A beszélgetést azzal kezdtük, hogy kívülről meglehetősen nehéz felmérni, hogy mennyire ütésálló az iráni gazdaság. A szakértő elmondta, hogy az ország gazdasága strukturálisan ellenállónak bizonyul, de a sokkhatások következtében súlyosan túlterheltté vált. Az évek folyamán az ország alkalmazkodott a szankciókhoz, és kiépített egy „szankciókerülő” gazdasági rendszert. Ez elsősorban az árnyékkereskedelem működtetését jelenti, amire példa, hogy 2024-ben mintegy 9 milliárd dollárnyi tranzakció zajlott árnyékbanki hálózatokon keresztül. Ehhez a tevékenységhez fedő- és offshore cégeket, valamint közvetítőket alkalmaznak.
A szankciók ellenére az olajexport hatalmas bevételeket hozott az elmúlt években Teherán számára, amelyet a „baráti” hálózatokon keresztül bonyolított. Az iráni kőolaj gyakran Irak déli olajrendszeréhez kapcsolódó infrastruktúrán keresztül mozog, ahol nehéz megkülönböztetni az eredetét. Jelentős felvásárlónak számít az a Kína, amely a Hormuzi-szoros blokádja óta többnyire még mindig folyamatosan hozzájut az iráni kőolajhoz. Továbbá a kikötők ellenőrzése és a csempészútvonalak felügyelete is jelentős bevételeket termel – állítja a szakértő.
Az adatok szerint a konliktus tartós GDP-vesztést okoz az államnak. Az IMF idénre 6,8 százalékos, más elemzők akár 10 százalékos gazdasági visszaesést jósolnak. Ez azt jelenti, hogy a rendszer nem gyorsan omlik össze, hanem folyamatosan gyengül. A jelenlegi konfliktus egy amúgy is sérülékeny rendszert sújt. A bevételek egy része ugyan fennmaradhat (például az olajexport kerülőutakon), de ezek főként az államhoz és elitcsoportokhoz jutnak el, nem pedig a lakossághoz. Irán gazdasága rövid távon tehát nincs összeomlás-közeli állapotban, de hosszú távon erodálódik, és a jelenlegi háború ezt a folyamatot jelentősen felgyorsítja.
Mekkora pusztítást okozott eddig a háború?
Tárik Meszár szerint a hivatalos adatok azt mutatják, hogy 40 nap alatt a károk már elérik a 270 milliárd dollárt, amely a körülbelül 90 milliós lakosságra vetítve fejenként 3000 dollárnak fele meg. A veszteségek várhatóan tovább nőnek, mivel az amerikai blokádból kifolyólag egyre súlyosabbá válnak a kereskedelmi zavarok az iráni kikötőkben.
A kikötők blokádja Iránon belül azt eredményezi, hogy kevesebb áru jut az országba, és az ellátási láncok még inkább szétesnek. A háború következtében a tengeri forgalom drasztikusan visszaesett, ami korlátozza az importot (élelmiszer, gyógyszer, ipari alapanyag), csökkenti az exportbevételeket (különösen az kőolajból származókat), valamint növeli a szállítási költségeket. A kikötők korlátozásai miatt késnek a szállítmányok, továbbá akadozik a raktározás és az elosztás. Ez hosszú távon belföldön regionális hiányokat eredményezhet, mert a szárazföldi szállítások nem tudják teljes egészében kiváltani a vizi útvonalakon érkező termékeket.
A bankok és pénzügyi rendszerek akadoznak (az utalások, a fizetések késnek), a vállalatok pedig nem tudnak bért fizetni. Emellett az ipari termelés is visszaesett a nyersanyaghiány és az áramkimaradások miatt. ENSZ-jelentések szerint az ellátási láncokat az energiaárak és az importköltségek növekedése is sújtja, ami negatív hatással van a vásárlóerőre és megnehezíti a hozzáférést az alapvető termékekhez. Ez pedig azt mutatja, hogy mára az ellátás széttöredezetté és bizonytalanná vált.
45 napja nincs internet, hogyan kommunikálnak?
Iránban jelenleg rendkívül szigorúan korlátozzák az internetet. Az elérés a háború kirobbanását követően megközelítőleg 98 százalékkal zuhant, majd tartósan 1–4 százalék között maradt.
Ezzel gyakorlatilag elvágták a lakosságot a globális internettől.
Ezen túlmenően Irán digitális gazdasága az ország GDP-jének nagyjából 5–6 százalékát teszi ki, és a leállás több millió vállalkozót zárt el az ügyfelektől és az online platformoktól.
Az Iránból érkező korlátozott jelentések arra utalnak, hogy sokan reménykedtek a rezsim bukásában. Viszont az infrastrukturális károk, valamint a civil áldozatok számának növekedésével a reményt immár a neheztelés váltotta fel. Az amerikai és izraeli csapások miatti növekvő elégedetlenség ellenére sok iráni továbbra is határozottan ellenzi az Iszlám Köztársaságot, de hangjukat nemigen merik hallatni, mivel tartanak az elnyomás fokozásától.
A kommunikáció többnyire az erősen cenzúrázott állami intraneten zajlik, vagy offline, személyes csatornákon keresztül. Arra is van példa, hogy illegális eszközöket vetnek be, de az úgynevezett Starlink sem jelent megoldást, mivel a rezsim aktívan keresi azokat, akik Starlink terminálokkal rendelkeznek, és ha valakit tetten érnek, azt halálbüntetéssel sújthatják.
Ha a Nyugaton élő irániak X és Facebook bejegyzéseit vizsgáljuk meg, akkor némi megosztottság tapasztalható, de kitűnik, hogy nagy részük ellenzi a rezsimet, ugyanakkor nem támogatja a külső katonai beavatkozást. Sokan attól tartanak, hogy a háború a civileket sújtja, nem a vezetést. Gyakori álláspont, hogy a rezsimváltásra igent, a háborúra viszont nemet mondanak. Sok hozzászólásban az olvasható, hogy a változásnak belülről kell indulnia – emlékeztet a Közel-Kelet szakértő.
Honnan van élelmiszer, vagy már beindult a sorbanállás?
A Hormuzi-szoros lezárása egyértelműen akadályokat jelent az öböl menti államoknak, ahová a háború előtt vizen vagy levegőben jutott el az élelmiszer. Jelenleg viszont a Perzs-Arab-öböl nem hajózható és a légiforgalom is korlátozott. Adódik a kérdés, hogy mindez mennyiben érinti a 93 milliós Iránt?
Tárik Meszár elmondta az élelmiszerellátás nem állt le, mert Irán jelentős mennyiségű árut hoz be szárazföldön keresztül. Irak, Törökország, Pakisztán és Afganisztán felől élelmiszerek, mezőgazdasági termékek, iparcikkek is bejutnak. Ezeket az útvonalakat pedig sokkal nehezebb teljesen blokkolni, mint a tengeri kereskedelmet.
Egyes beszámolók szerint a boltok továbbra is működnek, és nincs általános áruhiány. Ami viszont az igazi problémát jelenti, hogy az árak gyorsan emelkednek, a lakosság pedig már csak alapvető termékeket vásárol. A boltok előtti sorban állás nem mindenhol megszokott jelenség, viszont bizonyos településeken előfordul, hogy hosszú sorok alakulnak ki a kenyérért és az üzemanyagért. A hiány tehát területileg eltér és sokan már vagyontárgyaikkal (például arany) fizetnek az élelemért.
Hiperinfláció közelít
Az iráni jegybank arra figyelmeztette Maszúd Pezeskián elnököt, hogy az ország gazdaságának újjáépítése több mint egy évtizedet vehet igénybe. Az iráni statisztikai hivatal szerint a múlt hónapban az infláció 47,5 százalék volt, de ebben nincs benne az élelmiszerek és italok 105 százalékos drágulása. Egyes becslések úgy vélik, hogy az infláció akár a 180 százalékot is elérheti, ami viszont már hiperinfláció közeli állapotot jelent.
A romló gazdasági és pénzügyi helyzetre válaszul az iráni vezetés nemrégiben egy 10 millió riálos bankjegyet hozott forgalomba, ami körülbelül 2400 forintot ér. Egyre gyakoribb az is, hogy a bankok előtt kisebb tömegek állnak sorban, aminek a legfőbb oka az, hogy az emberek nem bíznak az elektronikus fizetési rendszerek működésében – fejezte be a szakértő.
(Borítókép: Egy fiatal, iráni nő élelmiszereket vásárol egy állami üzletlánc boltjában Teherán belvárosában, Iránban, 2026. január 16-án. Fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images)
Főzz úgy, hogy minden vendég jól járjon – húsos és húsmentes változatok egyetlen könyvben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!