Gustave Flaubert utolsó, befejezetlen regényét, ami a Bouvard és Pécuchet címet viseli, végre befejezték, bár nem biztos, hogy ennek maradéktalanul örül minden irodalomkedvelő, mert az AI volt a kreatív finiselő. Ha ez még nem lenne elég, nézzük meg Carl Gustav Jungot is saját szobájában, könyvei és íróasztala előtt, ahogy pszichológiai téziseit fejtegeti. Ja, hogy a nagy svájci koponya már 65 éve meghalt? Oda se neki, az AI segítségével megelevenedik a Sator szabadegyetemen. Egy archív felvételeket és AI-t vegyítő film hozza zavarba a nézőt, mi a valóság, a történelem, és mi a realitás. Jung avatárjában Francois Morel színész is közreműködik a hitelesség kedvéért.
Miért épp Jung?
Nemcsak a vállalatok, a tudomány, a kereskedelem, de a kultúra is elkezdte használni a mesterséges intelligenciát. De miért nem Freud, miért épp Jung jöhet be a nappalinkba? A francia Sator online szabadegyetem 31 éves alapítója, Pierre Gilbert erre azt mondja, Jung kollektív tudattalanról, archetípusokról, szinkronicitásról, személyiségekről kidolgozott elméletei állandóan megjelennek a mai populáris kultúrában, de sokszor rosszul értelmezve. Francois Morel színész Jung gondolatait és a kortárs pszichológiai felfedezéseket ismerteti, és ezt egyébként, AI-segítség ide vagy oda, nagy megtiszteltetésnek veszi, mert a Les Daltons sorozatban épp egy rém buta kutyának kölcsönzött hangot, most pedig a legokosabb gondolatokat formálhatja szavakká. De nemcsak Jung szobájába léphetünk be, hanem Gustave Flaubert elméjébe is. Utolsó, halála miatt befejezetlen műve, a Bouvard és Pécuchet ugyanis megkapta méltó végét. Ez az a mű, amit kortársai még nem értékeltek, az utókor viszont remekműnek kiáltotta ki.
Flaubert 18 éven keresztül dolgozott rajta, és csak a halála után, 1881-ben adták ki. A történet két párizsi írnokról szól, akik vidékre költözve különböző tudományokkal kezdenek el foglalkozni: fejezetről fejezetre belevágnak valamilyen szakterület tanulmányozásába, de elbuknak. Egyszerre enciklopédia és a butaságon élcelődő regény. Rokonítható a Don Quijotéval és az Ulyssesszel is, sokak szerint a 20. századi új regény előfutára.
Flaubert majdnem 15 évig írta, mert sokszor napokig csiszolt egy-egy mondatot, 1500 könyvet olvasott el hozzá, és szaklapokat forgatott. Itthon ez volt az első lefordított és kiadott könyve (nem a Bovaryné, ami csak 1904-ben jelent meg), de vegyes fogadtatásra talált. 1882-ben jelent meg, Két újkori Don Quixote, Bouvard és Pécuchet címmel Nyári László fordításában. 1921-ben Tóth Árpád és Benedek Marcell is átültette magyarra. Kritikát kapott a Nyugatban, és Babits is említi Az európai irodalom történetében: fárasztó és sivár könyvnek nevezi, de mégis remekműnek tartja, Szerb Antal szerint pedig a butaság nagy hőskölteménye két ostoba nyárspolgár kalandjain keresztül.
A világ felmérése
A könyv az összes tudományág áttekintésére törekszik, és különféle tudományos rendszerek kritikája, Flaubert feltehetően a világ megértését akarta segíteni, és a burzsoáziát kritizálta, mert bár nem utálta a polgárságot, az erre gyakran jellemző korlátoltságot, konvenciókat, tudatlanságot, előítéletet megvetette. Nem fejezte be, viszont az utolsó fejezet árulkodó lehet. Sőt, a későbbiekre is adott instrukciókat, persze nem az AI-nak, mert mit sem sejtett még erről, hanem magának, hisz nem tudta, hogy korai halála nem teszi lehetővé a befejezést.
Benoit Raphael újságíró, vállalkozó, AI-szakértő pedig gondolt egy nagyot, és az AI-ra bízta a befejezést. A 2026. március 21-én megjelent írás fordulópontot jelent a posztumusz irodalom történetében, mert nem sikerült rosszul, sőt. A 2020-ban Goncourt-díjat elnyert Hervé Le Tellier, aki eddig inkább ódzkodott az AI-tól, azt mondta,
döbbenetesen autentikus.
Szerinte a szöveg Flaubert jellemzőit hordozza magán, vagyis ironikus, tudományosan precíz, és ott a rá oly jellemző társadalmi szatíra. Flaubert-szakértők úgy vélik, olyan, mintha az AI Flaubert nyelvén beszélne, mintha azzal, hogy betáplálták Flaubert többi művét, megtanulta volna, hogy kell „flaubert-ül” írnia. Nem viszi túlzásba, nem lesz az író karikírozása vagy paródiája, pont jó és pont elég.
Kérdés: a jövőben az írók AI-asszisztenseket használhatnak majd, hogy helyettesítsék velük magukat?
Le Tellier erre úgy reagál, ő is dolgozott már az AI-ra támaszkodva, de nem szeretné, ha helyette írna, abban neki semmi öröme nem lenne. Benoit Raphael elárulta, a mű befejezésénél három módszert alkalmazott: az egyik az író humorát, a másik az utolsó, X. fejezet narratíváját, a harmadik Flaubert saját esztétikai kritériumait táplálta be. Így lett pontos, flaubert-i a szókincs, a mondatszerkezet és a ritmus.
Persze most jöhetnek az etikai dilemmák, ki ezek után a szerző, és meddig az? A gép is lehet zseni? A mesterséges kreativitás utolérheti-e az ember ihletét?
(Borítókép: Philip Dulian / Getty Images)
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!