„A legprofibb amerikai turisták külföldi tudósítónak nevezik magukat, és ha az Egyesült Államok területén kívül születtek, kedvenc témájuk a visszatérés. Én Budapestre tértem vissza, mert történetesen ott születtem, és mert a hely csak egy rövid szezonra tette lehetővé a visszatérést” – írta Robert Capa 1952-ben.
Nemcsak személyes vallomás ez, de egyfajta kulcs is a Capa Központ új kiállításához, amely a fotóriporter 1948-as hazatérésének képi és szellemi lenyomatát próbálja újraértelmezni.
CAPA SZÁMÁRA EZ A VISSZATÉRÉS VALÓJÁBAN CSAK EGY „RÖVID KITÉRŐ” VOLT: 1948 SZEPTEMBERÉTŐL OKTÓBER KÖZEPÉIG TARTOTT.
Az élményből született Budapesti beszélgetés 1949-ben jelent meg az amerikai Holiday magazine hasábjain, ám ez az írás élesen elüt Capa korábbi, könnyed hangvételű, turistáknak szánt riportjaitól. Ebben az anyagban nem egzotikus tájak vagy luxusutazások jelennek meg, hanem egy elveszített otthon és egy problematikus visszatérés története.
11
Galéria: Robert Capa: Magyar riport, 1948Fotó: Németh Kata / Index
Központban az ellentmondás
A kiállítás ezt az ellentmondást állítja középpontba. Nem egyszerűen dokumentál, hanem rekonstruál, és
megkísérli visszahelyezni az egykori Friedmann Endrét abba a városba, amelyet tizenhét évvel korábban elhagyott,
és amelyhez 1948-ban már alig tudott kapcsolódni. A romos Budapest ebben az anyagban nem csupán háttér, hanem aktív szereplő, amelyen keresztül kirajzolódik sajátos arca: a még mindig sérült infrastruktúra, az ideiglenes megoldások, ugyanakkor az élet újraindításának erőfeszítései is. Capa érzékeny látásmódja itt is érvényesül: közel megy az emberekhez, személyes pillanatokat ragad meg, és ezeken keresztül mesél a történelemről, mindenféle pátosz vagy idealizálás nélkül. A képek vizuális tere egyben pszichológiai tér is, ahol Capa folyamatosan ütközteti az emlékezetet és a valóságot.
A tárlat mintha tudatosan szembemenne a Capa-kultusz leegyszerűsítő narratíváival, hiszen a Magnum Photos társalapítójaként és világhírű haditudósítóként ismert alkotó itt nem a frontvonal hőseként jelenik meg, hanem bizonytalan megfigyelőként, aki saját múltját próbálja újraértelmezni. A bemutatott kontaktképek különösen erősen érzékeltetik ezt a keresést: nem ikonikus, „kész” képeket látunk, hanem folyamatokat, kísérleteket, elvetett és kiválasztott pillanatokat.
Capa magyarországi riportjai egy politikailag érzékeny időszakban születtek,
amikor a valóság ábrázolása gyakran torzult vagy korlátozott volt, a kiállítás ezért külön figyelmet fordít arra, hogy más források bevonásával árnyalja a látottakat, és feltárja a képek mögött rejlő történeti összefüggéseket.
11
Galéria: Robert Capa: Magyar riport, 1948Fotó: Németh Kata / Index
A tárlat létrejötte több mint egy évtizedes előkészítő munka eredménye, amely már 2008-ban, a Capa-hagyaték magyarországi visszakerülésekor elkezdődött. A kiállítást megnyitó Kőrösi Orsolya hangsúlyozta: a most bemutatott mintegy ötven fénykép ugyan csak töredéke az eredeti gyűjteménynek, mégis különleges jelentőségű, hiszen a képek nagy része eddig ismeretlen volt a hazai közönség számára.
Az új kiállítás arra is emlékeztet, hogy Capa öröksége ma is élő és releváns. Munkái halála után több mint hetven évvel is új kérdéseket vetnek fel, és fontos részei a magyar és az egyetemes fotótörténetnek. A kiállítás 2026. augusztus 23-ig látogatható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.
(Borítókép: Robert Capa fotóriporter Magyar riport, 1948 című kiállításmegnyitó a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Fotó: Németh Kata / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!