Ritkán látni olyan kendőzetlen őszinteséget és brutális szembenézést a kormánypárti értelmiség holdudvarában, mint amit Demeter Szilárd legutóbbi, azóta eltüntetett bejegyzése mutat. A Magyar Nemzeti Közgyűjteményi Központ (MNKK) elnöke nem csak a saját közössége „buborék-létének” végét hirdette meg, egyúttal olyan verbális adok-kapokba keveredett L. Simon Lászlóval és Stefano Bottonival, ami után inkább a „törlés” gombot választotta.
2026. április 22-én, nem sokkal 9 óra után Demeter Szilárd közzétett egy bejegyzést, amelyben „szolgálati közleményként” tudatta követőivel, hogy miért nem folytatja a vitát L. Simon Lászlóval. Ebben a posztban azonban már élt a technikai korlátozással: a kommentelés lehetőségét lezárta, így senki sem szólhatott hozzá a záróakkordhoz.
Küldözgetik L. Simon László posztját az ismerőseim, hogy reagáljak rá. Nem azért nem reagálok rá, mert ne lenne érdemi válaszom. Hanem mert a nyilvános purpárlét várja a ma még ellenzéki sajtó (tegnap egy kommentváltást is kiszerkesztettek címlapra). Márpedig én nem szeretnék a kottájukból játszani. És mivel tavaly november óta sem a kulturális intézményrendszerben, sem a kultúrpolitikában nem kívánok aktív, napi szintű szerepet vállalni, ezért nem is nagyon érzem szükségét bizonygatni az új hatalomnak, hogy én tulajdonképpen jót akartam, csak… Nem fogok részt venni a perc-emberek dáridójával keresztezett Mónika show-ban.
A történet azonban itt is tartogatott fordulatot, miután a szigorú és lezárt poszt egy órát sem élt meg a Facebookon. Legalábbis sokak számára.
Frissítés 2026.04.22.12:44: A bejegyzés a szerkesztőségünk több tagja számára sem jelent meg az MNKK elnökének oldalán. Először arra gondoltunk, hogy Demeter megpróbálta elrejteni a posztot, de később elmondta, hogy szerinte ez csak egy Facebook hiba lehet, mert ő nem szerette volna elrejteni írását.
A korábbi részek tartalmából
Demeter Szilárd és L. Simon László nyilvános csatája elemi erővel dúl a közösségi hálón, a hullámok azonban ma reggel, 2026. április 22-én csaptak ki a partra.
Már Demeter Szilárd 2026. április 21-én közzétett bejegyzése is egyfajta politikai-kulturális gyászmunka és egyben radikális irányváltás krónikája lett volna. A középpontban a „buborék” metaforája állt, amely szerinte elszigetelte az irányító elitet a valóságtól.
Mi történt? Ezt kérdezzük egymástól. Megmondom, mi történt: kipukkadt a buborékunk. Ismét működik a gravitáció, kiestünk a rögvalóba. Aki magasabbra mászott, nagyobbat esik. Aki talajközelben maradt, az kevésbé üti meg magát, de mindannyian kizuhantunk. Miért történt? Mert benne éltünk a buborékban. És most kiderült: ez több, mint bűn – hiba volt. A buborék-lét vakká, kényelmessé, restté tett bennünket. Mert a buborék – bármelyik buborék – egyszerre visszhangkamra és a lassú fulladás langymeleg fészke. Ha nem vágsz rá Égre nyíló ablakot, nem engedsz be friss levegőt, akkor elhasználod az oxigént, telelélegzed széndioxiddal. És akkor először elálmosodsz, majd meghalsz.
Demeter szerint a jelenlegi „talajfogás” fájdalmas, mert nincs védőháló, a valóság pedig érdes és kemény. Mégis, a szerző szerint ez a kijózanodás szükséges volt, és a jövőt már nem a kormányzati szobákban, hanem a „háztájiban”, a kétkezi munkában és a kisközösségekben látja.
„A rögvaló kemény, érdes. Nincs védőháló, nincs pihepuha lágyság leterítve, hogy felfogja, tompítsa az ütközést. Amit most érzünk, az a földszag. Ne bánd. Még akkor se bánd, ha belenyomják az arcunkat, megtaposnak. A föld szaga az élet szaga. Nem a kormányzás nagy kérdéseire kell választ adnunk, azt mostantól egy darabig nélkülünk intézik. Mások kapták meg ehhez a felhatalmazást és a felelősséget. Mi foglalkozzunk a saját dolgunkkal. Kezdjük a háztájival. Segítsünk a szomszédnak, barátnak. Tanuljuk vissza a kaláka közösségerősítő gyakorlatát.”
A poszt alatt azonban nem a békés kertészkedés indult meg, hanem a kőkemény belső leszámolás. L. Simon László, a Nemzeti Múzeum éléről korábban váratlanul elmozdított főigazgató egyetlen mondattal rontott be a „langymeleg fészekbe”, eszement sok kár okozásával vádolva Demetert.
„Szilárd, eszement sok kárt okoztál. Most már jó lenne, ha legalább csöndben lennél.”
Demeter válasza nem maradt el, emlékeztetve egykori harcostársát, hogy ő volt az egyetlen, aki kiállt mellette a bukásakor.
Ja, azt most már látom, hogy kár volt, amikor egyetlenként kiálltam melletted a menesztésedkor. Ugyan már, Laci! A főigazgatói széket nem én nyertem meg, hanem te veszítetted el. Akart a fene MNM-főigazgató lenni, amikor végre olvashattam volna kicsit nyugodtabban, az a te pályád volt, amint azt el is mondtam utána számtalanszor. Haragudhatsz rám, köpködhetsz is, ha így neked könnyebb, de nem én hoztam meg a döntéseidet.
A vitába Stefano Bottoni történész is becsatlakozott, aki szerint Demeterék „jobboldali Lenin-fiúkként” garázdálkodtak a kultúrában, és ideje lenne elszámolni az ellopott javakkal. Demeter ezt sem hagyta szó nélkül. „Soha semmilyen törvénytelenséget nem követtem el, szóval én nyugodt lelkiismerettel alszom. És ha a magadfajta Lenin-fiúk nem lőnek bele a gödörbe, akkor gyümölcsfákat fogok ültetni. Ami Brüsszelből vagy a CEU katedrájáról megtermékenyítésnek tűnhet, az innen nézve erőszak. Az általad is képviselt, Kertész Imre által öngyilkos liberalizmusnak nevezett európai ideológiavezérelt politika ellen küzdeni fogok – a traktoron, bizony, mert vár a munka ránk a kertben.”
Ezt követően jutottunk el Demeter Szilárd 2026. április 22-i bejegyzéséhez, ami láthatatlanná vált, és mégsem.
L. Simon László ma reggeli posztjában egy népművészeti kerámiaedényt osztott meg.
(Borítókép: Demeter Szilárd 2025. november 3-án. Fotó: Németh Kata / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!