A közel-keleti háború lezárása az energiapiaccal együtt a teljes globális növekedési modellt szétverte: az IMF szerint minden egyes nap közelebb visz a legrosszabb forgatókönyvekhez, Európa pedig már most félúton áll az inflációs sokk és a stagnálás között.

Az amerikai–izraeli katonai művelet Irán ellen, valamint az arra adott teheráni válaszcsapások néhány hét alatt rendszerszintű makrogazdasági sokkot idéztek elő. A Nemzetközi Valutaalap máris jelentősen újraértelmezte a világgazdasági előrejelzéseit. Az idei globális GDP-növekedési prognózisát 3,3-ról 3,1 százalékra vágta vissza, hangsúlyozva, hogy ez még mindig egy optimista forgatókönyv, amely rövid konfliktussal és mérsékelt energiaár-emelkedéssel számol. Ugyanakkor már ebben a verzióban is megtörik az a lendület, amit korábban a technológiai beruházási bumm, az enyhülő kereskedelmi feszültségek és a laza pénzügyi feltételek tápláltak.

A kockázatok egyértelműen nőnek. Az IMF készenlétben tartott „kedvezőtlen” forgatókönyve 2,5 százalékos globális növekedést és 5,4 százalékos inflációt vetít előre, míg a legsúlyosabb esetben a világgazdasági növekedés 2 százalék alá lassulhat – ez az a szint, amit az intézmény globális recesszióként kezel. Ilyen alacsony növekedésre 1980 óta mindössze kétszer volt példa, a 2008-as pénzügyi válság és a Covid-időszak idején.

A sokk szerkezete klasszikus, hiszen az energián keresztül gyűrűzik be a teljes gazdaságba. A globális infláció 2026-ban 4,4 százalékra emelkedhet az idei 4,1-ről, amivel meg is szakad az elmúlt évek dezinflációs trendje. Kedvezőtlenebb esetben 5,8-ig gyorsulhat, majd 2027-ben 6,1 százalékra is felkúszhat. Az IMF vezető közgazdásza, Pierre-Olivier Gourinchas szerint minden egyes nap (ameddig az energiapiaci zavar fennmarad) közelebb viszi a világgazdaságot a kedvezőtlenebb forgatókönyvekhez.

A hatások ráadásul földrajzilag sem egyenletesek. A feltörekvő gazdaságok növekedési kilátásait 4,2-ről 3,9 százalékra rontották, míg a fejletteknél valamelyest nagyobb ellenállóságot feltételeznek, részben az Egyesült Államok nettó energiaexportőri státusza miatt, ahol a növekedés 2,3 százalék körül alakulhat. Európa azonban sérülékeny: Németország és Nagy-Britannia mindössze 0,8 százalékos növekedést produkálhat az idén.

Kamatemelés nincs, szorongás van

Christine Lagarde, az Európai Központi Bank vezetője elismerte, hogy az eurózóna gazdasága kicsúszott az alapforgatókönyvből, és a kedvezőtlen felé sodródik. Ez a megfogalmazás lényegében azt jelenti, hogy a monetáris politika elvesztette azt a stabil referenciakeretet, amelyre normál körülmények között épül.

Az infláció már most meghaladja a 2 százalékos célt. Míg az IMF úgy látja, hogy 2026-ban 2,6 százalék körül alakulhat (ami első pillantásra kezelhetőnek tűnik, de a konfliktus elhúzódása esetén gyorsan 4,2 közelébe emelkedhet), az EKB saját súlyos forgatókönyve ennél is tovább megy, és a 6 százalék feletti infláció és a rövid recesszió kombinációját sem zárja ki. A központi bank döntéshozói mindenesetre még kivárnak, adatvezérelt megközelítést hangsúlyozva, és egyelőre kerülik a kamatemelést.

A jelenlegi helyzet sajátossága, hogy a sokk nem pénzügyi vagy keresleti oldalról érkezik, hanem egy geopolitikai töréspontból, amely közvetlenül a gazdasági ütőeret, az energiarendszert érinti. Azaz a megoldása is csak katonai és diplomáciai úton lehetséges. Amíg ez nem történik meg, a világgazdaság egyre szűkülő pályán mozog tovább, lefelé mutató kockázatokkal, növekvő inflációval és minimális kontrollal.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime