25 éves lett a Bridget Jones naplója: durva titkok derültek ki a kultfilm forgatásáról
A Bridget Jones naplója nem azért maradt meg, mert tökéletes film lenne, hanem mert nagyon pontosan érzett rá valamire, amit addig a romantikus vígjátékok csak kerülgettek.
Bridget Jones láncdohányos volt, sok bort ivott, alakformáló bugyit hordott, és úgy lett romantikus főhős, hogy közben nagyjából semmiben nem hasonlított arra a steril, csillogó nőideálra, amit addig a romantikus vígjátékok iparszerűen gyártottak. Renée Zellweger alakításával együtt olyan figurát kapott a brit romkom, amely nemcsak sikeres lett, hanem konkrétan irányt is váltott tőle a műfaj.
A Helen Fielding regényéből készült film nemcsak kasszasiker lett, hanem sokan azért is szerették, mert
végre megmutatta a női antihőst, ráadásul mindezt egy olyan friss Büszkeség és balítélet-átiratként, amely egyszerre volt okos, önironikus és tökéletesen fogyasztható.
Pszichológusok még a „Bridget Jones-hatásról” is beszéltek, vagyis arról, hogy a figura kulturális lenyomata hozzájárult ahhoz, hogy sok nő később akarjon megállapodni.
Azóta már három sikeres folytatást kitermelt a franchise, a rajongók pedig egy ötödik részt követelnek, mintha ez lenne a legalapvetőbb emberi jog.
Most pedig, hogy a Bridget Jones naplója elérte a 25. születésnapját,
elő lehet venni azokat a háttérsztorikat is, amelyeket talán még azok sem tudtak, akik kívülről fújják a filmet.
Az első és legfontosabb: Mark Darcy neve nem az egyetlen Büszkeség és balítélet-utalás a filmben
A legtöbben nyilván tudják, hogy Helen Fielding regénye Jane Austen klasszikusából merít, és hogy Mr. Darcy neve nem véletlenül ismerős. De a film ennél sokkal tovább megy. Bridget, aki lazán Elizabeth Bennet modern rokona, Daniel Cleavernek dolgozik, aki ennek az univerzumnak nagyjából Mr. Wickhamje, mégpedig a Pemberly Press nevű kiadónál.
Austen-olvasóknak itt már fel kellett villannia a piros lámpának: Pemberley Mr. Darcy hatalmas birtokának neve az eredeti regényben. Vagyis a film gyakorlatilag már a cégnévtáblával is kacsint egyet.
És ha ez nem lenne elég, a forgatókönyvet társszerzőként jegyezte Andrew Davies, vagyis az az ember, aki az 1995-ös Büszkeség és balítélet-feldolgozás mögött is ott állt. Abban a BBC-sorozatban pedig Colin Firth játszotta Fitzwilliam Darcyt, így az ő szerepeltetése Bridget Jones Mark Darcyjaként külön produceri belsős poénnak is beillett. Helen Fielding ráadásul a regényben még arra is utal, hogy Bridget nézi ezt a sorozatot, szóval az egész egy több rétegű, önmagára visszahajló Austen-metakonstrukció.
Toni Collette lehetett volna Bridget Jones, csak aztán nem lett
Ma már nagyjából lehetetlen elképzelni, hogy ne Renée Zellweger legyen Bridget Jones, de eredetileg Toni Collette kapta meg a szerepet. Az ausztrál színésznő el is vállalta, aztán vissza kellett lépnie, mert ütközött a Broadwayn futó The Wild Party című musicallel az időbeosztása.
Ami azért elég kemény időzítés, mert így lényegében lecsúszott az egyik legikonikusabb romantikus vígjáték-főszerepről. Collette viszont később azt mondta, semmi bánata nincs emiatt. Szerinte nincsenek véletlenek, és ami az embernek van rendelve, az úgyis megtörténik. Magyarul: ez nem az ő szerepe volt, és ezen ő teljesen jól van.
Nem Toni Collette volt az egyetlen nagy név, akit megnéztek Bridgetnek
Mielőtt a szerep a viszonylag kevésbé ismert Renée Zellwegerhez került volna, Kate Winslet neve is felmerült. Csakhogy ő akkor még a húszas éveiben járt, és a készítők túl fiatalnak tartották Bridgethez.
Rachel Weisz szintén szóba került, de a hírek szerint a producerek őt túl hagyományosan szépnek látták a karakterhez. Ez a mondat önmagában is sokat elmond arról, mit gondolt Hollywood a kétezres évek elején a „hitelesen esendő” nőkről. Rajtuk kívül még Cameron Diaz, Helena Bonham Carter, Tilda Swinton és Emily Watson nevét is emlegették mint lehetséges Bridget Jonesokat.
Sally Phillips nem Shazzának indult, hanem magának Bridgetnek
Sally Phillips annyira egyben van Bridget legjobb barátnőjeként, Shazzaként, hogy utólag szinte sorsszerűnek tűnik a casting. Csakhogy eredetileg ő is Bridget szerepére jelentkezett.
Ráadásul nem is volt különösebben boldog attól, hogy erre hívták be. Később elmondta, hogy akkoriban szingli volt, Notting Hillben élt, és kifejezetten rosszul esett neki, amikor az emberek bármilyen módon Bridget Joneshoz hasonlították. Enyhén sértőnek érezte, hogy erre a szerepre hívták meghallgatásra, részben azért is, mert nem is fogta fel elsőre, mekkora film készül.
Phillips három meghallgatási körön is átjutott Bridget szerepére, végül mégsem ő lett a befutó. Aztán megkapta Shazzát, és utólag már egyáltalán nem panaszkodott: szerinte a baráti körből Shazza a legjobb.
Hugh Grantnak meg kellett kérnie Renée Zellwegert, hogy vegyen vissza a brit akcentusból
Amikor bejelentették, hogy a texasi születésű Renée Zellweger játssza majd a Londonban élő Bridgetet, sokan felhúzták a szemöldöküket. Az egyik ilyen ember Hugh Grant volt. Ő később arról beszélt, hogy akkoriban valóságos botrány lett abból, hogy miért nem brit színésznőt választottak a szerepre. Nem is ismerte Zellwegert, és elsőre neki is meredeknek tűnt, hogy egy texasi játsszon el egy ennyire brit figurát.
Az első meghallgatásról azt mondta, hogy jó volt, csak éppen megdöbbentette, mert Zellweger úgy hangzott, mint Margaret hercegnő. Vagyis nem egyszerűen brit volt az akcentus, hanem már túl brit. Aztán szóltak neki, hogy ezt talán érdemes lenne egy kicsit lazábbra venni, és Hugh Grant szerint egy héttel később már tökéletesen el is találta.
Zellweger ezt annyira komolyan vette, hogy a forgatás végéig nem is engedte el az akcentust
Nemcsak a jelenetekben beszélt britül, hanem a forgatáson kívül is. Hugh Grant szerint két héttel a forgatás előtt állt össze tökéletesen az akcentusa, és ez volt a legjobb angol akcentus, amit életében amerikaitól hallott. Azt is hozzátette, hogy Zellweger egészen a záróbulig egyetlen pillanatra sem állt le vele.
Ez az a fajta szerepfegyelem, amitől egyszerre lehet valaki zseniális és rettenetesen idegesítő a környezete számára, de a végeredmény szempontjából kétségtelenül működött.
Zellweger a szerep kedvéért valóban elment dolgozni egy londoni kiadóba
Hogy a brit közeget és a karakter munkahelyi világát is magára szedje, Zellweger hónapokkal a forgatás kezdete előtt az Egyesült Királyságba költözött. Nemcsak akcentust gyakorolt, hanem beállt a londoni Picador kiadóhoz is tapasztalatot szerezni arról, milyen egy kiadóban dolgozni.
Fedőnéven érkezett: Bridget Cavendishként mutatkozott be, és úgy tett, mintha Jonathan Cavendish húga lenne. Jonathan Cavendish történetesen a cég elnökének egyik ismerőse volt, és a film producere is. Az álca viszont nem bizonyult hosszú távon fenntarthatónak, mert időközben egyre több cikk jelent meg arról, hogy ő kapta meg Bridget Jones szerepét.
Zellweger később felidézte, hogy munkaköri feladatai közé tartozott a napilapokból kivágott cikkek lefűzése Helen Fielding dossziéjába, mert azok róla szóltak. És egy ponton ott tartott, hogy azokat a cikkeket kellett kivágnia és rendszereznie, amelyek arról szóltak, hogy ezt a „szar amerikai színészt” készülnek Bridget Jonesként a nyakukba varrni.
A film legendás verekedős jelenete majdnem teljesen más lett, csak Hugh Grant nem hagyta
A Bridget Jones naplója egyik legemlékezetesebb jelenete kétségkívül az, amikor Mark Darcy és Daniel Cleaver összeverekszik az utcán. Ez a jelenet azért működik ennyire jól, mert annyira esetlen, kínos és remek. Vagyis pontosan úgy néz ki, ahogy két középosztálybeli angol férfi valószínűleg tényleg verekszik, ha nagyon muszáj.
Hugh Grant szerint ez egyáltalán nem véletlen. Elmondása alapján kifejezetten azért próbálták távol tartani a kaszkadőröket, mert azok rögtön koreografálni akarták az egészet, hogy majd valaki jobbhorgot üt, a másik feje hátracsapódik, és minden úgy néz ki, mint egy normális akciófilmben. Grant viszont úgy gondolta, hogy ez itt teljes félreértés lenne.
Szerinte akciófilmekben és westernben persze remekül mutat az ilyesmi, de ezek itt két középosztálybeli angol férfi, akik nem így verekszenek. Hanem szarul. És mivel ő már látott ilyet, ragaszkodott hozzá, hogy ezt a jelenetet inkább ne sterilre koreografálják.
A végén sikerült is kitiltani a kaszkadőrt a folyamatból. Grant szerint az utolsó igazán érdemi hozzájárulása valószínűleg a szemetesfedél volt, utána már csak ő és Colin Firth bohóckodtak egymással. És hát ennél jobb döntést aligha hozhattak volna.
Bridget Jones miatt visszaesett a chardonnay népszerűsége
Kevés film mondhatja el magáról, hogy nemcsak popkulturális, hanem borpiaci következményei is voltak. Bridget Jonesnak ezt is sikerült összehoznia. Helen Fielding antihősnőjét ugyanis sokan azzal vádolták, hogy hozzájárult a chardonnay eladásainak visszaeséséhez.
Oz Clarke borászati szaktekintély a Telegraphnak azt mondta, hogy a chardonnay a világ egyik legnagyobb borát adó szőlőfajtája volt, mindenki értékelte, egészen Bridget Jonesig. Aztán jött ez a figura, aki elmegy pasizni, befürdik, hazamegy a nyomorult kis lakásába, kitölt magának egy hatalmas pohár chardonnay-t, könnyes szemmel ül a szétfolyt sminkjében, és gyakorlatilag a kudarc folyékony kísérőzenéjévé teszi az egészet.
Clarke szerint Bridget Jones előtt a chardonnay szexi volt. Utána pedig az emberek inkább úgy voltak vele, hogy na jó, ezt azért ne kérjük a bárban.
Bridget Jones lakásához el lehet zarándokolni
Bridget lakásának belső jeleneteit stúdióban vették fel, de az épület külseje teljesen valós. A lakás külső helyszíne a londoni Borough negyedben, a Bedale Street 8. szám alatt található.
Az arra járók be tudnak ülni az alatta működő The Globe kocsmába, ami önmagában is elég jó turistaalap. Maga a lakás pedig korábban egy Khao Bird nevű thai étteremként is funkcionált. Vagyis ha valaki nagyon elszánt, egészen közel tud kerülni ahhoz, hogy fizikailag is Bridget Jones univerzumában érezze magát.
Nem mindenki ugyanazt a befejezést látta, és ez elég abszurd
Aki ezredforduló környékén volt fiatal, annak valószínűleg nincs szüksége emlékeztetőre, mi történik a Bridget Jones naplója végén. Legalábbis nagy vonalakban. A film befejezése ugyanis attól is függ, hol láttad.
Az Egyesült Királyságban a stáblista Bridget és Mark csókja után indul el, és közben különböző szereplőket látunk, amint a szerelmi történetükről beszélnek. Mindezt Robbie Williams Have You Met Miss Jones? feldolgozása kíséri, szóval a film méltósággal és pont annyi érzelmi túltolással zár, amennyi még jól áll neki.
Az Egyesült Államokban viszont más megoldást választottak. Ott a stáblista közé úgynevezett házi videós felvételeket vágtak be, amelyek Bridgetet és Markot mutatják gyerekként, ahogy a pancsolómedencében játszanak. Ez arra a sokat emlegetett gyerekkori jelenetre utal vissza, amely a film során többször is előkerül.
Vagyis technikailag ugyanaz a történet ér véget, csak nem ugyanazzal az utóízzel. A britek kaptak egy enyhén ironikus, beszélő fejes lezárást, az amerikaiak pedig egy cukibb, nosztalgikus ráadáscsomagot.
És igen, 25 év után is működik
A Bridget Jones naplója nem azért maradt meg, mert tökéletes film lenne, hanem mert nagyon pontosan érzett rá valamire, amit addig a romantikus vígjátékok csak kerülgettek. Hogy lehet valaki egyszerre szánalmas, szerethető, vicces, önsorsrontó, intelligens, reménytelen és romantikus főhős is. Sőt, talán csak így lehet igazán az.
És ez az, amitől negyed évszázaddal később még mindig beszélünk róla. Nemcsak a nagy csókról, nemcsak a bugyiról, nemcsak arról a legendásan bénán tökéletes utcai bunyóról, hanem arról is, hogy Bridget Jones valójában nem egyszerűen filmtörténeti figura volt, hanem kulturális tünet. Egy egész korszaké.
Via DailyMail