Majdnem három éve ön a Honvéd Vezérkar főnöke, s eddig egyetlen nagyinterjút sem adott a független sajtónak. Mi az oka?
Nagyon ritkán adok interjút, aminek szakmai és emberi oldala is van. Ha valaki vezérkari főnök, az óriási megtiszteltetés, de ez egy intézményi beosztás. Aki ide jut négycsillagos tábornokként, annak nem önmagát, hanem a mögötte álló szervezetet és annak eredményeit kell megjelenítenie, a honvédségnek pedig a teljesítményével kell megmutatnia az állampolgároknak, hogy mit és miért tesz. A hadsereg, az együtt gondolkodás, az eredmény a fontos, nem a személy. Ráadásul a vezérkari főnök szerepe speciális, a mindenkori kormány legfőbb katonai tanácsadója.
Miért ad most mégis interjút?
Lezárult a választási kampány, és úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben úgy tudok megszólalni, hogy az kevésbé kerül politikai megítélés alá. A Magyar Honvédség egy politikai irányítás alatt álló, de nemzeti intézmény. Minden magyart szolgál, függetlenül annak meggyőződésétől, bőrszínétől, vallásától és minden egyébtől. Aki az elmúlt időszakban kiállt a nyilvánosság elé, az óhatatlanul olyan politikai térbe került, ahol a katonának és a hadseregnek semmi keresnivalója.
Most lezárul egy kormányzati ciklus, az embernek objektívan és pártállástól függetlenül számot kell adni katonáinak, a közvéleménynek és önmagának.
Ez szépen hangzik, de nem arról van szó, hogy egyszerűen nem engedték megszólalni? A hallgatás azért is feltűnő, mert az elmúlt időszakban, különösen a kampány alatt nagyon is belevitte a kormány a politikai térbe a honvédelmet. Lett volna miért megszólalnia.
Pontosítanék: a kampányidőszakban több szereplő kapcsán került a haderő a politikai térbe – ez pedig egyrészt hátrányosan befolyásolta a normál esetben a politika körén kívül álló nemzeti haderő állampolgári megítélését, továbbá negatív hatásokat gyakorolt a szervezeten belüli kohézióra is. Egy hadseregnek nyilvánvalóan politikai kontroll alatt kell állnia egy demokráciában, de tisztázni kell az állam és a katona szerepét, és hogy előbbi hol látja az utóbbi jövőjét.
Orbán Viktor, leköszönő miniszterelnök a tavalyi évértékelőjén úgy fogalmazott, hogy a hadseregből a pártpolitikát kifelé kell vinni, nem pedig befelé, s erre kérte Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi minisztert is. Sikerült?
Ez egy politikus politikai feladatszabása, így erről őt kell megkérdezni. A honvédség vezetése megpróbálta kívül tartani a politikát, de látható, hogy az bizonyos szegmensekbe behatolt. Emiatt kialakult egy olyan helyzet, amelyben tévesen politikai szerepet tulajdonítottak a Magyar Honvédségnek, de ez sem a katonák, sem a társadalom számára nem jó.
Ha kifelé nem is, a politika felé jelezte, hogy ez árt a honvédségnek?
Aki engem ismer, tudja, hogy ha a beosztottjaimért, vagy a katonákért nem állnék ki, azzal az egész életutamat megtagadnám.
A szakmai érdekeket akkor is képviseltem, ha ez nem volt népszerű.
Demokratikusan megválasztott kormányok arra kapnak felhatalmazást, hogy irányítsák az országot, köztük a Magyar Honvédséget, amelynek első embereként ehhez a nyilvánosság előtt igazodni kell. A Honvéd Vezérkar főnökének belül kell erős hangjának lennie, kifelé nem erre van szükség, hiszen elsődlegesen a katonáiért, azok kiképzettségéért és felkészítéséért felel – én így fogtam fel az elmúlt időszakot.
Mit érzett, amikor látta, hogy a honvédelmi miniszter felesége, Szentkirályi Alexandra, aki szintén politikus, főbe lőtt honvédekről posztolt AI-videót?