A Legfelsőbb Bíróság tavaly decemberben tűzte napirendre a Trump kontra Barbara ügyet, amelynek középpontjában a ius soli elve áll. Egy több mint 150 éves gyakorlatról van szó, amely szerint aki az Egyesült Államok területén születik, automatikusan amerikai állampolgárrá válik. A megszokottól eltérően Trump személyesen is megjelent az április 1-i tárgyaláson és a hivatalban lévő elnökök közül elsőként, élőben követte saját rendeletének sorsát.
A terem első sorában ült Pam Bondi igazságügyi miniszter és Howard Lutnick kereskedelmi miniszter társaságában. Trump azonban csak a kormány álláspontját képviselő D. John Sauer főügyészt hallgatta végig, majd távozott, és nem maradt az ACLU (American Civil Liberties Union) képviseletében felszólaló Cecillia Wang érvelésére. A gesztus jelezte az ügy politikai és történelmi súlyát, miközben a bírák kérdéseiből az rajzolódott ki, hogy a többség szkeptikusan fogadja a rendelet alkotmányosságát.
Mivel érvelnek a felek?
A meghallgatáson éles vita bontakozott ki. A kormány képviseletében Sauer azt hangsúlyozta, hogy a 14. alkotmánykiegészítés „ subject to the jurisdiction thereof ” (a joghatóság alá tartozik) fordulatát szűken kell értelmezni. Az 1868-ban, a polgárháború után elfogadott kiegészítés eredeti célja az volt, hogy állampolgárságot biztosítson a felszabadított rabszolgáknak. Sauer szerint a rendelkezés azokra vonatkozik, akik az országban állandó lakhellyel (domicile) rendelkeznek.
Érvelése alapján az Egyesült Államok területén jogellenesen tartózkodó, illetve csak ideiglenes vízummal (turista, diák, munkavállaló) jelenlévő szülők gyermekei nem szereznek automatikus állampolgárságot, mivel esetükben nem áll fenn „teljes lojalitás”, és nem tartoznak teljes mértékben az amerikai joghatóság alá.
Arra is hivatkozott, hogy a modern világban, ahol „nyolcmilliárd ember egy repülőútra van attól, hogy a gyermeke amerikai állampolgár legyen,” a szülési turizmus és az úgynevezett „horgonybaba” jelenség komoly terhet ró az amerikai társadalomra. Sauer szerint csak a Kínai Népköztársaságból egy-másfél millióan érkezhettek az Egyesült Államokba ilyen szándékkal, és már 2015-ben ötszáz olyan cég létezett Kínában, amelye ezeket az utakat szervezték.
Wang, az ACLU képviseletében, ezzel szemben a szöveg egyértelműsége mellett érvelt, és az angolszász szokásjogból levezethető gyakorlatot védte. Rámutatott, hogy néhány kivételtől – például az Egyesült Államokban szolgáló diplomaták vagy megszálló erők gyermekeitől –eltekintve az 1898-as Egyesült Államok kontra Wong Kim Ark ítélet óta a Legfelsőbb Bíróság és a szövetségi törvények (például az 1952-es Bevándorlási és Állampolgársági Törvény) egyértelműen a születési helyhez kötik az állampolgárságot.
A San Franciscóban, kínai szülők gyermekeként született Wong ügyében hozott döntés megerősítette a születéssel járó állampolgárság elvét, bár Sauer szerint a szülők ebben az esetben állandó lakhellyel rendelkeztek az országban. Cecillia Wang arra is rámutatott, hogy a rendelet visszamenőlegesen milliók jogállását kérdőjelezné meg, és súlyosan megrendítené az amerikai alkotmányba vetett bizalmat.
Megosztott bíróság
A bírák kérdései jól kirajzolták a testületen belül fennálló törésvonalakat. John Roberts főbíró a kormány érvelésében a joghatóság fennállásával kapcsolatban felhozott példákat „furcsának” nevezte, valamint hangsúlyozta, hogy az alkotmányt nem lehet tetszés szerint átértelmezni a „modern világra” való hivatkozással. Neil Gorsuch és Brett Kavanaugh keményen faggatták Sauert az érvelés belső ellentmondásairól, míg Amy Coney Barett a precedensek jelentőségét emelte ki.
A liberálisnak tartott bírák – Ketanji Brown Jackson, Sonia Sotomayor, és Elena Kagan – egyértelműen a rendelet ellen foglaltak állást. Samuel Alito és Clarence Thomas inkább nyitottnak mutatkoztak a kormányzat álláspontjára, ugyanakkor ők is kritikus kérdéseket tettek fel.
Amy Howe, a Legfelsőbb Bírósággal foglalkozó SCOTUSblog elemzője szerint „a többség valószínűleg Trump ellen dönt” – a bírák kérdései alapján a Wong Kim Ark precedens és a 14. alkotmánykiegészítés szövege erősebbnek bizonyul a kormány „szűk joghatóságra” alapuló érvelésénél.
Előzőleg minden alsóbb szintű bíróság alkotmányellenesnek minősítette a rendeletet, és a meghallgatás sem változtatott ezen. Adam Feldman a jegyzőkönyv elemzése alapján arra jutott, hogy a bírák Sauert keményebben faggatták, mint Wangot. A meghallgatás hangulata alapján az elemzők arra számítanak, hogy a testület 6-3 vagy 7-2 arányban a ius soli fenntartása mellett dönthet, amit Thomas és Alito valószínűleg ellenezni fognak, míg Amy Coney Barett döntése egyelőre kevésbé egyértelmű.
Lehetséges következmények
Ha a Legfelsőbb Bíróság mégis a Trump-kormányzat mellett döntene – amire jelenleg csekély az esély – az radikális változásokat hozhat. Ez évente mintegy 250–300 ezer születést érinthet: a Pew Research Center adatai szerint a 2023-ban az Egyesült Államokban születettek mintegy 9 százaléka olyan anyáktól származott, akik jogellenesen vagy ideiglenes státusszal tartózkodtak az országban.
Hosszabb távon milliók jogállása válhat bizonytalanná: gyermekek ezrei születnének amerikai útlevél, társadalombiztosítási szám vagy állami juttatásokhoz való hozzáférés nélkül. 2023-ban mintegy 4,6 millió olyan gyermek és 1,6 millió felnőtt élt az országban, aki az Egyesült Államokban született, és legalább egyik szülője nem rendezett státuszú bevándorló.
Az ügy messze túlmutat a jogi részleteken: az amerikai nemzet önképe tekintetében arról is szól, hogy a XXI. században fenntartható-e a befogadó amerikai identitás a tömeges bevándorlás realitása mellett. Vajon az Egyesült Államok továbbra is az a hely marad, ahol a születés ténye önmagában megalapozza az állampolgárságot, vagy a globális migrációs nyomás hatására át kell írni ezt a több mint másfél évszázados elvet?
Akárhogy is dönt a Legfelsőbb Bíróság, az április 1-i meghallgatás már most történelmi jelentőségű. Először fordult elő, hogy hivatalban lévő elnök személyesen jelent meg a tárgyalóteremben, hogy saját rendeletének sorsát kövesse. Ha a bíróság elutasítja a rendeletet, az megerősíti a ius soli elvét, és politikai vereséget jelent Trump bevándorláspolitikája számára. Ha viszont – a várakozások szerint csekély eséllyel – mégis helyt ad neki, az alkotmánymódosítás nélkül is alapjaiban változtatja meg az amerikai állampolgárság intézményét. Rövid távon mindenesetre a rendelet továbbra sem lép életbe: az alsóbb szintű bíróságok ideiglenes végzései érvényben maradnak a végső döntés meghozataláig.
Szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója.
(Borítókép: Tüntetők gyűlnek össze az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága előtt Washingtonban 2026. április 1-jén. Fotó: Al Drago / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!