A Netflix nem engedte el a Stranger Things kezét, január 1-jén mutatták be a sorozat legutolsó részét, de alig pár hónappal később már összehozták, hogy visszatérhessünk a 80-as évekbe, Hawkins kisvárosába. Miért is engedték volna, az egyik legsikeresebb franchise-ukról van szó, és amikor a rajongók behülyítették egymást a lelombozóan gyenge befejezés után, hogy van egy titkos rész még, amit meglepetésszerűen tesz majd közzé a Netflix, elvégre nem lehet ez az igazi lezárás, akkor a platform magyar idő szerint hajnali 2-kor világszerte összeomlott. A saját szememmel láttam, egészen durva össznépi pszichózis volt ez.
A készítő Duffer-fivérek már korábban fenyegették a közönséget, hogy spin-offokat, nem is egyet, hanem legalább kettőt hoznak még nekünk. Ezek közül az első a Stranger Things: 1985 krónikái kint is van már, egy előzményszéria, ami a második és a harmadik évad közötti lyukakat szándékozik kitömni. Hogy kinek volt erre szüksége, azt nem tudom, pláne animációs formában. Nyilvánvalóan lefölözték a közönséget, mert ez még mindig egy olyan műfaj, ami niche-nek számít. De ne menjünk ebbe bele, ettől még elsülhetett volna jobban is a végeredmény, a sorozat első két részét elnézve az erős, jól ismert alapok megvoltak hozzá, csak nem sikerült azokat kellően elmélyíteni.
A sztori 1985 telén játszódik, amikor Dustin épp arcade-ozik, és kapja a walkie talkie-n a hívást a többiektől, hogy pattanjon bringára, mert tali van. A jó öreg Dustint persze megkergetik az idősebb diákok, egy kicsit meg is verik, mintha a jó öreg Stranger Things tért volna vissza egy futó pillanatra. A karaktert megszólaltató Braxton Quinney hangja amúgy megszólalásig hasonlít Gaten Matarazzóra, és hasonlóképpen a csapatot erősítő, az animációs szériában Maxet szinkronizáló Jolie Hoang-Rappaport is betölti az eredeti színész által hagyott űrt. Ugyanez igaz még Elevenre (Brooklyn Davey Norstedt) és Jim Hopperre (Brett Gipson). Fájó, hogy az egyik legfontosabb karakter, Mike orgánumát nem találták el, Luca Diaz egészen csúnyán alulteljesít.
Szóval, visszatérve a történetre. Hőseink úgy vannak vele, hogy lezárták az Upside Downt, persze ez nem igaz, a másvilági fenyegetés visszatér, ott ólálkodik a hó alatt és próbál újabb áldozatokat szedni. Köszönhetően annak, hogy a sorozat világosban játszódik, és a szörnydizájn se a legkreatívabb, a tétek nem érződnek túl nagynak. Főleg, hogy tudjuk, hogy mi lesz a szereplők sorsa, az ember egyszerűen nem izgul értük úgy, mintha egy sima Stranger Things évadot néznénk, ahol bárki bármikor meghalhat. Mondjuk az utolsó etapban szinte nem harapott senki a fűbe, ez volt Dufferék egyik leglátványosabb hibája, túlságosan szerették a saját agyszüleményeiket.
Új arcokból nincs túl sok, és nyilván megosztja majd a nézőket, hogy ránézésre egy ennyire felháborító figurát, a punk Nikkit (Odessa A’zion) pattintották be a csapatba. Neki ugye a későbbi, élőszereplős évadokban semmi nyoma, ergo vagy történik vele valami, vagy elköltözik. A pilotot elnézve, ahogy az a szörnyeteg ráveti magát az újoncra, mindkét verzió benne van a pakliban.
A Stranger Things: 1985 krónikáival a legnagyobb bajom az, amit Dufferék maguk kijelentettek, hogy egy szombat reggeli animációs sorozat érzetét igyekeztek megteremteni. Annak idején, még gyerekként néztem hasonlókat, például a Pókembert, de abban azért akadtak komolyabb szálak, sztorik is. Itt túl lájtos, gyerekes, családbarát az egész, pontosan az veszett el a Stranger Thingsből, ami miatt sokan megszerették az univerzumot: a Stephen King, kisvárosi horror, na meg az, hogy a számkivetett, kocka gyerekek összefogtak és nekimentek a gonosznak. Csak a lényeg veszett ki az 1985 krónikáiból, amit el lehet nézegetni, ha valakinek nagyon elvonási tünetei vannak, ám a félórás epizódok nem mennek olyan mélyre, hogy bármiféle irodalmi élvezetet találjunk a szériában, még úgy sem, hogy tíz részes lett az első etap, és április 23-án rögtön ki is nyomták az összeset belőle.
Csalódásnak csalódás a Stranger Things: 1985 krónikái, amely mindenkihez akar szólni, de eközben elveszti saját identitását, és végül nem szól senkinek. A gyerekeket lehet, hogy rövid ideig leköti majd a Dreamworksre hajazó animációs stílus, de hogy a felnőttek nem maradnak a képernyő előtt, abban biztos vagyok. És az a baj, hogy amikor valami ilyen gyengén indít, általában nem is növi ki már magát. Rossz hír ez azoknak, akik várják a következő, már élőszereplős Stranger Things-bőrlehúzást, akarom mondani spin-offot.
4/10
A Stranger Things: 1985 krónikái első évada a Netflixen nézhető meg.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!