Fejes Tamás, a Kincsvadászok óta, már nem csupán a Tankcsapda dobosa a nézők szemében, hanem az ország egyik legmeghatározóbb műkereskedőjévé is vált a képernyőn. Bár ma már els sem tudjuk képzelni a galériatulajdonosok csapatát a markáns stílusú zenész nélkül, Fejes most elárulta: a tévés karrierjét egy komoly válsághelyzet hívta életre.
Fejes Tamás a Kincsvadászokban (Forrás: TV2)
A zenész őszintén beszélt arról, hogy a zenekaron belüli dinamika megváltozása és a konfliktushelyzetek kényszerítették arra, hogy tágítsa a látókörét. „A zenekari szituációkban is vannak konfliktushelyzetek, nem véletlenül vált ki egy ember” – utalt a Tankcsapdában történt korábbi tagcserére a Blikknek adott interjújában. Tamás elmondása szerint ez az időszak ébresztette rá, hogy nem szabad csak egyetlen dologra, a zenekarra építenie az életét.
Akkor jött a Kincsvadászok lehetősége. Ezt, ha minden rendben lett volna, nem vállalom el, de nem volt minden rendben
– hozzátéve, hogy korábban szisztematikusan visszautasított, ahogy minden más celebkereső műsort is.
A televíziós szereplés ellenére Fejes Tamás továbbra is tartja magát ahhoz az elvéhez, hogy nem akar „hivatásos celebként” létezni. Különösen igaz ez a magánéletére és a családjára. Három gyermek édesapjaként rendkívül fontosnak tartja, hogy fiai és kislánya ne az ő árnyékában, vagy éppen az ő ismertsége miatti előítéletek között nőjenek fel.
„Tiszteletben kell tartanom, hogy három gyermekem van, akik ebben a városban élnek. Azt se szeretném, ha az én nevem által ítélnék meg őket akár pozitívan, akár negatívan, hanem a saját eredményeik miatt” – vallotta be. Kínosan ügyel arra is, hogy mielőtt bármilyen családi fotót megosztana a közösségi médiában – legyen szó akár egy születésnapi köszöntésről –, mindig kikéri nagyobb gyermekei beleegyezését. „A kicsinek meg azért szoktam letakarni az arcát, mert tőle még nem tudom megkérdezni” – tette hozzá.
Bár a dobos a szívét-lelkét a zenekarba teszi – amit továbbra is az első számú projektjének tekint –, a Kincsvadászok rávilágított arra a szakmai énjére is, amit addig csak a szűk környezete ismert. Hangszerbolt-tulajdonosként és dörzsölt üzletemberként a műtárgyak világa nem idegen számára, és úgy tűnik, ez a „második láb” nemcsak anyagi, hanem lelki biztonságot is nyújt számára a kiszámíthatatlan zeneipar mellett.