A közel-keleti konfliktus következtében Irán hosszú időre lezárta a Hormuzi-szorost, ami jelentős felfordulást okozott a globális energiapiacon. De miért történik mindez? A Hormuzi-szoros az egyik legfontosabb hajózási útvonal, amely létfontosságú szerepet játszik a globális energiaellátásban, mivel a világ kőolajszállításának nagy része ezen az útvonalon halad át. Az olaj- és gázszállítások akadozása miatt energia-vészhelyzetek, áremelkedések és ellátási bizonytalanságok jelentek meg. Az energiaellátás helyzete pedig a piac és az élet minden területére hatással van. A szállítmányozástól kedvez az élelmiszerárakon keresztül egészen az építőiparig. Bár április 15-én Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy végleg megnyitott a szoros, ám korábbi lezárás hatásai nem válnak egyik napról a másikra semmissé.
Iparági szakértőkkel vizsgáltuk meg, miért kell készülni az építkezés drágulására, továbbá hogy általánosságban mi a helyzet az építőiparban, azonban belül külön fókuszálva az épületgépészet területére – amely energiahatékonysági és klímavédelmi szempontból egyaránt kulcsfontosságú, különösen a jelenlegi helyzetben, amikor a klímaválság mellett egy újabb energiaválság baljós árnya sejlik fel.
Amikor a házak „élni” kezdenek
Merthogy épületgépészet nélkül „a házak csak barlangok lennének” – summázta Bálint Csaba, a 100 százalékban magyar kézben lévő, a hazai piacon 25 éve jelenlévő klímatechnikával foglalkozó vállalat, a VTS Hungary ügyvezetője. Bár az épületgépészet fontossága sokszor „háttérben maradt”, valójában minden modern épület „láthatatlan rendszereit” foglalja magában: a fűtést, hűtést, szellőzést, vízellátást, csatornázást és a gázellátást is.
„Ezek együtt biztosítják azt a belső, komfortkörnyezetet, amelyben az ember képes hosszú távon egészségesen élni és dolgozni. Ez azért is kiemelten fontos, mert a mai korban az emberek az idejük 90 százalékát zárt térben, mesterséges körülmények között töltik. Az épületgépészek felelnek azért, hogy ezekben meglegyen a megfelelő komfort. A levegő minősége, a páratartalom, a hőmérséklet – mind olyan tényezők, amelyek közvetlenül hatnak a közérzetre és a teljesítményre” – fejtette ki Bálint Csaba.
A modern épületgépészet egyik kulcsfogalma a hőmérsékleti optimalizálás. Minél közelebb van a fűtési-, hűtési-rendszer működési hőmérséklete a kívánt belső hőmérséklethez, annál hatékonyabb. Ezért szorulnak háttérbe a hagyományos radiátorok, és terjednek a felületfűtési és -hűtési rendszerek – például padló, fal vagy mennyezetfűtés. Ezek alacsonyabb hőmérsékleten működnek, így kevesebb villamos energiát vagy gázfogyasztást igényelnek.
„A szakma egyik alapvetése, hogy a tökéletes komfort nem érhető el: a cél a 95 százalékos elégedettség. Mindig lesznek olyanok, akik huzatot éreznek ott is, ahol műszeresen nem mérhető légmozgás. Ez jól mutatja, hogy a komfortérzet nemcsak műszaki, hanem pszichológiai kérdés is” – világított rá a VTS Hungary ügyvezetője.
Ragadósak lesznek az árak
A közel-keleti konfliktus nyomán kibontakozó energiaválság tehát több irányból is negatívan befolyásolja az építőipart. „Az üzemanyagár-emelkedés hatására a szállítási díjak növekedése és a forintárfolyam-gyengülés önmagában is áremelkedésekhez vezethet az építőanyag-szektorban, a gázárak megugrása felhajtja az égetett építőanyagok (tégla, cserép, csempék, kerámiák) árát, a kőolaj pedig olyan fontos termékek alapanyaga, mint a festékek, szigetelőanyagok, vagy a ragasztók” – mutatott rá az Építési Vállalkozók Szakszövetsége (ÉVOSZ) Építőanyag-kereskedelmi Tagozata, valamint az Újház Zrt. elnöke.
A bizonytalanság miatt a lakosság és a vállalkozások kedve elmegy a nagy építési tervek megvalósításától, és a biztonsági kivárást választják, ami talán a legrosszabb forgatókönyv. A szakma emiatt aggodalommal figyeli az energia-, gáz- olajárak kilengésének amplitúdóját és időbeli elnyúlását” – tette hozzá Juhász Attila.
Hasonlóan vélekedett a Mapei ügyvezetője is. Markovich Béla szerint a közel-keleti konfliktus hatása az alapanyagárakon keresztül már rövid távon is érzékelhető. Az olajalapú termékek ára szinte azonnal reagált a helyzetre. A bitumenes szigetelőanyagok, műanyag alapú termékek és egyéb olajfüggő építőanyagok esetében 10-20 százalék közötti drágulás is megjelent. Ez nemcsak a kivitelezési költségeket emeli, hanem a beruházói döntéseket is befolyásolja. A hatás azonban nem áll meg itt. A kerámia- és téglagyártásban is áremelési hullám indult, amely mögött elsősorban az energiaárak emelkedése áll. Az iparági várakozások szerint már rövid távon 10-15 százalékos drágulás jöhet ezen a területen, ami tovább növeli az építkezések költségét.
A logisztikai láncok szintén reagáltak: a szállítási költségek 5–10 százalékkal emelkedtek. Ez különösen érzékenyen érinti az építőipart, ahol az anyagok nagy tömegben és gyakran hosszú távolságokra mozognak. A költségnövekedés így több lépcsőben épül be a végső árakba. Markovich Béla hangsúlyozta, hogy ezek az árak nem feltétlenül térnek vissza a korábbi szintekre még akkor sem, ha a geopolitikai helyzet enyhül.
„Az árak ragadósak” – fogalmazott, utalva arra, hogy a költségnövekedések egy része tartósan beépül a rendszerbe.
40-60 millió forintnyi energiaköltség-megtakarítás is elérhető
Válságos időszakokban az építőipar egyes szegmenseiben akár 40-45 százalékos visszaesés is előfordulhat, míg az épületgépészetben ez jellemzően 20 százalék körül alakul – mutatott rá a VTS ügyvezetője. Az épületgépészet tehát kevésbé ciklikus, mert nem kizárólag az új beruházásoktól függ. Ugyanakkor a 20 százalék mínusz sem alacsony arány, így csak a nagyobb, kellő tartalékkal rendelkező cégek élnek túl egy kedvezőtlen piaci időszakot.
Eközben piac szerkezete átalakul. Amikor kevesebb új épület készül, megnő a meglévők korszerűsítésének szerepe. A beruházási kedv különösen érzékeny a támogatásokra.
A lakossági piacon a korábbi otthonfelújítási programok kifutása után jelentős visszaesés következett be – a jelenleg futók mellett is. Ezt tovább erősíti az energiaárak szabályozása, vagyis a rezsicsökkentés: ha ugyanis az energia olcsó, a korszerűsítés megtérülése időben kitolódik.
Ezzel szemben a vállalati szektorban éppen az ellenkező folyamat látszik. Kedvezőtlen piaci körülmények, például magas energiaárak miatt a cégek nem új gyárakat építenek, hanem a meglévő infrastruktúrát optimalizálják. Energiahatékonysági beruházásokra kényszerülnek, mert a versenyképességük múlik rajta. Ez a „részleges retrofit” az egyik legfontosabb trenddé vált. Ennek az is az oka, hogy a vállalati szektorban nincs rezsivédett ár, a cégek a piaci energiaárakat fizetik, melyek jóval magasabbak. Ez pedig nemzetközi viszonylatban versenyképtelenné teszi a hazai cégeket.
„Az egyik legfontosabb felismerés, hogy az épületgépészet nem kizárólag beruházási, hanem üzemeltetési kérdés. Egy 10 millió forintos berendezés élettartama alatt akár 40–60 millió forintnyi energiaköltség-megtakarítást generálhat. Ez azt jelenti, hogy a döntés nem az, mennyibe kerül a rendszer, hanem az, mennyibe kerül üzemeltetni. Innen érthető, miért térülnek meg gyorsan az energetikai korszerűsítések: sok esetben 5 éven belüli megtérülés is elérhető” – fejtette ki Bálint Csaba.
A technológiai fejlődés is ebbe az irányba mutat. A hőszivattyúk, korszerű légkezelők és modern hűtőrendszerek jelentősen hatékonyabbak a korábbi generációknál.
Felértékelődik a felújítás?
Bálint Csaba úgy véli, hogy az új építések magas költsége miatt, a felújítások és korszerűsítések felértékelődnek. Ez pedig nemcsak tompítja a visszaesést, hanem új trendeket is elindít.
Hasonlóan vélekedett a kérdésben a Mapei ügyvezetője is. Markovich Béla úgy válaszolt azon felvetésünkre, hogy – bár jelenleg két állami felújítási program (vidéki otthonfelújítási támogatás, energetikai otthonfelújítási program) is fut – szükség volna-e egy átfogó, országos szintű támogatási programra, hogy „a hazai lakásállomány állapota miatt lenne tér erősebb, szélesebb állami ösztönzésre, mert a felújítási piac a következő időszakban is fontosabb lehet, mint az új építés”.
Juhász Attila szerint kétségkívül nagyobb szerepet kaphatnak a felújítások, de nem egyértelmű, hogy dominálni fogják a következő időszakot, mert bár több állami felújítási program is fut, ezek hatékonysága vegyes. Egyes támogatások – például az energetikai jellegű programok – lelassultak vagy kifejezetten nehézkesen működnek, ami visszafogja a felújítási piacot – mutatott rá. A vidéki otthonfelújítási program szűk célcsoportja és az adminisztratív akadályok szintén korlátozzák a keresletet, miközben az energetikai pályázatok bonyolultsága miatt sokáig kihasználatlan keretek voltak. Ugyanakkor a közelmúltban megugrott az érdeklődés, részben a támogatások jövőjével kapcsolatos bizonytalanság miatt. Ezzel párhuzamosan az Otthon Start hitel az új építéseket is élénkíti, így várakozásai szerint az újlakás-építések száma – különösen az elindított projekteké – érdemben nőhet, akár 25 ezer lakásépítés is megindulhat, még ha ezek átadása később realizálódik is.
Adatvezérelt épületek – az AI már itt van
Az épületek nagy szeletet hasítanak ki a károsanyag-kibocsátási tortából – egyes becslések szerint a kibocsátás 40 százalékért felelősek. A párizsi klímaegyezményben megfogalmazott klímavédelmi célok érdekében ezért elemi érdek a minél korszerűbb, energiahatékonyabb épületek építése, illetve az ebbe az irányba mutató felújítások is kulcsfontosságúak. Ezért a fenntarthatósági, energiahatékonysági optimalizálások még hangsúlyosabb fókuszt kapnak, melyben a technológia is kulcsszereplővé válik. „Az okosotthonok első korszaka gyakorlatilag lezárult, a mesterséges intelligencia rohamos terjedésével új dimenziók nyíltak az adatvezérelt, AI-jal optimalizált épületek előtt” – erősítette meg kérdésünkre Bálint Csaba.
A modern rendszerek figyelik az időjárást, az energiaárakat és az épület használatát, majd ennek alapján működnek. Egy bevásárlóközpont például előre „lehűtheti” az épületet, ha tudja, hogy később drágább lesz az energia.
Ez nemcsak kényelmi kérdés, hanem komoly költségcsökkentési eszköz.
Egy korszerűsített rendszer önmagában 40-50 százalék energiamegtakarítást hozhat, amit az AI további 30 százalékkal javíthat
– jelezte a cégvezető, aki ennek kapcsán felvázolta az épületgépészet jövőjének három fő irányát. Az első az energiahatékonyság, amely már nem opció, hanem alapkövetelmény. A második az automatizáció és az AI, amely optimalizálja a rendszereket. A harmadik pedig a retrofit, vagyis a meglévő épületek korszerűsítése.
Mi a jelenlegi hűtési-fűtési best practice?
De vajon mely hűtési-fűtési megoldások számítanak ma a legfenntarthatóbbnak, nem mellesleg, melyek járnak az legalacsonyabb rezsiköltséggel – tettük fel a kérdést.
A hagyományos radiátoros rendszerek, valamint a légkondicionáló-berendezések helyett a felületfűtés–felülethűtés (padló-, mennyezet- vagy falfűtés) számít korszerűnek, különösen hőszivattyúval kombinálva, mert így ugyanannyi villamos teljesítményből, lényegesen több fűtési vagy hűtési teljesítmény állítható elő
– erősítette meg Bálint Csaba. A hangsúly a stabil, energiahatékony működésen van, amit az is erősít, hogy a modern rendszerek már nem önmagukban, hanem az épület egészével együtt alkotnak hatékony egységet.
Ez jelenti, hogy felértékelődik az építészek szerepe: a tájolás, árnyékolás és szigetelés akár 20–40 százalékos energiamegtakarítást is jelenthet. „A legjobb megoldás tehát nem egy konkrét berendezés, hanem egy integrált (építészet, épületgépészet, épületautomatika) rendszer, amely hosszú távon alacsony energiafogyasztást és stabil komfortot biztosít” – tette hozzá.
Ugyanakkor Bálint Csaba rámutatott, hogy az épületek energia-optimalizálása sok esetben az uniós túlszabályozás útvesztőjébe kerül. Ez a bizonytalanság fékezi a piacot, mert a beruházók nem tudják, melyik technológia lesz hosszú távon is megfelelő. Például a hűtőközegek esetén: a propán hatékony, de robbanásveszélyes; az ammónia mérgező, ezért lakókörnyezetben nem vagy korlátozottan használható; a szén-dioxid biztonságosabb, de a magas üzemi nyomás miatt drága a technológia előállítási költsége – mondta.
Szűk keresztmetszet a munkaerő
Az építések és felújítások ugyanakkor nem mennek zökkenőmentesen, aminek oka az építőipar és benne az épületgépészet egyik legsúlyosabb problémája a munkaerőhiány.
Bálint Csaba a hűtéstechnikai szegmensen keresztül szemléltette a nehézségeket. A klímatechnikusi szakma fizikailag megterhelő, gyakran extrém körülmények között kell dolgozni, ami a fiatalok számára kevésbé vonzó, így nagyon nehéz ezen a területen utánpótlást találni.
Ahogy arról az Index beszámolt, a Mapei felmérése szerint a szakemberhiány újra erősödni kezdett. Egy kivitelezőre átlagosan 56 napot kell várni, ami három nappal több, mint egy évvel korábban. Szakmánként is jelentős eltérések látszanak. A generálkivitelezők esetében a leghosszabb a várakozási idő, átlagosan 63 nap. A burkolók és a kőművesek szintén túlterheltek, 60, illetve 59 napos vállalási időkkel. Ezzel szemben a villanyszerelők, víz- és gázszerelők, valamint épületgépészek (44 nap) esetében rövidebb a várakozás, ami a szakmán belüli eltérő kapacitásokat tükrözi.
Mindez legfőképp a munkaerő- és utánpótláshiányra vezethető vissza, vagyis a munkaerő-probléma nemcsak mennyiségi, hanem minőségi is – mutatott rá Bálint Csaba. A modern rendszerekhez komplex tudás szükséges: mechanika, elektronika, automatika és IT egyszerre. A külföldi munkaerő bevonása itt nehezebb, mert a szakma magasszintű képzettséget igényel. A megoldás részben a technológia lehet: az AI csökkentheti a szükséges munkaerő számát, de a fizikai munkát nem váltja ki.
Juhász Attila strukturális problémának látja a szakemberhiányt: miközben mintegy 380 ezer ember dolgozik az ágazatban, a szakma folyamatosan öregszik, és a fiatalok körében nem vonzó pálya. A szakképzésbe sokszor azok kerülnek, akik máshová nem jutnak be, ami hosszabb távon rontja a minőséget és a szakma presztízsét. Bár a jó szakemberek ma már kifejezetten jól keresnek, és a piac egyre magasabb árakkal reagál a hiányra, az utánpótlás rendszerszinten gyenge lábakon áll. A képzőhelyek eszközhiánnyal küzdenek, nincs megfelelő anyag és infrastruktúra a korszerű technológiák oktatásához, ezért a gyakorlati tudás gyakran inkább mester–tanítvány viszonyban szerezhető meg. Összességében szerinte a probléma gyökere nemcsak a fiatalok érdeklődésének hiánya, hanem a képzési rendszer alulfinanszírozottsága és korszerűtlensége is.
Ki marad talpon? – csendes piaci tisztulás
Végezetül Bálint Csaba arra mutatott rá, hogy a visszaesés válságos piaci körülmények közepette egyben lehetőség is. Az előrelátó, kellő tartalékkal rendelkező cégek ilyenkor tudnak minőségi szervezetet építeni, ami a növekedési időszakban szinte lehetetlen volt a munkaerőhiány miatt. „A következő évek nyertesei azok lesznek, akik képesek egyszerre kezelni a költségcsökkentést és a szervezetfejlesztést. Ez látszólag ellentmondás, de valójában stratégiai kérdés. A piac tisztul, a gyengébb szereplők kiesnek, miközben a technológia és a hatékonyság egyre nagyobb szerepet kap” – mondta.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Anna Barclay / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!