A háború elmúlt négy évét vizsgálva a szakértő szerint a legfontosabb kérdés ma is ugyanaz:
Resperger István úgy véli, jelenleg minden közeledés diplomáciai mélyponton van. A felek nem hajlandók területi engedményekre, a tárgyalóasztal pedig inkább politikai eszköz, mint valódi megoldás. Hiába dolgoznak nemzetközi munkacsoportok a jövő részletein – egyeztetnek határokról, demilitarizált övezetekről, atomerőművekről, újjáépítésről –, ezek csak akkor érnek valamit, ha egyszer valóban elhallgatnak a fegyverek.
A beszélgetésben szóba kerül az is, hogy Moszkva azzal vádolja Párizst és Londont, hogy atomfegyvereket juttatnának Ukrajnának, illetve hogy a magyar–ukrán kőolajvita sem rendeződött az elmúlt héten, újabb feszültségeket hagyva maga után a térségben.
A háború mint kaméleon
A katonai szakértő a háború éveinek alakulásáról beszélve felidézi Carl von Clausewitz katonát és hadtörténészt, aki ezt írta: a háború folyamatosan változik.
Resperger István szerint:
Az orosz–ukrán háború első szakasza a villámháború kudarca volt. Az orosz támadás logisztikai és vezetési problémákba fulladt, a kijevi művelet összeomlott.
A második szakaszban a manőverezés helyett a felőrlés stratégiája vette át a főszerepet: tüzérségi fölény, rakéták, tömeges pusztítás. A cél nem a gyors áttörés, hanem az ellenfél lassú kivéreztetése.
Az elmúlt évek legijesztőbb fordulata a drónok tömeges megjelenése volt.
Ma már minden második halálesethez drón köthető: felderít, rávezet vagy egyszerűen felrobban a célponton.
Ha a páncélosok megjelennek a fronton, az öngyilkos drónok „mint keselyűk” csapnak le rájuk.
Resperger felidéz egy esetet, mikor egy Abrams harckocsit napokon át támadtak, amíg mozgásképtelenné nem vált, majd a személyzet is odaveszett.
A városok ostroma ma már nem klasszikus utcai harc: a drónok elvágják az utánpótlást, elszigetelik a települést, és lassan megfojtják – mondja Resperger.
Felőrlő háború, felőrlődő társadalmak
A szakértő arra is kitért, hogy a veszteségek száma vitatott, de a tendencia egyértelmű: százezrek haltak meg mindkét oldalon. Tömegek élnek amputált végtagokkal, maradandó sérülésekkel.
Ukrajnában a dezertálások száma is aggasztó. A gazdasági teher is pusztító: naponta százmilliós összegek égnek el a frontokon, de ami ennél is fontosabb, hogy a háború ára nemcsak a rommá lőtt városokban mérhető, hanem a kifáradó társadalmakban is.
Ki áll győzelemre?
Resperger István a háború jelenlegi állását egy bokszmeccshez hasonlítja, amelyben valójában senki sem áll győzelemre:
Oroszország területet foglalt, de nem érte el stratégiai céljait;
Ukrajna megmaradt, de súlyos árat fizetett érte.
Valódi győztes nincs – csak veszteségek vannak.
Meddig tarthat még?
A katonai szakértő szerint ezt nagyon nehéz megjósolni: a háború jövője politikai döntésektől függhet, különösen az amerikai befolyástól. Ukrajna támogatása kulcskérdés, Oroszország gazdasági alkalmazkodása pedig a vártnál erősebbnek bizonyult. A legnagyobb kérdés szerinte már nem az, hogy ki nyer, hanem az: ki bírja tovább emberrel, pénzzel és idegekkel.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!