Káel Csaba mondatai – miszerint a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos megbízatása a miniszterelnök megbízatásával egy időben megszűnik – még a levegőben visszhangoztak, amikor Deák Kristóf Oscar-díjas magyar filmrendező kiírta közösségi oldalára:
Filmes kollégák!
Új korszak kezdődik.
Találjuk ki!
Javaslatokat itt alul kérném bedobni.
A folyamat pedig beindult. Azt nem tudni, hová tart, meddig jut el, de az egyértelműen kirajzolódik, hogy az Orbán-kormány távozásának hírére a filmes szakmából sokan fellélegeztek, és azonnali változást követelnek, terveznek.
Az ok egyszerű: az elmúlt évek filmfejlesztési és filmfinanszírozásának gyakorlata kifejezetten egyoldalúan működött, számos kiváló, többször is bizonyított, díjakkal elismert rendező és filmkészítő lehetőséget sem kapott arra, hogy államilag is támogatott filmet készíthessen. Ennek következtében a magyar filmes szakma kettészakadt, illetve ezzel párhuzamosan kialakult az állami érdektől és akarattól független, magánfinanszírozásra épülő filmkészítési rendszer gyakorlata.
Az Oscar-díjas rendező hat pontja
Deák Kristóf, a Mindenki című, Oscar-díjjal elismert rövidfilm rendezője most közös gondolkozásra hívta a filmes szakma képviselőit. Pontokba szedett terveit, elképzeléseit, ötleteit közösségi oldalán tette közzé. Ebben azt írja például, hogy
a jelenlegi egyablakos rendszer helyett minimum kettő-három, egymással is – akár regionálisan is – versengő kellene.
Az egyablakos rendszer ellen már korábban is sokan felszólaltak, mondván, korábban több helyen, ablakon is be lehetett nyújtani filmkészítési terveket, fejlesztendő ötleteket, például a Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA), 2010-es megszűnéséig az Országos Rádió és Televízió Testületnél (ORTT), a Történelmi Filmalapnál, 2012-es megszűnéséig a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) is, vagy éppen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH). A Magyar Nemzeti Filmalap 2011-es felállításával azonban – ennek utódja a ma működő Nemzeti Filmintézet, amelynek élére 2019-ben Káel Csabát nevezték ki – egyablakossá vált a rendszer, ami lehetővé tette azt, hogy a filmek fejlesztéséről döntők – bármilyen alapon és indokkal –
kizárjanak a filmkészítésből számos addig sikeres filmkészítőt.
Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a rendelkezésre álló, államilag elosztható forrásból 2025-re már csak így is minden 10. filmet tudták támogatni.
Emiatt érthető Deák Kristóf második javaslata is, nevezetesen az, hogy
a döntőbizottságokban konszenzussal választott/delegált szakemberek üljenek, akiket a rendező szerint szükség esetén, amennyiben döntéseik rosszak, elszámoltathatóvá és felelősségre vonhatóvá tenne, és azt is fontosnak tartaná, hogy ne ülhessenek ott a végtelenségig.
Harmadik javaslatként a forgatókönyv-fejlesztési rendszeren változtatna. Mint fogalmaz:
ezt legalább azon a szinten és szakmaisággal kellene vinni, ahogyan a Vajna-érában működött, vissza kell állítani; s mint írja, ha a forgatásig nem is jut el minden projekt, nagyon fontos, hogy addig is a szakmájában dolgozhat fizetésért a rendező-szerző.
Az Oscar-díjas rendező a negyedik pontjában jelzi, hogy ez sok filmes szakembernek talán nem fog tetszeni, de mint írja:
a külföldi szervizfilmipar már rég túllépte azt a szintet, ahol még valóban csak pozitív hatással van a magyar filmek gyártására – ha már engedjük, hogy kitalicskázzanak százmilliárdokat Hollywoodba, akkor legalább a tax rebate-egy EGY százalékát kötelezően fizessék be pl. egy elsőfilmes alapba!
Az ötödik pontban eljut az elmúlt hét esztendő szerinte legnagyobb vétkéig, ahhoz,
hogy mennyi fiatal, elismert tehetség nem tudta megcsinálni az első vagy második filmjét. Erre most kellene egy külön hét-nyolc filmnyi összeget félretenni, a normális ügymeneten felül.
Deák Kristóf hatodik pontját a második legnagyobb (örökös) bűnnek nevezi, amin muszáj volna változtatni. Ezt már nem bontja ki, de mint írja, erre is van ötlete.
az elkészülő filmek elvesznek a zajban, nem jutnak el a nézőkig, ez legyen nagyon fontos prioritás.
Érkeznek a javaslatok
A válaszokból, a hozzászólásokból kiderül, hogy sokan egyetértenek azzal, hogy a filmgyártási, filmfejlesztési gyakorlaton változtatni kell. Eszerint
a megújulásnak konszenzusosnak és demokratikusnak kell lennie (Kolozsi László);
az átalakításba be kell vonni a filmes szakma szereplőit, és biztosítani kell a szakmai minőséget, az igazságosságot és a magyar filmkultúra hosszú távú fenntarthatóságát (Bodor Balázs);
korrekt, és jól meghatározott, társadalmi és szakmai vita után kikristályosított arányt kellene megállapítani a szerzői filmek és a műfaji filmek finanszírozásában (Barnóczky Ákos);
a filmgyártásban is meg kellene valósítani, hogy ne legyünk csak összeszerelő üzem, ne csak a szervizmunkát végezzék el Magyarországon a kreatívokat külföldről hozzák, a profitot meg hazavigyék (Esztán Mónika);
a stop_propaganda petíció kezdeményezői és képviselői pedig felszólítják a magyar szakmát, kortársakat és kollégákat, hogy immár nem lesz több olyan, hogy: „Na most mi jövünk!” Elég volt ebből! Versenyt követelünk! (Kaló B. Péter)
Filmesek és panaszok az Indexen
Az Indexen többször foglalkoztunk már azzal, hogy a Nemzeti Filmintézet munkáját számos kritika érte az elmúlt években. Herendi Gábor arról beszélt, hogy labdába sem rúghat a Nemzeti Filmintézetnél, a forgatókönyveit sorra visszadobják.
Az Indexnek adott interjújában így fogalmazott:
Egyetlen kiutat látok, ha megváltozik a rendszer, és jön egy új grémium. Bízom benne, hogy akkor egy demokratikusabb és normalizálódott helyzet lesz.
Török Ferenc, a Moszkva tér és az 1945 című filmek rendezője az Index kulturális podcastműsorában, az arutlúK -ban beszélt arról, fájdalmasnak élte meg, hogy tiltólistára került, és nem rendezhet nagyjátékfilmeket. De a kulturális rovat vendége volt Pataki Ágnes Balázs Béla-díjas producer és Kovács Gábor producer is, akik azt mondták, hogy a mostaninál az Andy Vajna-féle filmfinanszírozási rendszer is igazságosabb volt. Muhi András producer és filmes szakember pedig szintén az Index podcastjában mondta el, mit gondol a Káel Csaba vezette NFI munkájáról.
(Borítókép: Részlet A tanú című filmből. Fotó: Mafab)
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!