A mérnöki kamara elnöke a Lázár-féle építési minisztériumot és a közbeszerzéseket kritizálta a Tisza győzelme után

Balzac regényének világa nem egyetlen nagy bukás története. Inkább annak a lassú kijózanodásnak a krónikája, amikor egy tehetséges, reményekkel teli ember rádöbben: nem ugyanaz az ország, nem ugyanaz a közeg, nem ugyanaz a rend várta, mint amelyet elképzelt magának. Lucien de Rubempré nagy várakozással indul el, és útközben nem egyszerűen vereséget szenved. Ennél többet veszít: az illúzióit. Az elmúlt években valami hasonlót élt át a magyar mérnöktársadalom és tágabban az egész építésgazdaság is

– így kezdődik a Magyar Mérnöki Kamara hosszú hétfői Facebook-posztja, amit annak elnöke, Wagner Ernő írt a hétvégi választási eredmények után.

Kifejtette, sok szakember örült, amikor létrejött a később Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium, szemléletváltásban reménykedtek, ám ez elmaradt,

helyette látszatintézkedésekkel próbálták meg a szakma képviselőit meggyőzni.

„Több valóságra és kevesebb díszletre” vágytak, de a mérnökök tudását nem vonták be a legtöbb folyamatba, háttérbe kerültek a szakmai szempontok – állította az elnök, aki kritizálta a közbeszerzések gyakorlatát is: úgy látja, voltak olyan beruházások, amelyek sok energiát, pénzt és időt emésztették fel anélkül, hogy hasznuk lett volna.

Wagner a bejegyzésben magyarázkodott amiatt, hogy a kamara eddig nem szólalt meg, szerinte ez nem gyávaság miatt alakult így, hanem azért, hogy biztosítani tudják az intézményes működést egy kritikát rosszul tűrő politikai helyzetben. Bár hozzátette: jó döntésnek tartja, hogy a mérnöktársadalom józan maradt, megőrizte szakmai tudását, és nem folyt bele a hangos közéleti vitákba. A bejegyzés alatti hozzászólásokban sokan nem így gondolják, több kommentelő is jelezte:

a kamara kiállása megkésett, kissé képmutató.

A poszt végén az elnök derűlátóan fogalmaz: állítja, a mérnöktársadalom nem fél, már van okuk megszólalni, szükség van a megtisztulásra.

És akkor szakmai közösségünk feladata sem kisebb, mint mindig volt: nem sodródni az árral, hanem medret adni neki. Az áradat is szabja a medrét

– tette hozzá.