Az HBO remek horrorsorozata felfedte főgonosza kilétét, és az időutazással is bonyolítja a képletet.
Jó lesz ez. A Kiút harmadik évada végén komoly kétségeim voltak affelől, hogy John Griffin sorozata képes lesz-e a folytatásban is megtartani azt a minőséget és a feszültséget, amely az eddigi epizódokat jellemezte. Hiszen most már elég hosszú ideje nézzük azt, hogy a sötét erő által megszállt kisvárosban mindenki halálra váltan keresi a kiutat, miközben az alapfelállás nem nagyon változott. Boyd (Harold Perrineau) még mindig kétségek között vergődik, Jim (Eion Bailey) és családja még mindig a diszfunkció mintaképe, a nagy válaszokat mindig csak pedzegetik, a főbb szereplők pedig szépen lassan elhullanak.
Ám az eddigiek alapján a Kiút meglép néhány igen fontos lépést a sorozat lezárása felé, ráadásul Csehov arzenálját is elkezdi leszedegetni a falról.
A mystery box-féle történetmesélés elnyújtása – pláne a folyamatos, nézőkínzó ijesztegetéssel párosítva – bőven ki tudja kezdeni a nézők idegeit. Ha túl sokáig történik túl monoton módon, a feszültségből idegesség válhat, és félő, hogy a közönség olyannyira bepörög, hogy már semmilyen, az írók által felkínált válasszal nem elégszik meg a történet által feldobott kérdésekre. Hiszen eddigre a saját fejében meg különböző Reddit-oldalakon úgyis előre megírta az egyetlen, neki tetsző verziót.
Éppen ezért teszi azt nagyon bölcsen a ma induló, negyedik évad, hogy beröffenti a sztori több olyan elemét is, amelyekről tulajdonképpen már a legelső résztől fogva tudhattuk volna, hogy előbb-utóbb meg kell történniük. Egyrészt végre csatalkozik a szereplőgárdához a sorozat nagy főgonosza, a Sárga Ruhás Férfi (Douglas E. Hughes), másrészt pedig – az első rész alapján legalábbis – küszöbön áll az, hogy a túlélők folyamatosan pengeélen táncoló minitársadalma anarchiába zuhanjon. Úgy tudni, hogy a Kiút az ezutáni, ötödik évadával fog véget érni, így kétségtelen, hogy a most induló sztoriszálak már az utolsó felvonás részei:
általában ilyenkor szokták megkérdezni maguktól az írók, hogyan lehetne szó szerint mindent rosszabbá tenni a főhősök számára, hogy aztán minél nagyobbak lehessenek a tétek az utolsó évadban.
Korábban például a The Boys negyedik, illetve a Trónok harca hetedik évadában is hasonló építkezést láttunk, de anno Rowling is a Harry Potter-sorozat utolsó részére zavarta ki a Roxforton kívüli ellenséges, Dumbledore-mentes világba hőseit. Egyáltalán nem lepődnénk meg azon, ha a Kiút is arra használná fel az utolsó előtti szériáját, hogy legyilkolja a végkifejlethez nem feltétlenül szükséges főszereplőket, módszeresen zúzza szét a némi biztonságot nyújtó alapfelállást, megmutassa, milyen erős és legyőzhetetlen a főgonosz, hogy aztán az utolsó évadban tényleg annyi minden forogjon kockán, amennyi csak lehetséges.
Az efféle, rákészülősm utolsó előtti etapok fontosak egy teljes sorozat, vagy regényfolyam evolúciójában, ám önmagukban gyakran érződnek időhúzásnak és terméketlen, vihar előtti csendnek (ahogy a The Boys-nak is minden létjogosultságával együtt a negyedik lett az eddigi leggyengébb évada). A következő hetek során az lesz a nagy kérdés, hogy a finálé felhájpolásán kívül mire lesz még képes az évad.
Az első rész alapján egyelőre nem aggódunk. A nagyjából háromnegyed óra azzal telik el, hogy a harmadik évad záróepizódjának nagy cliffhangereit új, egész évados történetívek kezdetévé formálják az írók. Egyelőre csak ízelítőt kapunk abból, hogy mi fog várni ránk, de már ezek is egészen komoly falatok:
Az egyik éjjeli zombi megszületését végignéző Boyd szemmel láthatóan elveszti a maradék reményét is arra, hogy valaha sikerül elmenekülniük a városkából. A közösség vezetőjeként ez a hitvesztés különösen nagy veszéllyel jár, hiszen ha ő elhullik, a benne reménykedő közösség könnyen káoszba zuhanhat. Eddig csak a zombik tizedelték a túlélőket, ám ha elvesztik Boydot, akkor Donna (Elizabeth Saunders) szavai szerint „elkezdik felakasztani magukat a fürdőszobákban”. Közben viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy Kenny (Ricky He) már képes lenne felvenni a kesztyűt, amit Boyd eldobott. Vagy ez is egy hiú remény a néző számára?
A közelgő anarchiát ráadásul nemcsak Boyd krízise, hanem a Sárga Ruhás Férfi mesterterve is előrevetíti. Erről a szálról egyelőre még semmit sem írnék le azon kívül, hogy egy hihetetlenül kegyetlen és agyeldobós csavarért felel az első epizódban. Bizony, a Kiút az a sorozat, amely még négy év után is meg tudja lepni a közönséget, ez pedig még több okot ad a reményre.
Julie-nek (Hannah Cheramy), Tabithának (Catalina Sandino Moreno) és Jade-nek (David Alpay) mindenképp hamarosan fel kell dolgoznia azt, hogy a többiekénél fontosabb szerep jutott nekik a sorozat mitológiájában, és ezeket a szerepeket fel is kell vállalniuk. Ha valahol különösen könnyű lesz beleesnie az időhúzűás csapdájában a negyedik évadnak, az az ő sztoriszálaik: hiszen mindegyikük (különösen Tabitha) elég messze áll attól, hogy ezt elfogadja. Szóval várható sok önmarcangolás, kiabálás, illetve annak késleltetése, hogy a karakterek belássanak a néző számára nyilvánvaló dolgokat.
Veszekedésből és pánikból persze mindig is bőven volt. Amikor az ember egy év kihagyás után tér vissza a Kiúthoz, nem nehéz visszahőkölni amiatt, hogy mekkora hisztigép, drámakirálynő karakterekkel van tele ez a sorozat. Aztán persze ahogy visszazökkenünk, és újra elkezdjük érezni azt a nyomást, ami a szereplőkre nehezedik, hirtelen megértőbbek leszünk: ilyen helyzetben valószínűleg mi is olyan rapszodikusan viselkednénk, hogy abból több évadnyi tartalom jönne ki.
Fatima sokkban van, Boyd sokkban van, Tabitháék mindjárt sokkban lesznek – az első rész egyik leggonoszabb fogása, hogy a stáblista legördüléséig Jim halála még mindig nem derül ki a túlélők, köztük családja számára. De igazából nagyon nehéz lenne sorrendbe rakni az efféle nézőkínzó momentumokat, mert az évadnyitó tele van velük: Elgin műtétjét, az autós kimenekítést, a Sárga Ruhás Férfi trükkjét és Tabitha terebélyesedő paranoiáját is olyan rossz nézni, hogy nem is tudunk máshová pillantani.
És pont az efféle gonoszkodások miatt örülünk igazán annak, hogy végre visszatért a Kiút.
Kritika: A Kiút harmadik évada még pont nem frusztráló, de már elég közel áll hozzá
Az utóbbi évek legjobb horrorsorozata még mindig üt, de néha nem nehéz azt gondolni, hogy csak játszadozik a rajongók idejével.