Ezek az alkotások sosem jöttek volna létre a technikai újítások nélkül.
A mozi mindig feszegette a határokat, ám rendezők általában abból dolgoztak, amiből tudtak, ami a rendelkezésükre állt. Nagy ritkán azonban előfordult, hogy egy-egy alkotó mert nagyot álmodni, és ahhoz, hogy víziója megjelenjen a vászon, teljesen új filmes technológiát kellett kitalálni. A mozi mindig a fejlődésről szólt, íme öt olyan film, ami nagyban hozzájárult ehhez, és megváltoztatta a mozgókép jövőjét.
A Csillagok háborúja előtt a hollywoodi filmeknek nem volt olyan módszerük, amivel dinamikus űrcsatákat lehetett volna megjeleníteni, az akkori makettek mesterkéltnek és lassúnak hatottak a nagyvásznon. George Lucas azonban olyan, gyors tempójú űrcsatákat képzelt el, amiben az űrhajók úgy gyorsulnak és fordulnak, mint a repülőgépek – ezt azonban a korabeli technikával nem lehetett megvalósítani. Egészen addig, míg a rendező meg nem alapította az Industrial Light & Magic (ILM) céget, és a semmiből létre nem hozták az ehhez szükséges technikát. A csapat legfontosabb találmánya a Dykstraflex volt, egy mozgásvezérlésű kamerarendszer, amely rendkívüli pontossággal képes volt komplex mozdulatokat megismételni. Ez lehetővé tette, hogy ugyanazon felvétel több változatát zökkenőmentesen egymásra rétegezzék, így a miniatűr űrhajók gyorsnak és mozgékonynak tűntek. A közönség az 1977-es premierkor először láthatott valósághű űrcsatákat, nem mellesleg Lucas cége ezzel forradalmasította a vizuális effektusokat.
Több mint harminc éve, amikor elkezdték forgatni a Jurassic Parkot, a filmbeli lényeket stop-motion animációval és az animatronikával hozták mozgásba, ám ennek megvoltak a maga korlátai és elég műnek hatott a filmekben, ez pedig tönkre vágta az illúziót. Steven Spielberg azonban olyan dinoszauruszokat akart, amik úgy mozognak, mint az élő állatok. Első körben stop-motion technikával jelenítették volna meg őket, de nem voltak elég valósághűek, ezért a korábban említett cég, az ILM új eszközöket fejlesztett ki az izommozgás, a súly és a bőr viselkedésének szimulálására. Az animátorok valódi állatokat tanulmányoztak, hogy természetes mozgást tudjanak létrehozni, míg a renderelési technikák javították a megvilágítást, a textúrát és a mozgáselmosódást. A CGI ekkor még gyerekcipőben járt, de ezzel hatalmas lépést tett előre, akkorát, hogy még mai szemmel is lenyűgözőek és valósághűek a filmben látható dinók.
A Mátrix legikonikusabb jelenetei – például amikor a szereplők lassított felvételen kerülik ki a golyókat – az akkori technikával nem voltak megvalósíthatók. A hagyományos lassított felvételek elmosódott mozgást eredményeztek, a CGI pedig nem volt elég valósághű. Tehát egy olyan megoldásra volt szükség, amivel a filmkészítők megállíthatták az időt, de közben a kamera tovább tudott mozogni a térben. Ehhez fejlesztették ki a később „bullet time” néven elhíresült technikát, melynek lényege, hogy a játéktér körül egy csomó fényképezőgépet helyeztek el körökrösen, és mindegyik gyors egymásutánban exponált, majd a kapott képeket összerakták, hogy megteremtsék a mozgás illúzióját a megállított időben. Ehhez egy új szoftvert is kellett fejleszteni, a színészeknek pedig pontosan meg kellett tartaniuk magukat a pózokban.
Amikor Peter Jackson megkezdte minden idők egyik legnagyobb fantasy-eposzának forgatását, valami olyan dologgal szembesült, amit korábban senkinek sem sikerült megoldani: hogyan lehet egy hatalmas hadsereget ábrázolni a csatában úgy, hogy élethű legyen. Az akkori technika ugyanis maximum arra volt képes, hogy egy kisebb statisztacsoportot megsokszorozzon, ami eléggé elrontotta a nagyság illúzióját. Ennek megoldására a Weta Digital kifejlesztett egy új, mesterséges intelligencián alapuló rendszert, a MASSIVE-ot (Multiple Agent Simulation System in Virtual Environment) a tömegszimulációhoz. Ahelyett, hogy a csoportokat egységként animálták volna, minden digitális katona önállóan cselekedett, valós időben reagálva a közelben zajló eseményekre. Ez tette lehetővé, hogy a csatajelenetek sokkal realisztikusabbak lettek, mint a korábbi filmekben.
Alfonso Cuarón filmjében elengedhetetlen volt, hogy valósághűen ábrázolják a súlytalanságot, márpedig azt földi körülmények közt elég nehéz előidézni, a drótokkal és zöld háttérrel való bűvészkedés pedig nem alkalmas hosszú, egybefüggő jelenetek felvételéhez. Ezért aztán trükközni kellett: a film precíz mozgás-, világítás- és kameramozgás-vezérlést igényelt. Ennek megoldására a vizuális effektusokért felelős csapat egy LED-es „fénydoboz” környezetet fejlesztett ki, amely körülvette a színészeket, és valós időben hozott létre dinamikus világítást. Ez lehetővé tette, hogy ruháik és arcuk természetesen reagáljon a változó fényviszonyokra, szimulálva a Föld és az űr fényvisszaverődéseit. A mozgást robotikus szerelvények és mozgásvezérelt kamerák segítségével valósították meg, ezért tűnik úgy, mintha színészek szabadon lebegnének.
7 elképesztő filmjelenet, amihez nem használtak CGI-t
Bár azt hinnéd, itt a speciális effektusokat hívták segítségül, de ezeket a trükköket a jó öreg kézműves módon oldották meg.
(via Listeverse)