Különös történet Sylvia Elizabeth Mathisé, akinek igen keveset tudni a magánéletéről, illetve az FBI utáni éveiről. Egyszerű gyermekkora volt – legalábbis az a kevés információ, ami fellelhető róla, erről árulkodik –, Floridában nőtt fel, ott is végezte el a középiskolát. Annak ellenére, hogy a hetvenes években volt fiatal, élt minden adandó lehetőséggel, és nem állította meg a diszkrimináció vagy a nőket érintő bánásmód.
Egyetemre is járhatott, ahol egy professzora látta meg először benne a potenciált. A tanár maga is szolgált korábban az FBI-nál, mielőtt a katedrán kötött volna ki, így pontosan tudta, milyen kvalitásokra van szüksége egy különleges ügynöknek. Ugyan Mathis politikatudományok szakon végzett, majd doktoriját az észak-karolinai jogi egyetemen szerezte, végül az ügynöki iskolával is tett egy próbát. Professzora ugyanis azt javasolta, adjon neki egy esélyt, és meg is fogadta a tanácsát. Jelentkezett az iskolába, ahova felvételt nyert, a neheze azonban csak ezután következett.
A kiválasztott
Mathis számára az iskola fizikai kihívásai jelentették a legnagyobb nehézséget, valamint a lőtéren sem feltétlenül jeleskedett. Négy hónapos kiképzése során egyáltalán nem volt biztos abban, hogy sikeresen el is fogja végezni. Fontos tudni, hogy vele együtt körülbelül 8500 jelentkező volt, akik mind ügynökökké szerettek volna válni, közülük pedig mindössze 41-en voltak nők, valamint csupán hárman afroamerikai nők. Két nőtársa nem is fejezte be a tréninget, mivel a lövészet és a kurzus tudományos része nagyobb tudást igényelt volna, mint amivel ők rendelkeztek.
Sylvia E. Mathis azonban sikeresen elvégezte a kiképzést, így diplomaosztóján átvehette jelvényét, saját fegyverét (amely direkt egy kompaktabb darab volt, hogy jól elférjen akár egy kézitáskában is) és a képesítését taglaló okmányát. Ezt követően New York-ban kapott állást a szervezett bűnözéssel foglalkozó osztályon. Feladatkörébe tartozott, hogy felderítést végezzen illegális szerencsejáték- és zsarolási ügyekben. Mindeközben rövid távú fedett nyomozói feladatokat is vállalt, beépülve a bűnözők közé. Mathis az első színes bőrű FBI-ügynökként történelmet írt, amiről az újságok is szerettek volna tudósítani, már amennyire lehetőségük volt rá. Mathis ugyanis szűkszavúan nyilatkozott, kijelentve:
Az érdekel, hogy elmélyüljek a jogok védelme és a jogok érvényesítése közötti kapcsolatban. Az FBI-hoz való csatlakozás természetes lépésnek tűnt.
New York a maffiauralom idején
Mathis 1978-ban hajtotta végre legnehezebb feladatát, amikor a New York-i maffia befolyásos és egyben veszélyes szereplői közé épült be. Akkoriban öt család irányította a keleti part alvilágát: a Bonanno, a Colombo, a Gambino, a Genovese és a Lucchese família. Bár mindmáig élnek utódaik, ők már jóval óvatosabbak, sőt, sokan közülük nem is viselik családneveiket.
Ahogy arra korábbi híradásokban kitértek, a maffiacsaládok abban az időszakban rettegésben tartották New York-ot, így a félelem városaként is emlegették. Az odalátogatóknak azt tanácsolták a helyiek, ha nem muszáj, sötétedés után inkább ne hagyják el szállodájukat. A maffia tagjai főként Manhattan területén ólálkodtak, mivel elsősorban az építőiparral, a szállítmányozással és a szemétszállítással foglalkozó szakszervezetekkel, valamint a dokkmunkások szakszervezetével szövetkeztek.
Az egyik famíliával volt összefüggésbe hozható az a hetvenes évek végén történt rablás a John F. Kennedy repülőtéren, amely során közel hatmillió dollárnyi készpénzt és ékszert raboltak el a német légitársaság, a Lufthansa teherszállítmány raktárából. Később Mathis munkájának köszönhetően derült ki, hogy a művelet agya a Lucchese család egyik jó barátja, James Werner volt. A gyanúsítottak előállításán és elítélésén kívül azonban mást nem sikerült elérniük, így a pénzt és az ékszereket a mai napig nem találták meg.
Sylvia Elizabeth Mathis
Fotó: Wikipedia
Egy brutális beépülés
A repülőtéren történt rablás mellett ugyanakkor akadt még egy eset az 1978-as évben, ami Mathishoz fűződik: a jonestowni mészárlás. A hírhedt tömeggyilkosságot egy szekta szervezte, amelynek Jim Jones volt a feje. A szekta egy mezőgazdasággal foglalkozó közösségben működött az ötvenes évektől kezdve, majd miután Jones létrehozta a Peoples Temple gyülekezetet, már egyházi személyként tartották őt számon. A sajtó és a politikusok abban az időben nagyra becsülték, vonzónak tartották prédikációs képességeit annak ellenére, hogy teológiai képesítéssel nem rendelkezett. Előszeretettel állította magáról, hogy képes a gondolatolvasásra, valamint a hit által gyógyításra is.
Befogadó emberként a gyülekezetéhez feketék és fehérek egyaránt tartozhattak, ami szimpatikussá tette őt. Később ugyanakkor kiderült, hogy a színes bőrű tagokat akaratukon kívül tartják ott. Különböző fenyegetésekkel félemlítették meg őket, és kényszerítették őket maradásra. A rendelkezésre álló információk szerint a sajtóból értesült Mathis is, aki végül odautazott a helyszínre. Jim Jones viszont tartva attól, hogy napvilágra kerülnek a szekta titkai, egy kongresszusi képviselő látogatása után úgy határozott, felszámolja birodalmát.
utasításba adta a közösséghez tartozóknak, hogy kövessenek el öngyilkosságot, ezzel fellázadva az amerikai elnyomó rendszer ellen.
Azt állította, a képviselő azért érkezett, hogy megpróbálja korlátozni a működésüket. A nyomására több mint 900 ember végzett magával, közülük sokan még a saját gyerekeikkel is. Alig százan élték túl az esetet, akiket társaik megpróbáltak erőszakkal rávenni az öngyilkosságra, de végül sikerült elmenekülniük. Mathis velük beszélgetett, és ők avatták be az FBI ügynököt abba, miként is működött korábban a szekta, miért léptek be, és hogyan kényszerítették őket maradásra.
Élete az FBI után
Mathis annak ellenére, hogy kedvelte az ügynöki hivatást, egy évvel később, 1979-ben úgy döntött, nem folytatja tovább az FBI-nál, hanem visszatér a joghoz. Visszavonulásakor úgy fogalmazott, ez az, ami igazán a vérében van, így inkább az íróasztal mögött, a védencek mellett állva folytatja pályafutását. A rendelkezésre álló információk szerint amíg New Yorkban élt, sikeres ügyvéd volt, szép karriert épített fel magának.
Családjával végül Floridában telepedett le, ahol kinevezték a Belvárosi Ökumenikus Szolgáltatások Tanácsának igazgatójává Jacksonville-ben. A tanács fő profilja a sürgősségi segítségnyújtás volt a rászorulók számára. Életének ezen fejezete viszont idő előtt zárult le, miután 1984-ben autóbalesetet szenvedett, és meghalt 34 évesen.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!