Ritka, hogy egy amerikai kormánytag életútja ennyire eltérjen az amerikai politika megszokott ösvényeitől. A tavaly márciusban kinevezett oktatási miniszter, Linda McMahon évtizedekig volt férjével, Vince McMahonnal a World Wrestling Entertainment (WWE) pankrációvállalat elnöke, majd vezérigazgatója volt. Egy egykori kollégája szerint még mielőtt a cég milliárdos üzletté vált volna, McMahon kijelentette, hogy két dolgot soha nem fog megtenni. Soha nem fog beállni a ringbe és soha nem megy el politikusnak.
Mind a kettő megtörtént, bár előbbire férje kényszerítette.
Acélszékes szappanopera
A WWE műsora egy szappanopera acélszékekkel. A több milliárd dolláros vállalatban az oktatási miniszter férje, Vince McMahon a kreatív oldalért felelt. Akik ismerik, egy vizionárius, de diktatórikus vezetőként írják le őt. Bár a néző szemében miatta lett sikeres a WWE, a vállalat üzleti ügyeit Linda McMahon kezelte. Ő volt az, aki felismerte a szellemi tulajdon (IP) fontosságát, és ezt beépítette a pankrátorok szerződéseibe, ami kulcsfontosságú lett a cég hatalmas pénzügyi sikereinek eléréséhez.
Vince McMahon a kilencvenes évek végén saját magáról mintázta meg „Mr. McMahon” néven a cég karikatúrába hajló főgonoszát, aki lenézi a közönséget és bántalmazza az alkalmazottjait, sőt saját családját is csak azért, hogy még több pénzre tegyen szert. Erről a szerepről azt mondta, hogy azért vicces, mert egy része igaz. És valóban, a WWE alkalmazottjai szerint Vince elég agresszív volt. Vele szemben állt Linda, akit mindenki anyáskodónak, tisztelettudónak ír le, aki kellemes légkört teremtett maga körül.
Linda McMahon eleinte, tartva magát korábbi kijelentéséhez, távol maradt a ringtől, egészen 1998-ig. A WWE-t 40 éve kísérő újságíró, Dave Meltzer a The New Yorkernek azt mondta, a miniszter nem akart szereplő lenni, de muszáj volt. Első szereplésekor egy pankrátor a fejére állítva dobta le a padlóra, egy másik fojtófogással terítette le, a férje karaktere pedig hónapokig idegösszeomlás utáni tolószékes, félkómás állapotban tologatta őt a ringbe, hogy a nyilvánosság előtt csalja meg. A legemlékezetesebb jelenetét 2001-ben a WrestleManián kapta, ahol hónapok tartó passzív tűrés után magához tért, és nemi szervén rúgta az éppen közös fiukat verő férjét.
Kapcsolatuk rendkívül ellentmondásos volt. Vince nyíltan hűtlen volt (a műsoron kívül is), sőt szexuális zaklatással és erőszakkal is megvádolták a való életben. A kollégák szerint Linda részben azért maradt mellette, mert szerelmes volt ebbe a „természeti erőbe”, részben pedig a közös üzlet iránti hűségből.
A Tom Cole-botrány
Azonban Linda McMahon sem volt egy csupa szív hölgy, amit a Tom Cole-botrány mutat meg igazán. Tom Cole a nyolcvanas években tizenegy-tizenkét éves korától dolgozott a WWE-nek úgynevezett ringboyként, vagyis a ringet felállító kisegítőként, miután egy WWE-bemondó, Mel Phillips beszervezte.
Cole szerint Phillips egy fekete könyvben vezette a fiúk nevét, többnyire csonka családok gyermekeit. 1992-ben Cole és egy másik fiatalember a San Diego Union-Tribune-nak számolt be arról, hogy Phillips és további WWE-vezetők is zaklatták őket. Amikor Cole perrel kezdett fenyegetőzni, a McMahonok egy New York-i találkozón megegyeztek vele abban, hogy ha eláll a pertől és elmegy tanulni, akkor közben továbbra is kapja majd fizetését, mintha dolgozna.
Cole későbbi beszámolójában azt mondta, hogy Linda McMahon a találkozón részvétet mutatott, és mintha a fiának tekintette volna. A McMahonok rávették, hogy árulja el más lehetséges panaszosok nevét. Cole beiratkozott egy főiskolára, de lelkileg nehezen bírta a tanulást, az osztályzatai leromlottak, ami után Linda levélben elbocsátotta. Linda később egy újságírónak azt mondta, hogy szerinte Cole nem élt át szexuális bántalmazást, csak egy zavaros fiatalember. Cole 2021-ben öngyilkos lett, búcsúlevelében pedig azt kérte testvérétől, hogy mondja el történetét a világnak.
Donald Trump és a pankráció – a milliárdosok csatája
Donald Trump gyerekkora óta rajongott a pankrációért, olyannyira, hogy a nyolcvanas évek végén saját Atlantic City-i Trump Plaza hoteljében rendezte a WrestleMania IV-et és V-öt. Bret Hart egykori pankrátor elmesélte a lapnak, hogy Trump szinte leesett a székéről, amikor egy akciónál úgy látta, Hart tényleg megsérült. Vince McMahon mentorként hatott Trumpra. A két férfi 2007-ben meg is mérkőzött a „Milliárdosok csatája” című jelenetben, ahol Trump nyert, és a bevételből a McMahonok összesen 5 millió dollárt adományoztak a Trump-alapítványnak.
Linda és Vince McMahon fontos szerepet töltött be abban, hogy Trump a második ciklusára készen találja az adminisztrációját. 2020 után két másik Trump-munkatárssal alapítottak egy agytrösztöt, az America First Policy Institute-ot (AFPI). A szervezetnek viszont nem gondolkodói, hanem végrehajtói szerepet szántak.
Mintegy 150 munkatárssal több száz végrehajtási utasítást dolgoztak ki a második Trump-adminisztráció számára, és amikor Trump megnyerte a 2024-es választást, az AFPI-ből több mint nyolcvan ember költözött be a kormányzatba, köztük hét kabinetminiszter. Az intézet egyik finanszírozója a texasi olajmilliárdos Tim Dunn, akinek évek óta az a fő politikai projektje, hogy a közoktatásból utalványok útján pénzt csoportosítsanak át keresztény magániskolákba.
Egy bögre az asztalon
A The New Yorker szerint a WWE-nél eltöltött évek Linda McMahont éppen arra készítették fel, amit Trump melletti jelenlegi feladata megkíván, vagyis, hogy „egy instabil, szereplésmániás autokrata mellett” lavírozzon.
Amikor Trump Linda McMahonnak felajánlotta az oktatási tárcát, a miniszter saját elmondása szerint azt válaszolta, hogy nincs oktatási háttere. Erre Trump állítólag azt mondta, hogy nem oktatási szakértőt keres.
Akkor leszel sikeres, ha kirúgod magad
– idézte fel Linda McMahon a lapnak Donald Trump szavait.
Linda McMahon szerepe a WWE-ben döbbenetesen pontosan lefedi a mostani feladatát. Évtizedekig dolgozott egy nagy egójú, kiszámíthatatlan férfi mellett, akinek csak a saját víziója számít, aki szabályokat nem ismer, és akinek a nyelve a közönség felheccelésére szolgál. Linda McMahon ebben a környezetben nem a szereplő volt, hanem a végrehajtó. Ő csinálta meg a papírmunkát, ő tárgyalt a szerződésekről, ő simította el a botrányokat, és ő volt az, aki képes volt mosolyogva és déli akcentussal a Wall Street elé állni, miközben a háttérben a cég a „nekrofíliás történetszál” üzleti hatásáról kapott kérdéseket.
Egy egykori WWE-vezető úgy foglalta össze a miniszter mostani pozícióját, hogy az „nagyon hasonlít a régire: egy nagy egójú férfi, aki csak a saját véleményét hallja meg, semmire nem gyúr, csak hogy mindent ledózeroljon, Linda pedig az implementátor”. És nem is akármilyen implementátor.
Három órával a márciusi kinevezése után egy belső e-mailben közölte a minisztérium dolgozóival, hogy a tárca végső küldetése saját maga felszámolása. Kevesebb mint egy héttel később a négyezer alkalmazott fele értesítést kapott elbocsátásáról. Igaz, a bírósági felülvizsgálatok nyomán többüket visszahívták. McMahon minisztériuma 2025-ben durván harmincmillió dollárt költött olyan emberekre, akiket fizetett, de nem dolgoztatott.
A hivatalok átszervezése elakadásokkal járt. A szövetségi diákhitel-hivatal – amely 1700 milliárd dollárnyi hitelt kezel – egyes funkciói leálltak. A diszkriminációs panaszokat kezelő, az oktatási minisztérium alá tartozó Polgári Jogi Hivatal 575 alkalmazottjából csak hatvan maradt a helyén, a felszabaduló panasztömeget – Chicagóban nagyjából 25 ezer ügyet – egyetlen denveri ügyvédre osztották. McMahon szerint az igazságügyi minisztérium átveheti majd ezeket az ügyeket, de egy volt hivatalnok a lapnak ezt nem tartotta működőképesnek, mert az igazságügyi minisztérium csak válogatott ügyeket visz, nem mindet.
A minisztériumi alkalmazottak közül van, aki szerint csak Trump parancsát hajtja végre, van, aki szerint minél több kárt akar okozni, hogy egy későbbi demokrata adminisztrációnak éveket kelljen töltenie az újjáépítéssel. McMahon bizalmasa, Lindsey Burke helyettes kabinetfőnök a lapnak azt mondta, McMahon nem arról beszél, hogy „ha bezárják a minisztériumot”, hanem arról, hogy „amikor majd bezárják a minisztériumot”.
A miniszter asztalán dísztárgyként egy „Shut It Down” – zárd be – feliratú bögre áll.
A miniszter egy tévéinterjúban elfelejtette a fogyatékos gyermekeket védő törvény nevét, egy áprilisi konferencián az AI helyett következetesen „A1”-et mondott, és egy első osztályosoknak szánt mesterségesintelligencia-alapú programról is úgy nyilatkozott, hogy „A1 tanítás”.
Mindenféle bezárások, leépítések ellenére a minisztérium projektjei közül McMahon különös hangsúlyt helyez a hazafias oktatásra. A tavaly decemberben indult History Rocks! nevű nemzeti körút során amerikai történelemvetélkedőkkel és a Függetlenségi Nyilatkozat óriásmásolatának aláírásával kampányolt az iskolákban. Egy chicagói keresztény magániskolában McMahon Ida B. Wellsről és Jacob Riisről szóló tanórát látogatott meg, és meghallgatta, hogy az iskola gyerekei elmondták neki, hogy egész életükben nézték a WWE-t.
Ekkor mondta el egy újságírói kérdésre a miniszter, hogy szerinte nem visszás, hogy a minisztériumának felszámolásáért dolgozik, hiszen ha nem ő lenne ebben a pozícióban, akkor más tenné meg ugyanezt.
(Borítókép: Linda McMahon 2026. március 6-án. Fotó: Aaron Schwartz / Bloomberg / Getty Images)
Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!