A Pipás Pistaként ismert magyar bérgyilkosnő a magyar tanyavilág rögvalóságát képviselte – a róla készült művészfilmet viszont nem a gyilkos érdekelte, hanem a rács mögé zárt lélek.
A két világháború közötti Magyarországon két nagy nyilvánosságot kapott ügy is borzolta a kedélyeket, a tiszazugi méregkeverők esete és Pipás Pista története. Mindkettő mélyszegénységben élő falvakban történt és mindkét esetben erőszakos vagy teherré vált férjüktől szabadultak meg – vagy légypapírról leáztatott arzénnal vagy egy férfiként élő nő felbérelésével. Az utóbbi volt a szegedi tanyavilágban élt Pipás Pista, eredeti nevén Rieger Pálné, született Fődi Viktória. Akit szülei tizenkét éves korában cselédnek adták el, ott erőszakolta meg a gazdája, majd kiházasították egy sváb cselédhez – aki vagy elesett az I. világháborúban, vagy alkoholista lett és elváltak, nem tudni pontosan, ahogy sok minden mást sem „Pista” életéről.
Annyi biztos, hogy férfiként élt és dolgozott, sokat ivott és verekedett,
és amikor helyi asszonyok felbérelték férjük megölésére, akkor ölt. Két gyilkosságot bizonyítottak rá, bár állítólag összesen hét áldozata volt. A róla szóló, csak Pipás című film rendezőjét, Goldberg Emíliát, aki a közösségi médiában @jaj_emilia néven vált ismertté humoros karaktervideóival, nem a nyomorban, kegyetlen szabályok szerint élő tanyavilág vagy a gyilkosságok érdekelték, sőt!
Forrás: LP Content
Aki véres gyilkosságok bemutatására vagy azok felderítésére kíváncsi, az csalódni fog – egy „halálesetet” mutatnak ugyan, de nem realisztikusan, inkább álomképszerűen és egész biztosan nem úgy, ahogy az megesett. Pipás Pistának (Török-Illyés Orsolya) ugyanis volt segítője, ő azonban meg sem jelenik, nem is beszélnek róla, viszont itt van Irma, a börtönlelkész (Terhes Sándor ) pártában maradt, agorafóbiás lánya (a mindig érzékeny teremtéseket játszó Stork Natasa), aki azt a feladatot kapja apjától, hogy
a kivégzésére váró Pistát megtanítsa írni és olvasni – és lehetőleg térítse meg.
A protestáns pap ugyanis azt reméli, hogy a sikeres térítés egyháza felé billenti a helyi erőviszonyokat, új templomot kaphat és az övé lehet az addig megosztva használt börtönkápolna is. Szép részlet, hogy láthatjuk, hogy a protestáns misék alatt letakarják a katolikus kegytárgyakat.
Forrás: LP Content
Folyamatosan gondolkodom a pályaelhagyáson – Török-Illyés Orsolya volt a KultPont vendége
Transznemű volt-e Pipás Pista, a magyar történelem leghírhedtebb orgyilkosa? Hogyan kapott börtönbüntetést tízezer forint miatt Török-Illyés Orsolya? Miért került többször is a pályaelhagyás közelébe a színésznő? Ezek és még más érdekességek is kiderülnek a KultPont legfrissebb adásából.
Érdekes választás volt a nagydarab, nagy erejűnek mondott, férfias vonású Pipás Pista szerepét a törékeny alkatú, kifejezetten szép és nőies Török-Illyés Orsolyára bízni, még úgy is, hogy a sminkesek rengeteget dolgoztak azon, hogy megcsúnyítsák. És a rizikós döntés nagyrészt működik: a színésznő a film első felében elementáris erővel hozza a csapdába esett, kilátástalanul is küzdő vadállat szerepét, elhisszük neki, hogy gondolkodás nélkül nekimegy bárkinek, aki akár csak ferdén néz rá.
Amíg vad és néma, addig tökéletes mind ő, mind a karakter,
csakhogy nem ő ennek a filmnek a főhőse, hanem a lelkész lány, aki az ő tökéletes ellentéte, egy kifinomult, beszédes, sérülékeny lány, egy olyan vénkisasszony, aki cseppet sem vén, de akit a kor normái szerint már lejárt árucikknek tartanak. Bár van udvarlója (Fehér Balázs Benő, aki olyan, mint egy magyar Andy Samberg), a kérdés inkább az, mennyire engedi magához közel a fiút, akinek nem biztos, hogy ő a fontos, lehet, hogy inkább az apja barátságát keresi.
Forrás: LP Content
Merthogy itt mindenki akar valamit, főleg Pipás Pistától, beleértve a börtönorvost, a cellatársat és az őröket, csak azt nem tudjuk, maga Pista mit akar, azon túl, hogy valamelyest szelídül a viselkedése a lelkészlány közeledtével. Nem mellesleg ez a híres „térítés” valóban megtörtént, sokat cikkeztek róla annak idején, a két nő között szövődő gyengéd kapcsolat viszont biztosan fikció.
Méghozzá nem is olyan izgalmas fikció, mert az, ami itt történik, minden másodpercében kiszámítható,
nem is feltétlenül a cselekményét illetően – persze abban is –, hanem a történet érzelmi ívét illetően. És ezt az érzelmi ívet a film a tiszavirág rövid rajzásával akarja szimbolizálni, ami, és most kicsit nyers leszek, de nem lenne őszinte ez az írás, ha nem lennék az, egy szép, de borzasztó módon elkoptatott hasonlat.
Forrás: LP Content
A tiszavirág rajzásával illusztrálni a női lélek – sőt, két női lélek – állapotát, olyasvalami, ami a hetvenes évek elején még talán frissnek és eredetinek érződött a filmnyelvben, itt már nem az, és nem volt senki, aki ezt jelezte volna a filmesként mégiscsak kezdő rendezőnőnek.
Néha szólni kel, akár otrombán is, ha az tényleg fontos és segít.
Ahogy nem volt senki, aki jelezte volna Goldberg Emíliának, hogy az „élére vasalt”, rend- és rendfokozat-mániás Horthy-korszakról nem lehet úgy mesélni, hogy borostás, hosszú hajú börtönőröket mutatunk. Ez még akkor is igaz, ha az egyik ilyen őrt az a Patkós Márton alakítja, aki A besúgó (2021) igazi sztárja volt, és akit mindig jó látni, most is az. Tudom, ez apróságnak tűnik, de ez az alapjáraton intim, személyes és alapvetően jó szándékú történet mégiscsak attól működik, hogy egy adott történelmi közegben látjuk annak elvárásaival, előítéleteivel és minden korlátaival. És aki kordokumentumot készít, az legyen pontos.
Értékelés: 6/10