De azért próbálkozott rendesen, amíg rá nem jött, hogy reménytelen a küzdelem.
2002-ben Madonna és Guy Ritchie alkották a világ legfelkapottabb sztárpárját, aminek megvolt az a hátulütője, hogy senki nem mert nemet mondani az ötleteikre. Ez vezetett a Hullámhegy (2002) című filmhez, amely az 1974-es olasz klasszikus, a Travolti da un insolito destino nell”azzurro mare d’agosto újragondolása volt. A projekt egy sivatagi szigeten rekedt gazdag társasági nőről szólt, és bár 10 millió dollárt öltek bele, a kutyát sem érdekelte: a mozipénztáraknál a költségek tizedét sem hozta vissza. A kritika kegyetlen volt, különösen Madonnával, aki mellett még a pályája elején járó Elizabeth Banks sem tudta megmenteni a produkciót.
8 borzalmas film, amivel a rendezők kicsinálták a saját karrierjüket
Ezek a filmek nemcsak rosszak voltak, de a rendezőjük sem kapott utánuk túl könnyen munkát.
Ritchie – akiről tudjuk, hogy egyébként zseniális rendező – kezdetben hősiesen védte a mundér becsületét, a filmet és az akkori feleségét is. Néhány évvel a bemutató után a The Guardian kérdésére, miszerint jobb lett volna-e a film Madonna nélkül, még így válaszolt: „Nos… lehetetlen kivenni az ő hírnevét az egyenletből, és azt hiszem, ebben hihetetlenül naiv voltam.” Később hozzátette:
Nem fogadom el, hogy ez egy rossz film. Pontosan olyan lett, amilyennek szántam.”
Ez persze csak akkor áll meg dicséretként, ha a célja egy nézhetetlen fércmű elkészítése volt.
Idővel aztán Ritchie is őszintébb lett, és később már csak egyszerűen „szarként” hivatkozott a műre, bár a kritikusok kárörvendő stílusát továbbra is nehezen viselte. A Hullámhegy toronymagasan a legrosszabbra értékelt filmje, amely megérdemelten gyűjtött be öt Arany Málna-díjat.
A remake egy alapjáraton kockázatkerülő műfaj, hiszen egy egyszer már sikeres történetet kell újra megcsinálni, amiből még jó dolgok is kisülhetnek, de vannak, akik csúnyán belebuktak a feladatba.
Via: Far Out