Hosszú idő után lezárult egy kereskedelmi birodalom története, amely több mint két évtizeden át uralta a kínai ingatlanpiacot, hozzávetőleg 300 milliárd eurós adóssággal. Ez nemcsak egy vállalat csődjét, hanem a gyors kínai ingatlanfejlesztési korszak végét is jelenti.
A bíróság vádpontjai között a következők szerepeltek: illegális betétek nyilvános gyűjtése, értékpapír-csalás, illegális hitelezés, pénzügyi alapok elsikkasztása, értékpapírok csalárd kibocsátása, lényeges információk szabálytalan közzététele, társasági vagyon elsikkasztása, köztisztviselők megvesztegetése, pénzügyi forrásokkal való visszaélés, tiltott forrásgyűjtés és a lakossági betétek jogellenes bevonása.
A teljes összeg körülbelül 303 milliárd euró, ami a 2025-ös magyar GDP 14-szeresének felel meg.
A történet 1997-ben indult, amikor Hszü Csia-jin Kantonban megalapította az Evergrande Real Estate-et, egy kis magán ingatlancéget, amely 2009 novemberében került be a hongkongi tőzsdére. Ez lett a legnagyobb nem állami kínai vállalat, amely Hongkongban bejutott a tőzsdére.
Kína 2008-as 4000 milliárd jüanos gazdaságélénkítő csomagja, amelyet a nemzetközi pénzügyi válság kezelésére indítottak el, országszerte nagy léptékű építkezésekhez és az alapvető infrastruktúra fejlesztéséhez vezetett. Az Evergrande a tőzsdei bevezetés után a gyors terjeszkedés aranykorába lépett. Az értékesítési profit 2010-ben elérte az 50,4 milliárd jüant (körülbelül 4,9 milliárd euró 2010-es árfolyamon), míg 2020-ban az értékesítés 723 milliárd jüan volt (körülbelül 91,9 milliárd euró 2020-as árfolyamon), ami több mint 14-szeres gyors növekedést jelent egy évtizeden belül.
Az üzleti logika mögött a magas tőkeáttétel, a magas forgalom és az adósságvezérelt növekedés kombinációja állt. Ebben az időszakban sok kínai ingatlancég is ezt a stratégiát követte. Hszü Csia-jin ezzel a módszerrel vált Kína leggazdagabb emberévé, személyes vagyona meghaladta a 290 milliárd jüant (körülbelül 3,7 milliárd euró 2018-as árfolyamon). Az Evergrande működési lánca sok éven át hibátlanul működött: viszonylag magas áron szereztek meg beépítendő területet, majd ezekkel a telkekkel magas értékű bankhitelt kaptak, gyorsan elkezdték az építkezéseket, ezzel párhuzamosan folyamatosan készpénzt gyűjtöttek az újabb és újabb előértékesítéssel. És ami a legfontosabb, az ezekbe az alapokba befolyt pénzt közvetlenül a következő felvásárlási körbe csatornázták be ahelyett, hogy befejezték volna a már eladott és megkezdett ingatlanokat. Ez a modell rendkívül hatékonynak bizonyult a kínai ingatlanpiac növekedési szakaszában a 2010-es években.
A probléma azonban az volt, hogy Hszü Csia-jin veszélyes pénzügyi tőkeáttételt épített be ebbe a modellbe. Többféle csatornán keresztül gyűjtött pénzt, beleértve az amerikai dollárkötvényeket és vagyonkezelési termékeket, és mesterségesen felfújta a bevételt. Ezzel egyidejűleg a vezetés kivontaa társaság eszközei. A buktatókat Hszü Csia-jin már 2018-ban maga is észlelte, ekkor gyorsan létrehozott Amerikában egy családi vagyonkezelőt 2,3 milliárd jüan értékben (körülbelül 294 millió euró 2018-as árfolyamon), amelynek kedvezményezettje a két fia lett. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag sikerült kimentenie a saját vagyonát és kivonni azt a kínai hatóságok látóköréből.
2020-ban Kína bevezette a Három Vörös Vonal politikáját, ami az ingatlanpiac esetében az addigi ösztönzésről a szigorú ellenőrzésre való átállást jelentette. Ez a politika az ingatlancégeket arra kényszerítette, hogy feladják a korábbi magas tőkeáttételes módszereket, és ebből a szempontból a legkitettebb vállalat az Evergrande Group lett. Az azt követő, 2021-es Evergrande kötvényválság lett az összeomlás kritikus pontja, mert attól az évtől a cég kötvényei tömegesen váltak nemteljesítővé.
Ez azt jelentette, hogy a beszállítók és az alvállalkozók nem tudták behajtani a pénzüket az Evergrande-től. A beszállítók tiltakozásba kezdtek és körbezárták az építési helyszíneket, ezzel együtt pedig a szerencsétlen lakásvásárlók előlegei és álmai egyik napról a másikra eltűntek. 2021 decemberében három nagy nemzetközi hitelminősítő ügynökség (S&P, Moody’s és Fitch) teljesen leminősítette az Evergrande-ot. Ez pedig – mint tudjuk – egyenlő a halálos ítélettel a pénzügyi piacokon.
Bekeményítettek a kínai hatóságok
2023 szeptemberében Hszü Csia-jint házi őrizetbe helyezték, ahol 930 napot töltött, mielőtt 2026. április 14-én a bíróság elé nem került. 2024. január 29-én a hongkongi Legfelsőbb Bíróság elrendelte az Evergrande Group felszámolását. Ez azt jelentette, hogy ez a tőzsdei vállalat, amelynek csúcsértéke egykor meghaladta a 400 milliárd hongkongi dollárt (körülbelül 46 milliárd euró 2024-es árfolyamon), formálisan felszámolási eljárás alá került. Majd másfél évvel később a céget hivatalosan is kivezették a hongkongi tőzsdéről. A kivezetéskor a piaci érték több mint 99 százaléka elpárolgott a történelmi csúcshoz képest.
Az Evergrande összeomlása az egész kínai ingatlanipar rendszerszintű válságát mutatja. A 2008-as négy ezer milliárd jüanos politikától a 2020-as Három Vörös Vonal meghirdetéséig, a 2021-es ingatlanvállalati adósságválságig a befejezetlen épületek jelensége országszerte általánossá vált. A piacvezető fejlesztők, mint az Evergrande, a Country Garden és a Vanke, egymás után kerültek nehéz helyzetbe.
A Hszü Csia-jin-ügy jelentősége nem csak a számokban rejlik, hanem a számok mögött lévő szerencsétlenül járt családok sorsában is. Jelentések szerint több mint egymillió lakás maradt Kínában befejezetlenül, vagy egyszerűen csak elhagyták az építőipari alvállalkozók. A vásárlók, akik komoly hiteleket vettek fel és már befizették az előleget, így a törvény szerint évekig havi jelzáloghitel-törlesztést kell fizetniük, miközben otthon nélkül maradtak. Az alvállalkozók, építőipari cégek és beszállítók számára a kifizetetlen építési díjak és anyagköltségek pedig a kis- és középvállalkozásokat juttatták nehéz, gyakran csődközeli helyzetekbe.
A Hszü Csia-jin-ügy Kína gyors ingatlanfejlesztési korszakának teljes lezárását jelenti. Az 1997-es első nagy üzlettől a 2018-as vagyonkezelői átruházásig, a 2026-os bírósági perig ez a 29 éves folyamat az egész kínai ingatlanipar megkérdőjelezhető ciklusát mutatja be. A befejezetlen projektek több mint egymillió vásárlója, valamint a kifizetetlen befektetők és beszállítók számára ez a jogi megoldás persze messze nem gyógyítja be a sebeket.
Az egész iparág szempontjából az Evergrande összeomlása valószínűleg nem az egyetlen, más nagy cégek a szektorban, mint például a Vanke, 82 milliárd jüanos (körülbelül 10,25 milliárd eurós) veszteséget jelentettek 2025-ben. Az ingatlanpiac következő időszakában pedig csak azok a vállalatok boldogulhatnak majd, amelyek visszatérnek a racionalitáshoz és védik a fogyasztói jogokat.
(Borítókép: Hszü Csia-jin 2016. március 6-án. Fotó: Etienne Oliveau / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!