Szinte mazochistának kell lennie annak, aki direkt azzal a céllal megy moziba, hogy egy olyan film előtt üljön, amely csúnyán meggyötri a nézője lelkét. Márpedig a hazai vásznakra február 26-án érkező Ha tudnék, beléd rúgnék kifejezetten egy ilyen filmdráma. Ebben Rose Byrne alakít egy olyan édesanyát, akinek egyetlen napjába annyi szenvedés sűrűsödik bele, amennyi a szerencsésebbeknek évek alatt sem jön össze. Az összképbe beletartozik, hogy a nő férje (Christian Slater) hetekre magára hagyja hősünket, akinek így hol a súlyosan beteg lánya szakad a nyakába, hol meg egyenesen a mennyezet. Mert hát szó szerint ez történik, a cselekmény egyik első katalizátora a teljes összeomlás felé vezető úton, hogy egy éjszaka hatalmas dörrenés hallatszik, és leszakad a plafon. Ezzel arra kényszerítve Lindát (Byrne) és lányát, hogy egy dohos motelszobába költözzenek.
A Ha tudnék, beléd rúgnék kegyetlen filmkészítési trükköket vet be annak érdekében, hogy teljesen lehozzon bennünket az életről. Az egyik ilyen, hogy a főszereplőt, Rose Byrne-t a rendező folyamatosan nagytotálban, irtózatosan közelről mutatja. Ennek hála szinte a pórusainkon érezzük, ahogy a nő csámcsogva eszi az ételt, egyre kiábrándultabban bámul maga elé a kiüresedett szemeivel, már amikor nem éppen mindenkitől elvonulva, egy sötét sikátorban drogozik, vedeli a bort, és siratja a balsorsát, ami éppen tépi őt. A másik kizsigerelő húzása a filmnek, hogy Linda lányát (Delaney Quinn) szinte soha nem mutatják, csak az állandó duruzsolását halljuk a kisgyereknek, így erősítenek rá arra a tényre, hogy egy beteg apróság türelmet, odafigyelést igényel, és folytonos terhet, akármennyire nem illik kimondani.
Na és persze azt is erősíti bennünk ez utóbbi nyomasztással, a nem láttatással az író-rendező, Mary Bronstein, hogy Linda egy förtelmesen rossz anya, és igazából nem az ő eredménye, hogy a csövekre kötött, folyton sírdogáló lánya még életben van.
Egy ehhez hasonló sztoriban, ahol ennyire könyörtelenek és extrémek, már-már elviselhetetlenek a körülmények, nem árt, ha olyan fogódzkodónk van, mint a Hollywoodban csúnyán alulértékelt Rose Byrne, aki hihetően és életszagúan hozza a karakterét. A színésznő, akiből lehetett volna igazi filmsztár is, az Apple TV-s Platonic című dramedyben azért viszi a hátán a show-t, de Rose Byrne sajna ritkán kapja meg azt a kiteljesedési lehetőséget, azt a drámai mélységet, amibe ennyire szépen festő fejest ugorhat. És úgy tűnik, most törheti át a gátakat, amelyek eddig az útját állták, a Ha tudnék, beléd rúgnékért a Golden Globe-ot már megkapta a főszereplő, és az az áhított Oscar sincsen már messze neki. Mint tudjuk, a Golden Globe az Oscar előszobája, ugyebár.
Az A24-stúdió filmjéről van szó, ők meg ismertek róla, hogy nem éppen tipikus alkotásokat kotyvasztanak össze a boszorkánykonyhájukban, és az egyedülálló, magára hagyott anyaság témájába ezúttal is belefér nekik egy kis kozmikus horror. Amikor Linda a lakás plafonján éktelenkedő fekete lyukba bámul, az olyan, mintha a nő a saját sötét lelkébe, esetleg a reménytelen, mindenféle pislákoló fényforrást nélkülöző jövőjébe nézne bele. Ugyanígy, a befejezés is igencsak álomszerű, aki kézzel fogható megoldást, feloldozást vár egy filmtől, annak a Ha tudnék, beléd rúgnék egyáltalán nem való.
Azért megfogható dolgoknak is örülhetünk jelen esetben, az esti beszélgetős műsorairól, a harsány stílusáról, és vörös hajáról egyformán ismert Conan O’Brien hősnőnk meglepően megnyugtató terapeutáját alakítja, aki olyannyira megingathatatlan – és persze olykor vicces – a filmben, hogy nem csodálkozunk rajta, hogy a megtört nő napi jelleggel jár hozzá tanácsadásra. Rose Byrne karaktere egyébiránt maga is terapeuta, hozzá is járnak nagyon durván megborult arcok, többek közt a Tourist című sorozatból ismert, Daniell Macdonald-féle Caroline, aki szülés utáni depresszióban szenved, és egy ponton világgá megy. Hogy ne csak a reménytelenségben és a darkos hangulatban lubickoljon ez a cikk, Conan mellett említést érdemel James figurája is, aki annak a motelnek a kisegítője, ahol Lindáék meghúzzák magukat. A főállásban rapper, ASAP Rocky is lazít ezen a végtelen depresszión, amit az A24 újdonsága behoz a nagyvászonra, színészként is simán van jövője az amerikai zenésznek, közte és Rose Byrne között olyan diszfunkcionálisan billegő barátság alakul ki, amire ritkán van példa. Újfent az életszagú, hihető fajtából.
Teljesen olyan, mintha a rendezőnek, Mary Bronsteinnek lett volna egy olyan ismerőse, aki folyton panaszkodott a készítőnek, hogy milyen rossz passzban van állandóan, Bronstein meg fogta magát, és megírt egy olyan sztorit, amelynek a hősnője tényleg a földi poklon megy keresztül minden áldatlan napon. Ugyanezt éljük át nézőként, szinte perverz közelségből, túl intim módon nézzük végig Linda szenvedését, és bár ez a nyomorpornó nyilván sokaknak nem lesz kenyere, meg lehet benne találni a művészi értéket, megfontolandó mondandót, még ha a felhőtlen szórakozást nem is.
7,5/10
A Ha tudnék, beléd rúgnék elővetítéseken már elcsíphető idehaza, széles körben február 26-án kerül a mozikba.
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!