhez két nagy gleccser biztosítja az alapot, amelyre az egész rendszer épül, így a szezon ma már megbízhatóan októbertől egészen májusig tart. A kínálat pedig nem csupán sportélmény, hiszen itt található a 3040 méteren fekvő, James Bond-filmek világának szentelt 007 ELEMENTS múzeum, vagy a BIG 3 Rallye 50 kilométeres síútvonal is azt mutatja, hogy a turizmust tényleg egy komplex élménnyé formálták. És milyen jól is tették!
Ám mindez csak a felszín. A háttérben ugyanis egy olyan infrastruktúra működik itt, amelynek célja, hogy mindezt a lehető legkisebb energiafelhasználással és a lehető legnagyobb biztonsággal biztosítsák, még az éghajlatváltozás egyre kiszámíthatatlanabb körülményei és az energiaárak emelkedése között is.
A költségből lett stratégia
A történet több mint 15 éve indult, amikor a síterep üzemeltetője a Siemensszel kezdett együttműködni. Az első lépés meglepően prózai volt: a cél az energiaszolgáltató felé vállalt maximális teljesítmény betartása volt. Az úgynevezett negyedórás csúcsok túllépése ugyanis rendkívül költséges. A megoldás egy átfogó mérési rendszer kiépítése lett. A teljes síterületen 320 mérőpontot telepítettek, majd az évek során mintegy 100 kilométernyi üvegszálas hálózatot fektettek le.
Ez a hálózat ma már nem csak az energiafogyasztást figyeli, hanem a síterep digitális gerincét is alkotja.
A SENTRON PAC alapú mérőrendszerek segítségével ugyanis olyan részletek váltak láthatóvá, amelyek korábban rejtve maradtak. Például a nyári időszakban jelentkező, szokatlanul magas alapterhelések, vagy az úgynevezett „alvó fogyasztók” is, amelyek feleslegesen nyelték az energiát, így ezek kiszűrésével már önmagában jelentős hatékonyságnövekedést értek el.
Ho-ho-ho-hóó!
A síterep működésének egyik legkritikusabb eleme persze mégiscsak a hó, aminek nemcsak a mennyisége, hanem annak minősége és eloszlása is kulcsfontosságú. Korábban ezt nagyrészt a hómesterek tapasztalata határozta meg, a terepen azonban rendkívül nehéz pontosan megítélni, hogy egy adott szakaszon egy, öt vagy akár tíz méter hó található, a hótömeg ugyanis folyamatosan alkalmazkodik a környezetéhez. Ezért a szakemberek biztonsági tartalékkal kezdtek dolgozni, ami viszont jelentős víz- és energiafelhasználást jelentett. A digitalizáció ebben hozott áttörést.
A 2014 és 2016 között megvalósított SnowSAT projekt révén a pályagépek ma már GPS- és LIDAR-technológiával valós időben mérik a hóvastagságot. A rendszer minden pályaszakaszt és hóágyút digitálisan leképez, és színkódolt vizualizációval mutatja meg, hol van elegendő hó, és hol szükséges az utánpótlás mesterségesen előállított hóval. A hómesterek szerepe így ezzel nem tűnt el, de nagyban átalakult, és ma már elsősorban az alaphóágyúzás kezdeti paramétereit határozzák meg. Ezt követően viszont az adatok veszik át az irányítást.
A SnowSAT által gyűjtött adatok ugyanis bekerülnek a Siemens WinCC-alapú központi rendszerébe, amely konkrét döntéseket hoz. Meghatározza például, hogy egy adott pályaszakaszra pontosan mennyi hóágyúzandó víz szükséges, és ezt mely csatlakozópontokon keresztül kell biztosítani. Amikor a pályagépek ismét végighaladnak a területen, az új mérések valós időben kerülnek vissza a rendszerbe. A szoftver összeveti az aktuális állapotot a kívánt értékekkel, és kiszámolja a hiányzó mennyiséget.
Így a hógyártás nem túlzó becsléseken, hanem precíz adatokon alapul.
Mindez pedig nem csak jól hangzó technológiai humbug, hanem fenntartható is, ugyanis az eredmény egy olyan rendszer, amely egyszerre energiahatékony, költségtakarékos és rendkívül pontos is.
Mivel a hóágyúk működtetése hatalmas energiaigényű feladat, ezért kulcsfontosságú volt az energiagazdálkodás integrálása a rendszerbe. A kezelők ezért ma már vizuális felületen látják, hogy a síterep különböző pontjain mekkora a terhelés, és hogy hány további hóágyú kapcsolható be biztonságosan. A rendszer színsávokkal jelzi, hogy a 11 szivattyúállomás közül melyikhez tartoznak az egyes hóágyúk, és a terhelésdiagramok egészen a transzformátorokig követhetők. Ha a teljesítmény közelíti a kritikus határt, azonnali riasztás érkezik. A rendszer ráadásul akkor is képes valós fogyasztási adatokat mutatni, ha egyes hóágyúk éppen adatkapcsolat nélkül működnek.
Ma a síterep hógyártó rendszere 16 állomásból, 470 hóágyúból, két szerverből és egy 100 kilométeres adatátviteli hálózatból áll. A központi vezérlésért a Siemens SIMATIC S7 rendszere felel, amely valós időben koordinálja az egész működést.
A nap és a víz üzemeltet mindent
Ahogyan az életünk több területén, úgy a technológia fejlődését Söldenben is nagyrészt a klímaváltozás kényszerítette ki. A korábban hosszabb ideig tartó ideális hóágyúzási időszak mára drámaian lerövidült, és karácsony előtt gyakran legfeljebb egy hét áll rendelkezésre, sokszor pedig még ennél is kevesebb. Ebben az időablakban így minden hiba kritikus lehet, ha a túlterhelés miatt pedig leáll a rendszer, az újraindítás akár órákba is telhet, ezek az órák pedig a teljes szezonkezdetet veszélyeztethetnék. Azért a feltételes mód, mivel éppen ezért a cél ma már nemcsak a hatékonyság, hanem a kockázat minimalizálása is, a digitalizáció és az automatizmusok pedig ebben kulcsszerepet játszanak, hiszen előre jelzik a problémákat, és lehetővé teszik a gyors, azonnali beavatkozást is.
A fenntarthatóság ennél jóval látványos eleme a Tiefenbach-gleccseren épült fotovoltaikus napelemrendszer. Ez amiatt is különleges, mert a hagyományos megoldások 2800 méteres magasságban, a meredek lejtőkön aligha működnének, hiszen a tetőfelületek túl kicsik, a vízszintes napelemeket pedig pillanatok alatt eltemetné a több méteres hó.
Erre a megoldás az úgynevezett Helioplant-rendszer, azaz az a 790 darab, sziklákba rögzített napelem-fa, amelyek függőlegesen állnak a domboldalon.
Ez a kialakítás ugyanis nemcsak megakadályozza a hó felhalmozódását, hanem a szél örvénylései révén természetes módon tisztán is tartja a felületeket.
A rendszer teljesítménye 6,3 megawattóra, és a síterep éves, mintegy 29 gigawattórás energiaigényének körülbelül egyharmadát fedezi – tudtuk meg Markus Arnoldtól, a létesítmény projektmenedzserétől. Érdekesség, hogy a függőleges elrendezés miatt ráadásul a termelés nem a déli órákban csúcsosodik ki, mint egy hagyományos napelem-rendszer esetében, hanem reggel és este, ami jobban illeszkedik az üzemeltetés energiaigényéhez, hiszen már a nap első óráiban is kellő energiát tud fejleszteni az infrastruktúra működéséhez.
Mivel a hógyártás alapja a víz, így erre is fenntartható megoldást kellett találniuk a síterepen, ezt az akadályt pedig szintén sikerrel vették, ugyanis Söldenben Ausztria legmagasabban fekvő ilyen célú víztározóját hozták létre, 2900 méteren.
A három futballpálya méretű tározó 19 méter mély, és mintegy 412 ezer köbméter vizet képes tárolni. A rendszer filozófiája ugyan egyszerű, mégis rendkívül fontos, a vizet ugyanis nem felhasználják, hanem csupán kölcsönveszik azt. A hó elolvadása után a víz ugyanis bekerül a tározóba, majd visszakerül a természetes körforgásba mesterségesen előállított hó formájában, így hosszú távon is valóban fenntartható módon működik.
(Borítókép: A söldeni síterepen a technológiának köszönhetően az energia és a mesterséges hó biztosítása is környezettudatos. / Fotó: Siemens)
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!