Cikkünk frissül…
Borús, felhős az ég a Farkasréti temető felett, a levegő csöndes és mozdulatlan. A borongós idő ellenére nincs hideg, a hangulatot pedig a méltóságteljes némaság határozza meg. Folyamatosan érkeznek a gyászolók: írók, nyelvészek, egyetemi kollégák és tisztelők sokasága gyűlik össze, hogy végső búcsút vegyenek Nádasdy Ádámtól.
Egyedülálló szellemi hagyaték
A nyelvész, költő, műfordító és esszéista, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, Nádasdy Ádám 2026. március 29-én, 79 éves korában halt meg. Alig egy nappal azután, hogy a magyar kulturális életet megrázta a halálhír, a Magvető Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) példás gyorsasággal és profizmussal szervezte meg a közös virrasztást, ahol a kortárs magyar irodalom és színház legnagyobbjai saját szövegeivel idézték meg Nádasdy pótolhatatlan alakját. A kortárs irodalom és színház legnagyobbjai idézték meg fáradhatatlan szabadságszeretetét és egyedülálló szellemi hagyatékát, ez a mély tisztelet pedig most, a végső búcsú helyszínén is tapintható.
A ravatalterembe belépve a látványt a méltóságteljes és csendes búcsú uralja. A tér fókuszában a sötét fa koporsó áll, amelyet a gyászolók tiszteletének virágai vesznek körül. Az előtérben három fehér vázában elhelyezett zöld ág és egy-egy fehér rózsa a tisztaságot és a csendes emlékezést szimbolizálja, kiegészítve a ravatal szerény eleganciáját. A teremben kétoldalt, a padsorokban a családtagok és a közeli barátok ülnek néma csendben, arcukon a veszteség fájdalmával. A falak mellett gyertyatartók apró lángjai világítanak.
Bocsánatkérő finomság
A gyászolók között a közélet és a művészvilág számos kiválósága is megjelent: jelen van Karácsony Gergely főpolgármester, Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, valamint Csákányi Eszter színművész is. A kortárs magyar irodalom meghatározó alakjai is leróják a kegyeletüket. Jelen van többek között Tóth Krisztina, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Dragomán György, Grecsó Krisztián és Fehér Renátó is; az író- és költőtársak néma jelenléte önmagában is tanúsítja azt a pótolhatatlan űrt, amelyet a nyelvész-műfordító távozása hagyott maga után.
A szertartás egyik legszemélyesebb pillanatát Grecsó Krisztián író beszéde hozta el,
aki felidézte a Nádasdy 60. születésnapjára készült, befejezetlen „családi szótárt”, amelyben a játék és a nevetés éppúgy helyet kapott, mint a professzor munkamániája. Az író szerint Nádasdy Ádám tanítási stílusa egyedülálló volt: távol állt tőle minden fellengzősség, úgy magyarázott, mintha egy frissen kapott örömhírt osztana meg, miközben azzal a bocsánatkérő finomsággal fordult hallgatóságához, mintha ők már eleve mindent tudnának.
Tanítani kellett volna a modorát, azt a pimasz és humoros közvetlenséget, amellyel barátként tanácsot kért, miközben szövegjavítóként kegyetlen és kérlelhetetlen maradt; az üresjáratokat és felesleges körmondatokat egyetlen, megsemmisítő rizsa jelzővel söpörte le az asztalról
– mondta Grecsó Krisztián, akinek a rajzolatában Nádasdy a nyelv napszámosa és nagybirtokosa volt egyszerre, négy nyelven mozgott otthonosan, mégis képes volt magyarról magyarra is fordítani, hirdetve ezzel konzervatív gyökerekből táplálkozó, folytonos szellemi lázadását.
11
Galéria: Végső búcsút vettek Nádasdy ÁdámtólFotó: Szollár Zsófi / Index
Grecsó Krisztián mély megrendüléssel Esterházy Péter halálához mérhető nemzeti veszteségként írta le Nádasdy Ádám távozását. Az író hangsúlyozta, hogy az utolsó magyar nagypolgár elvesztése valódi közüggyé vált, amely azokat is szíven ütötte, akik egyébként nem olvasnak kortárs irodalmat: „Ádám elvesztése közügy lett, országos gyász. Felemelő volt látni, mennyien szerették.” A fájdalmas űrre utalva az író végül elismerte: „Nem tudom, hogy van tovább. Az Isten áldja!”
Az utolsó polihisztor
A 79 éves korában elhunyt nyelvészt, költőt és műfordítót pályatársai és tisztelői az ország egyik legszabadabb embereként, korunk utolsó polihisztoraként gyászolják. Karácsony Gergely főpolgármester az egyik legszabadabb emberként emlékezett rá. Kiemelte, hogy fájó pont marad, hogy Nádasdy a „rossz kompromisszumoktól való irtózása” miatt az utolsó éveit Londonban töltötte, bár lélekben mindig budapesti maradt.
Szabó T. Anna költő az Indexnek eljuttatott soraiban kiemelte, hogy Nádasdy nem csupán tudósként, hanem művészként is szolgálta a szakmáját: a „szőrszálhasogató” pontosság helyett empátiával és vad kíváncsisággal fordult a világ felé. Alföldi Róbert egy újabb „szellemi fekete lyuk” keletkezéséhez hasonlította a távozását, és megrendülten búcsúzott. „Ádám, nagyon felemelő volt veled dolgozni, néhanapján egy-egy mondatot váltani.”
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!