„Belül halottnak érzem magam. 45 éves vagyok, a csapattársaim nagy része pedig körülöttem simán lehetne a gyerekem” – gondolta a világbajnok olasz kapuslegenda az öltözőbe menet utolsó profi futballmérkőzésén 2023. május 30-án. Azzal a nappal zárult le egy harmincéves, felejthetetlen pályafutás, benne bundabotránnyal, világbajnoki győzelemmel és még sok minden mással. Gianluigi Buffon története és karrierje nagyrészt Torinóban játszódott, de Parmában kezdődött és ott is fejeződött be.
Amikor elmúlik az az idő, amikor még erős és fiatal voltál, az izmaid és reflexeid lelassulnak, elgyengülnek, az olyan, mintha meghalnál
– nyilatkozta Gianluigi Buffon a brit The Guardian napilapnak adott interjúban.
A 176-szoros olasz válogatott hálóőr megosztotta a visszavonulásáról meghozott döntés nehézségét. „Ellentétes érzéseim vannak, mert egyfelől tudom, hogy ez volt a helyes döntés, de a másik oldalon félelem is van bennem, hiszen attól a ponttól teljesen megváltozott az életem… Másik, csöndesebb életet élek most már, de megtanultam elfogadni.”
Buffon 28 éves profi karrierje során tízszer nyerte meg az olasz bajnokságot, játszott három BL-döntőt, de a csúcs egyértelműen a 2006-os világbajnoki cím volt.
„Két dologra vagyok igazán büszke”
„Két dologra vagyok igazán büszke. Az első a pályafutásom hossza, és az, hogy közben folyamatosan magas szinten játszottam. A másik pedig a kapcsolatom a csapattársaimmal, a kémia velük a pályán. Együtt dolgoztunk és játszottunk egyszerre, ami a legcsodálatosabb dolog a világon.”
A 2002–2003-as szezonban egészen elképesztő, 974 percen keresztül (több mint tíz teljes meccs) nem engedte az ellenfeleknek bevenni a kapuját.
„Eszméletlen formában voltam akkor, ugyanaz az érzés volt, mint a 2006-os vb-n. Egyszerűen minden tökéletesen klappolt, ezek olyan pillanatok, amikor egyszerűen legyőzhetetlennek érzed magad.”
A 2006-os világbajnokságot megelőzően tört ki a calciopoli, az olasz bundabotrány, amelyben a kapus is gyanúsított volt, és amely során a Juventust a másodosztályba száműzték. A játékoskeretből többen nem vállalták a rangon aluli küldetést, a hűséges kapus azonban kitartott. A világbajnokságon Olaszország a történtek ellenére mégis feljutott a csúcsra, erről a 48 éves kapuslegenda így beszélt:
„Ha belenézel a tükörbe, nem hazudsz, őszinte vagy magadhoz. Tudtuk, hogy nem tettünk semmi rosszat, és az igazságtalanság, valamint a ránk rótt megmagyarázhatatlan büntetés kihozta belőlünk a legjobbat.”
A vb-döntőből elhíresült jelenetre, amikor Buffon korábbi csapattársa, a franciák legendája, Zinédine Zidane lefejelte a kapus honfitársát, Marco Materazzit, a világklasszis így emlékezett.
Körülbelül 15 méterre voltam az esettől. A játékvezető nem látta, az asszisztens nem látta, egyedül én láttam a történteket. Odaszaladtam a bíróhoz, hogy szóljak neki… Materazzi ott fekszik a földön, Zidane pedig le van forrázva. Majd a játék megáll.
Zidane-t végül a többi játékvezető és a tévékamerák felvételei segítségével kiállította a bíró, Olaszország pedig 1–1-es mérkőzést követően tizenegyesekkel 5–3-ra megnyerte a világbajnokságot. Buffon és Zidane az eset óta sokszor találkoztak, de arról direktben soha nem beszéltek.
„Zidane bajnok, megnyert mindent, minden idők egyik legnagyobb futballistája, de azt hiszem, a lelke mélyén ez az eset mindig fájó pont lesz, és én nem szeretném rá emlékeztetni.”
„A Parma olyan, mint édesanyám, a Juventus, mint az édesapám”
Buffon a Parmában kezdte pályafutását, és ott is fejezte be. Az igazán komoly sikereket azonban a Juventusszal érte el, amelynek kapuját rövid párizsi kitérőtől eltekintve több mint 20 éven át védte.
A Parma olyan, mint édesanyám, a Juventus, mint édesapám, a PSG egy furcsa barát, akivel elmegyek nyaralni, az olasz válogatott pedig a nagypapám, amelynek hagyatéka van, múltja, története van, amit ápolni, gondozni kell.
Az olasz válogatott sportvezetőjeként Buffont is terheli a felelősség azért, hogy hazája immár zsinórban harmadik alkalommal nem jutott ki a világbajnokságra, és egyike azoknak a vezetőknek, akik a Bosznia-Hercegovina elleni vereség után lemondtak pozíciójukról.
„Ez rendkívül fájdalmas az olasz labdarúgásnak és nekem személyesen. 12 évvel ezelőtt ha megkérdezel, azt mondom, hogy előbb lesz körülöttem ezer földönkívüli, mint hogy egymás után háromszor lemaradjunk a vb-ről. Ahhoz, hogy továbblépjünk, fel kell tárnunk a problémát, és nem szabad letagadni, különben sosem oldódik meg.”
Az olasz futball mélyrepülésére Buffon három okot hozott fel. Egyrészt a globalizáció miatt minden csapat versenyképes, és a játék szintje is sokat emelkedett. Másrészt 15 évvel ezelőtt az olasz klubok taktikailag előrébb jártak a többieknél, mára ez megváltozott. Harmadrészt pedig hiányoznak az olyan kreatív egyéniségek az olasz futballból, mint Roberto Baggio, Alessandro Del Piero, vagy éppen Francesco Totti.
Buffonnak 19 és 17 éves fia van, és a 30 éves, sikeres profikarrier után, sportvezetői feladatok hiányában most „csak” arra koncentrál, hogy jó apa legyen. A kiskapukat azonban nem égette fel maga mögött.
„Ezt a világot értem és ismerem a legjobban, és mindig abban a világban maradok, ahol megbecsülnek, ahol a legkomfortosabban érzem magam. És ez a világ a futball.”
(Borítókép: Gianluigi Buffon pályafutása csúcspontjaként, a 2006-os vb-diadalt követően. Fotó: Alessandro Sabattini / Getty Images)
Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!