Az építészeti és grafikai minőség hatalmas szerepet játszott az 1920-as évek tragikusan rövid életű, de annál nagyobb sikerű hazai édesipari vállalkozása, a Floris márka megszületésében. A Budapestről induló, majd megbicsakló sikertörténetre végül Londonban került korona.
„Nagy-Britannia volt háborús miniszterelnöke november 30-án ünnepelte 86-ik születésnapját. Churchill születésnapjának az utóbbi években magyar vonatkozása is volt. Mert, mint már hosszú évek óta minden esztendőben, idén is a Flóris-cukrászda készítette a születésnapi tortát. Flórisné, az egykori híres budapesti cukrászda tulajdonosnője a második világháború után telepedett le Londonban, és azóta ugyanolyan híressé vált az angolok között, mint amilyen közismert volt Magyarországon. Ez a születésnapi torta minden esztendőben önmagában is társadalmi esemény. Minden évben más anyagból készül, és kinézése az utolsó pillanatig szigorú titok. Az érdeklődés azonban olyan nagy, hogy egy nappal a születésnapi ünnepség előtt Flórisék bemutatják a sajtónak Churchill tortáját. Szabályos sajtóbemutatót rendeznek, amelyen a rádió, a televízió és a sajtó munkatársai szemügyre vehetik a remekművet.” (Uj Hungária, 1960. december 9.)
A müncheni megjelenésű Szabad magyarok független hetilapja számolt be így a kiemelkedő londoni esemény magyar vonatkozásáról – annyi tévedéssel, hogy az említett tulajdonosnő már 1934-ben letelepedett az angol fővárosban –, amiről akkoriban leginkább csak az emigrációban élők értesülhettek. A Budapesten hajdan oly népszerű Floris [egyes megjelenésekben Flóris] cukrászcsalád neve addigra már erőteljesen kikopott a köztudatból, csak az idősebbek emlékezhettek rá. Mára pedig jóformán ismeretlen a bő évszázaddal ezelőtt indult, csillogásokkal és bukásokkal kísért cukrászcsalád története, akik a közkedvelt csemegék megalkotása mellett kiemelten ügyeltek a modern üzleti struktúrára és az ezt megfelelően reprezentáló üzlethelyiségek és csomagolás megtervezésére is.
Bonbonpapírok és díszdobozok
A modernitást zászlajára tűző cukrászcsalád örökségéből a néhány még fellelhető, mívesen tervezett bonbonosdobozon és csomagolópapíron kívül tárgyi emlék nem igazán maradt fenn. A különleges történetet felkutató leszármazottak a Floris cukrászdák világát a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tavalyi kiállításán tárták a nagyközönség elé.
A Floris Bonbonnerie doboz fedélterve. Tervező: Kozma Lajos
Fotó: : Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Friedler Frigyes zsidó gyáros- és kereskedőcsaládban született 1888-ban a felvidéki Vágújhelyen. Noha gyerekkorát még ott töltötte, és tanulmányait is a helyi Izraelita Reáliskolában kezdte meg – ahogy a családot kutató Breitner Miklós írta –, rejtély, hogy alig 12 évesen miként került az ország másik végébe, Székelyudvarhelyre, ahol végül a Főreáliskolában tette le az érettségit. Időközben közgazdasági diplomát is szerzett, majd 1914-ben került az üzleti életbe, amikor névleg is betársult apja szappangyárába, amely innentől Leopold Friedler et Sohn néven működött tovább. Az első világháború után azonban a családi vállalkozás tönkrement, édesapja is meghalt, ezért Friedler Frigyes Budapestre költözött, ahol – ahogy egy 1933-as interjúban mesélte – „diplomával a zsebemben beálltam a Gerbeaud-hoz cukrászinasnak”.
A jelek szerint jól kitanulta a szakma csínját-bínját, és 1920-ban már saját lábára állva Bonbonnerie Floris névvel jegyzett be „cukoráru készítésével és árusításával foglalkozó” vállalkozást, és kapott rá engedélyt a Belügyminisztériumtól. Két évvel később a tulajdonos saját vezetéknevét is Florisra változtatta.
A Floris márkanévhez minden szempontból az igényes és modern megjelenés társult,
amelynek segítségével a Kék Golyó utcai cukrászati üzem termékei hamar ismertek és közkedveltek lettek. 1923-ban az Általános Beszerzési és Szállítási Rt.-vel közösen megalapították a San Thomé Csokoládé- és Cukorkaárugyár Rt.-t, majd szintén ugyanezen év februárjában nyitott meg első üzlethelyiségük a Ferenciek terénél a Kossuth Lajos utca 2. szám alatt BonBon – Chocolat Floris néven. A bolt kialakítására is nagy hangsúlyt fektetve annak terveit Dankó Ödön belsőépítész, grafikus készítette, Gádor István pedig egyedi kerámiákkal díszítette.
A BonBon – Chocolat Floris nevű üzlet a Ferenciek terénél, a Kossuth Lajos utca 2. szám alatt. A teljes méretért kattintson!
Fotó: Breitner Miklós
[Dankó Ödönnek] ez a műve – megjelenése idején – olyan friss, érett és művészi alkotás volt, hogy valósággal »forradalminak« hatott a városképben. A Fővárosi Közmunkatanács és az építési hatóságok elrendelték a portál lebontását azzal, hogy nem illik bele a Belváros hangulatába. (Ars Hungarica, 1977)
A gyáralapítással és az első üzlet megnyitásával a korábbi kisvállalkozás hirtelen nagyon felpörgött, és a márka országosan, majd Európa-szerte is egyre ismertebb lett. Köszönhette mindezt a minőség mellett az egyedi kialakítású, a kor vezető tervezői által megálmodott üzlethelyiségeknek, valamint a művészi kivitelű és grafikájú csomagolásoknak, bonbonpapíroknak és díszdobozoknak – amelyek elkészítésére olyan neves alkotókat kértek fel, mint Kozma Lajos, Gróf József, Repcze János és Csabai-Ékes Lajos –, illetve a Pécsi József által készített reklámfényképeknek.
Pécsi József (1889–1956): Reklámfotó a Floris bonbonok számára. Villamosplakát. A teljes méretért kattintson!
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Floris hamar megjelent a nemzetközi porondon is, mivel célja egy európai üzlethálózat kiépítése volt. Bécsben a Kärner Strassén levő Grand Hotelban, a városi elit kedvelt helyén, valamint a Graben 7. szám alatt nyitott üzleteteket. A berlini Budapester Strasse funkcionalista modern Capitol am Zoo épületébe szintén Dankó Ödön tervezett kétszintes impozáns üzlethelységet
fehér opálüveggel és bronzbetűkkel,
de egy 1930-ban épült Bauhaus-épületben is nyitottak egy kisebb cukrászdát. Bécs és Berlin mellett Londonban és Prágában egy-egy saját fióküzlettel vetették meg a lábukat. Az egyre jelentősebb részvénytársaság felügyelőbizottságának tagja volt Ignotus Pál publicista – Ignotus Hugónak, a Nyugat alapító-főszerkesztőjének fia –, aki a londoni emigrációban is kapcsolatban maradt a Floris családdal.
Párizs a Margitszigeten
Budapesten a Margitszigeten, az egykori Nádor kastély épületében rendeztek be cukrászdát és POLO Bárt, amely 1928 tavaszán nyílt meg, és szintén hamar népszerű lett. Olyannyira, hogy nem sokkal az átadó után érdemes volt az esti nyitvatartást is meghosszabbítani, és a vezetőség a sütemények mellett már „igen olcsó kétszemélyes vacsorával szolgál[t] publikumának”.
A Margitszigeten délutánonként végighaladó publikumnak gyönyörű látványban van része, ha egy pillanatra megáll Budapest legmodernebb délutáni helye, a margitszigeti Flóris cukrászda előtt. Első pillanatra az az érzése az embernek, hogy autó-szépségverseny készül, s erre sorakoznak fel a magyar főváros elegáns vonalú gépei. A várakozó kocsik kétségtelenül helyet foglalhatnának Európa bármelyik metropolisában hasonlóképen a publikumhoz, amely délutánonként előszeretettel keresi fel ezt a kiváló ízléssel megrendezett és a Bois de Boulogne akkreditált délutáni helyeivel vetekedő cukrászdát. A kert gazdag virágdíszei között elhelyezett asztalok közönsége, a diszkrét zenére táncoló párok, a József főherceg klasszikusan szépbarokk kastélya valóban üdítő látvány, s nálunk a sűrűn megforduló franciák véleménye szerint az egész kép azonos a Chateau Madriddal (…) A Királyi Magyar Automobil Club tagjai hasonlóképen nagy előszeretettel látogatják a Flóris cukrászdát. (Autó, 1930)
A cég 1932-ben nyitotta meg a „zászlóshajójának” számító, Vörösmarty tér 1. szám alatti cukrászdáját és kávéházát – innentől kezdve szintén itt székelt maga a Flóris Cukrászda Rt. is – az egykori Haas-palotában. A tér nyugati oldalán az 1847-ben leégett Német Színház helyén csak jóval később, 1872-ben kezdett reprezentatív palota építésébe Haas Fülöp szőnyegkereskedő. A sikeres vállalkozás központi áruházaként és raktáraként funkcionáló négyemeletes klasszicizáló palotát Linzbauer István tervezte, majd az 1930-as évek elején ennek az északi sarkát bérelte ki a Floris cég, hogy nagyszabású és modern cukrászdát nyisson benne.
Az üzlethelyiség kialakításával Kaesz Gyulát és Strauss Sándort bízták meg, akiknek azzal a feladattal kellett megbirkózniuk, hogy a nehézkes neoreneszánsz palota kőhomlokzatában egy olyan portált alakítsanak ki, amely az illeszkedés mellett betekintést engedhet a belsőben létesülő „sikkes, modern teázóhelyiségbe”.
A kétszintes, galériával ellátott, nagyvonalú üzlethelyiség minden szempontból modern kiképzésű volt, jól rejtett világítással, egyszerű rácsozat mögé bújtatott radiátorokkal, kandallóval, a különböző helyeken szétszórt groteszk kerámiaszobrokkal, amelyeket Gádor István és Dankó Ödön a Floris által működtetett műhelyben készített. A belépő vendéget egy szépen ívelő ébenfa pult fogadta, amelynek vitrinsorában pompáztak a művészi igénnyel tervezett díszdobozok és bonbonok. Szintén újdonságszámba ment a pultra felállított olasz eszpresszógép – hasonlóból akkor még csak néhány darab akadt a fővárosban.
A Vörösmarty téri Floris cukrászda
Fotó: Tér és forma, 1932 (5. évfolyam, 2. szám
A Tér és forma lelkes és terjedelmes írást közölt a frissen megnyílt belvárosi cukrászdáról, Münnich Aladár tollából. A minden részletre kiterjedő bemutatót így zárja a szerző:
Kitűnően vannak megoldva és luxussal kiállítva a toilettek, ami pedig Budapesten, sajnos, szintén nagy ritkaságszámba megy. (…) A tervezők az egész komplikált feladatot a jó ízlésű építtetővel összhangban olyan gondos körültekintéssel, olyan művészi érzékkel és könnyed eleganciával oldották meg, hogy arról szakemberek példát vehettek, közönségünknek pedig igazi öröme telhet ebben a modern kellemes teázóhelyiségben. (Tér és forma, 1932)
A Vörösmarty téri Floris cukrászda. A teljes méretért kattintson!
Fotó: Tér és forma, 1932 (5. évfolyam, 2. szám
A korabeli sajtó azonban a sikerek mellett vagy inkább helyett jóval részletesebben és nemegyszer bulvár stílusban számolt be a Floris-birodalom gyors hanyatlásáról. A kedvezőtlen gazdasági környezet, a megszűnő vámkedvezmények, az angol font zuhanórepülése, a bécsi bank bedőlése, majd a kakaóra kivetett luxusadó egyre nehezebb helyzetbe sodorta a csokoládéüzemet és a cukrászdahálózatot.
Floris Frigyes először a külföldi üzleteit zárta be, majd itthon is kénytelen volt csődeljárás alá vetetni cégét.
A helyzetet súlyosbították az ellene felhozott igaztalan rágalmak is, s mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felesége, Korondi Mária 1933 októberében öngyilkosságot kísérelt meg a Vörösmarty téri cukrászda konyhájában. Életét szerencsére meg tudták menteni, a hazai Floris céget azonban nem.
Churchill tortái
A csőd után a család 1934-ben Londonba költözött, ahol hírnevüket már korábban jól megalapozták a termékeikkel. Nem sokkal később Floris Chocolate Limited névvel új céget alapítottak, amelynek a Sohóban nyílt csokoládéboltja, majd idővel pékség és cukrászda is nyílt a közelben. A márka ismét sikeres lett, olyannyira, hogy Florisék 1959-ben elnyerték a keveseknek kijáró Royal Warrantot, azaz a királyi beszállító címet, és
többször készítettek születésnapi tortát II. Erzsébet királynőnek és Károly hercegnek (a jelenlegi III. Károly királynak).
A királyi család mellett számos híresség rajongott Florisék édességeiért, de közülük is kiemelkedő volt Winston Churchill, aki két évtizeden keresztül tőlük rendelte születésnapi tortáját.
A minden alkalomra külön készített egyedi kreációk annyira lázban tartották az angol közéletet, hogy a sajtó is rendszeresen beszámolt róluk. Maga Churchill pedig Floris Frigyes feleségének, Madame Florisnak ily módon hálálkodott: „Szeretném, ha tudná, milyen nagy öröm, amit minden évben ad nekem”.
Az angliai vállalkozást Floris Frigyes 1963-as halála után először felesége, majd 1967-től két fia vitte tovább az 1980-as évek elejéig, a cég megszűnéséig. A Floris név később már csak az említett míves díszdobozokon és selyempapírokon maradt fenn, amelyek eredetileg tervezett, leginkább Kozma Lajos nevével fémjelzett grafikái végigkísérték a márka életét.
Mindeközben Budapesten az utolsónak még nyitva maradt Vörösmarty téri Floris-üzletet Basch Elly, Ignotus Hugó nevelt lánya vitte tovább – aki később szintén Angliába emigrált, és ott csatlakozott a Floris családhoz –, amíg lehetett. A második világháborúban súlyosan megsérült Vörösmarty téri Haas-palota sorsa bő másfél évtizedig bizonytalan volt, torzója hosszan csúfította környezetét, mire 1960-ban lebontották, hogy később átadja a helyét az 1971-re elkészült tízemeletes irodaháznak, amit 2007-ben váltott a jelenleg ismert high-tech jellegű üzlet-, iroda- és lakóház.
„Az utolsó falrészt most szedi le a csákány. Nem is olyan régen Flóris cukrászda volt a neve. Roppant elegáns hely lévén, főként divathölgyek, előkelőségek találkozóhelyének számított. A Flóris falainak lebontásával tehát befejeződik a Haas-palota pályafutása.” (Esti Hírlap, 1960. augusztus 24.)
[11.fortepan_292541]
A cikk megírásához köszönjük Breitner Miklós nélkülözhetetlen segítségét!
A szerző az Építészfórum munkatársa.
Források:
Ars Hungarica, 1977 (5. évfolyam, 1. szám)
Autó, 1930. július 1.
Floris – Csokoládék és torták Budapesten és a londoni Sohóban (kiállítás, MNMKK – Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 2024–2025. Kurátor: dr. Sári Zsolt)
Nemzeti Ujság, 1934. május 13.
Tér és forma, 1932 (5. évfolyam, 2. szám)
Izgalmas történetek, rejtett kincsek, érdekes épületek – nem csak budapestieknek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!