Értékeltük a Medián legfrissebb, az április 12-i választást követően készült közvélemény-kutatását, amely szerint a Tisza Párt támogatottsága már közel háromszorosa a Fideszének. Szó esett a Fidesz és Orbán Viktor helyzetéről, valamint Magyar Péter új minisztériumi struktúráról és a leendő miniszterekről szóló bejelentéseiről. A beszélgetésben kitértünk arra is, hogy Magyar Péter ultimátumot adott a köztársasági elnöknek és több más közjogi méltóságnak, május 31-ig várja a lemondásukat. A műsort csütörtökön vettük fel, így a pénteki fejlemények ebben a Csatatérben még nem szerepelnek.
A győztes mindent visz?
Závecz Tibor a Medián legfrissebb méréséről szólva úgy fogalmazott: a választások után természetes jelenség a győzteshez való húzás, amit a közvélemény-kutatások ciklusról ciklusra visszaigazolnak. A mostani adatok esetében ugyanakkor ennek mértéke is figyelemre méltó, ami szerinte összefügg azzal, hogy a győzelem nagysága is példátlan a rendszerváltás óta.
Rámutatott: a Medián-kutatás szerint a teljes választókorú népesség 56 százaléka mondta azt, hogy jelenleg a Tisza Pártra szavazna. Bár ez az arány független a tényleges részvételtől, a választási hajlandóság is magas szinten maradt, ami a választók tartós lelkesedésére utal.
Ez az arány hozzávetőleg 4,3 millió szavazót jelent, vagyis a választások utáni időszakban – részben a győzteshez való húzás következményeként – a párt nagyjából egymillió új támogatót vonzhatott be.
Ezzel párhuzamosan a Fidesz támogatottsága csökkent: a Medián adatai szerint a teljes népesség 21 százaléka voksolna a kormánypártra, ami mintegy 1,6 millió szavazót jelent. Ez körülbelül 600 ezres visszaesés a korábbi, mintegy 2,2 milliós bázishoz képest.
Závecz szerint a győzteshez húzó választók jelentős része olyanokból kerül ki, akik a választáson nem vettek részt. A magyar társadalom mintegy ötöde maradt távol az urnáktól, és közülük sokan utólag azonosulnak a győztessel. Ezek a választók jellemzően kevésbé követik a politikát, a kampány során nem alakítottak ki határozott preferenciát, utólag azonban hajlamosak a nyertes oldalhoz igazodni.
A folyamat a Fidesz korábbi szavazói közül is érinthet egyeseket. Závecz arra hívta fel a figyelmet, hogy a választási vereség okainak tisztázatlansága, a felelősség kérdésének rendezetlensége és a párton belüli ellentmondásos megszólalások bizonytalanságot kelthetnek a táborban. Ez rövid távon hozzájárulhat az átáramláshoz.
Hangsúlyozta azonban, hogy ez egy átmeneti állapot, amely a választások utáni időszak sajátossága. A tapasztalatok alapján a támogatottsági viszonyok idővel rendeződnek, így a jelenlegi arányok várhatóan nem maradnak tartósak.
Tömegek kerülhetik a vesztes oldalt
Lapunk főmunkatársa, Nótin Tamás szerint a győzteshez való húzás jelensége alapvetően pszichológiai okokkal magyarázható. Egy eufórikus politikai pillanatban – amikor a választási győzelmet tömegek ünneplik az utcákon – sok választó számára erős élményt jelent a többséghez tartozás képe. Ilyenkor sokan nem feltétlenül a győztes oldalhoz akarnak csatlakozni, inkább a vesztes pozíció elkerülése motiválja őket.
Ezt a hatást erősíti a Fidesz jelenlegi bizonytalan helyzete is. A párt jövőjével és vezetésével – vagyis azzal, hogy Orbán Viktor marad-e vagy sem – kapcsolatban nyitott kérdések merültek fel, miközben a politikusok megszólalásaiban is érzékelhető egyfajta iránykeresés. Ez éles kontrasztot jelent azzal a képpel, amelyet a választók az elmúlt másfél évtizedben megszoktak: egy stabil, magabiztosan kormányzó politikai közösséggel.
Nótin egy harmadik tényezőre is felhívta a figyelmet:
a változással kapcsolatos felfokozott várakozások és a feszült közhangulat hatására egyes korábbi Fidesz-szavazók visszahúzódhatnak.
Ebben a helyzetben előfordulhat, hogy nem vállalják nyíltan pártpreferenciájukat, vagy inkább nem nyilatkoznak róla.
Úgy véli, a jelenlegi, erősen érzelmi töltetű politikai légkör – amelyben a választók egy része felelősöket és elszámoltatást sürget – szintén hozzájárulhat ehhez a jelenséghez. Ebben a közegben sokan inkább kivonulnak a nyilvános politikai térből, és igyekeznek távol maradni a konfliktusoktól.
Lapunk főmunkatársa szerint is ez a hangulat várhatóan átmeneti. A kormány megalakulásáig fennmaradhat, ám a hétköznapi kormányzás időszakában, amikor a politikai teljesítmény kerül előtérbe, fokozatosan csillapodhat. Éppen ezért szerinte különösen tanulságos lesz néhány hónap múlva egy újabb közvélemény-kutatás, amely már nyugodtabb politikai környezetben méri a pártpreferenciákat.
Így épül a hatalom: szakértelem, bizalom, egyensúly
Závecz Tibor az új kormány összetételével és a bejelentett miniszterekkel kapcsolatban három fő szempontot emelt ki, amelyek szerinte meghatározóak egy kormányfő döntéseinél.
Az első a szakmai kompetencia. Mint mondta, a jelöltek többsége ismert szakmai háttérrel rendelkezik. Pályájuk alapján jól beazonosítható, milyen területeken szereztek tapasztalatot akár a magánszférában, a multinacionális környezetben vagy a politika peremén. Závecz szerint a névsor ebből a szempontból megfelel az elvárásoknak, és alkalmas arra, hogy az adott területeken hitelesen jelenjen meg.
A második szempont a bizalom kérdése. Úgy fogalmazott: a miniszterelnök számára kulcsfontosságú, hogy olyan munkatársakkal dolgozzon együtt, akikben akkor is megbízhat, ha nincs közvetlen rálátása a tevékenységükre. A korábban megnevezett személyek esetében ez a bizalmi viszony feltételezhető, és Závecz szerint az új jelölteknél is ez lehetett az egyik meghatározó tényező.
Harmadik elemként a politikai egyensúly megteremtését említette.
Rámutatott: egy többmilliós szavazótábor nemcsak társadalmi, hanem politikai értelemben is sokszínű, különböző identitású csoportokból áll. A Tisza Párt felemelkedésével az ellenzéki tér jelentős része egyetlen politikai erőbe rendeződött, így a kormány összetételében is meg kell jelenniük ezeknek a különböző irányoknak. Závecz szerint a mostani névsor ezt a célt is szolgálja. Találhatók benne az Orbán-kormány idején is szerepet vállaló szereplők – például Orbán Anita, Kármán András vagy Ruszin-Szendi Romulusz –, miközben mások inkább a baloldali-liberális közeghez köthetők, mint például Ruff Bálint.
Utóbbiról Závecz külön is megjegyezte: személyes tapasztalatai alapján Ruff Bálint felkészült és megbízható szakember, aki alkalmas lehet a rábízott feladatok ellátására. Felidézte, hogy a leendő miniszter feladatkörei között szerepelhet az elszámoltatás és a vagyonvisszaszerzés, valamint az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának kérdése is. Emellett fontos szerepet kaphat az úgynevezett „tükörreferatúra” működtetésében, amely elemzői háttérmunkával és szakpolitikai koordinációval segítheti a kormányzati döntéshozatalt.
Závecz hangsúlyozta: az ilyen típusú személyi döntések politikai gesztusértékkel is bírnak, és hozzájárulhatnak a szavazótábor egyben tartásához. Ez nemcsak rövid távon, hanem a következő választások szempontjából is kulcsfontosságú lehet.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormányalakítási folyamat gyorsasága tudatos felkészültségre utal. Mint mondta, nemcsak a parlament mielőbbi megalakulására és a miniszterelnök megválasztására irányult erős törekvés, hanem az is látható volt, hogy a kormányzati struktúra – a 16 minisztériummal és mintegy húsz parlamenti bizottsággal – már korábban kialakításra kerülhetett. Ez szerinte azt jelzi, hogy a kormányzásra való felkészülés nem a választás után kezdődött, hanem már jóval korábban megindult.
Még ilyen nem volt: „rocksztárként” ünneplik a miniszterjelölteket
Lapunk főmunkatársa, Nótin Tamás is kiemelte, hogy a miniszterek kiválasztásánál a bizalom kulcsszerepet játszhatott. A már bejelentett miniszterek többsége valamilyen módon korábban is kapcsolódott a Tisza Párthoz, így a személyes és szakmai bizalom feltehetően már a kampányidőszak során kiépült.
Ruff Bálint jelöléséről megjegyezte: szerinte nem lehetett teljesen váratlan Gulyás Márton és a Partizán számára Magyar Péter bejelentése. Nem életszerű az a feltételezés, hogy a választás után, egy kávézás során alakult volna ki a szükséges bizalom Ruff és Magyar Péter között. Ezt erősíti, hogy a Válasz Online-nak adott interjújában maga Ruff Bálint is arról beszélt: bár formálisan nem kötődött a Tisza Párthoz, elismerte, hogy Magyar Péter többször is kikérte a véleményét.
Nótin arra is felhívta a figyelmet, hogy a Tavaszi szél című, Magyar Péterről készült – dokumentumfilmként hivatkozott, de inkább politikai imázsfilmként értelmezhető – alkotásban Ruff Bálint volt az egyik megszólaló politikai kommentátor. Ez szerinte szintén arra utal, hogy a kapcsolat jóval a választás előtt kialakulhatott. Ezzel önmagában nincs probléma, inkább a Partizán számára lehet kellemetlen a helyzet, amit szerinte a csatorna reakciói is jeleznek.
Lapunk főmunkatársa arról is beszélt, hogy Ruff Bálint jelölése egy új típusú politikai jelenséget is megmutat: a közéletben ritkán tapasztalható lelkesedés kísérte a személyét, mintha egy „rocksztár” lépne politikai szerepbe. Hozzátette: nem emlékszik arra, hogy miniszteri jelölést korábban ilyen erős pozitív visszhang fogadott volna a nyilvánosságban.
Szerinte ez összefügg azzal, hogy Ruff hosszabb ideje jelen van a médiában politikai elemzőként, és megszólalásai sok esetben egybeestek a kormánnyal szemben kritikus választók elvárásaival. Így a nyilvánosságban már korábban felépült egy ismert és sokak által elfogadott szereplőként. Nótin úgy látja: Magyar Péter ezzel nemcsak egy bizalmi, hanem kommunikációs szempontból is tudatos döntést hozott, hiszen egy népszerű, a Tisza-szavazók körében elismert figurát emelt kulcspozícióba.
A minisztériumi struktúrával kapcsolatban Nótin arra is kitért: az oktatás, az egészségügy és a környezeti ügyek önálló minisztériumi szintre emelése régóta jelen lévő ellenzéki követelés volt. Több korábbi pártprogramban is szerepelt, hogy ezeknek a területeknek külön tárcát kell kapniuk. Ezzel szemben a korábbi kormányzati struktúrában ezek a feladatok összevont formában jelentek meg – például az Emberi Erőforrások Minisztériumában, majd részben a Belügyminisztérium irányítása alatt.
Felidézte: az oktatás belügyi irányítás alá helyezése sokak számára meglepő döntés volt, és a háttérelemzések gyakran arra jutottak, hogy a konfliktusokkal terhelt szakpolitikai területeket Orbán Viktor tudatosan alacsonyabb szintre delegálta. Ez lehetővé tette, hogy a miniszterelnök inkább a külpolitikai térben pozicionálja magát, különösen a 2015–2016-os migrációs válság után.
Nótin szerint az új struktúra ezzel szemben azt eredményezi, hogy ezek a területek ismét közvetlenebb politikai súlyt kapnak, és nagyobb felelősséget jelentenek az új kormányfő számára is. Ezzel összefüggésben utalt Nagy Attila Tibor politikai elemző megállapítására, aki szerint bár strukturális változások történnek, a rendszerszintű problémák ettől még nem tűnnek el.
A 16 minisztériumból álló felállás szimbolikusan megfelel a választói elvárásoknak, a személyi döntések pedig ismert és sok esetben népszerű szereplőkre építenek. Az azonban, hogy ez a rendszer a gyakorlatban mennyire lesz működőképes, és képes lesz-e kezelni az elmúlt években felhalmozódott problémákat az oktatás, az egészségügy vagy a környezeti ügyek területén, egyelőre nyitott kérdés.
A teljes beszélgetésért nézze meg Csatatér című műsorunk legújabb részét.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!