Amióta létezik hibrid magdizájn az Intelnél, azóta szó van arról, hogy ez bizonyos programok futtatására esetlegesen negatívan hathat, és ennek az okát a cég folyamatosan kutatja. Sőt, ha felszámolható a probléma, akkor tesznek is érte, hogy a jövőben kedvezőbben működjön a rendszer.
A vállalat úgy látja, hogy a hibrid magdizájnokkal előforduló ingadozó teljesítmény a játékokban főleg szoftveres eredetű. Robert Hallock, az Intel technikai marketingért felelős szakembere a PC Games Hardware számára elmondta, hogy a PC-piacon belül a játékosok rétege, főleg a keménymag jelentősen alábecsüli a szoftver szerepét a PC-s élményben. Állítása szerint nincs a világon olyan játék, amely pusztán a hardver révén a lehető leggyorsabban futna. 2010-ben vagy 2015-ben még így volt, de ma már nem így működik.
Szoftveres optimalizáció nélkül tehát a meglévő teljesítmény egy része kihasználatlan marad, amire a gyorsabb és újabb hardverek sem jelentenek megoldást. Ezek ugyan gyorsíthatják a programot, de a programfuttatás hatékonyságán valószínűleg nem javítanak, tehát mindig lesz kihasználatlan erőforrás, ha a játék egyszerűen nincs optimalizálva az adott CPU-ra.
Erről egyébként a Binary Optimization Tool kapcsán írtunk, ahol kifejtettük, hogy az Intel egyik gondja jelenleg az, hogy nem a Core processzorok felépítésére vannak optimalizálva a mai PC-s játékok, hanem az aktuális Xbox és PlayStation konzolok miatt az azokban található egyedi Zen-alapú magot veszik figyelembe a fejlesztők, és emiatt a PC-s portok gyakran jobban illeszkednek az AMD, PC-kbe szánt Zen magjaihoz, mert azok az architekturális jellemzőket tekintve hasonlítanak a konzolban található magdizájnhoz. Az Intel viszont az így meghozott szoftveres döntések kárát egyszerűen elszenvedi, mert a Core processzoraik a konzolban található magoktól azért jelentősen eltérő felépítéssel dolgoznak.
Robert Hallock szerint ez a tényező akár 10-30%-nyi teljesítményt is jelenthet, amely megfelelő szoftveres finomhangolás nélkül nem hozzáférhető, hiába lenne elméletben képes arra a hardver, hogy a programot megfelelő optimalizálással jobban futtassa. Ez furcsának ható kijelentés, de az Intel nagyon jól ismeri a saját hardverét, illetve azt is ahogyan a programok futnak rajta. Tehát aránylag pontosan képesek következtetni arra, hogy megfelelő optimalizálás mellett mennyi tempót nyerhetnének az egyes alkalmazások futtatásakor a Core processzoraik. Itt persze nem átlagra kell gondolni, hanem olyan kedvezőtlen helyzetekre, amikor a hibrid felépítés következtében egyfajta limit keletkezik a feldolgozás során, amit az éppen aktuális programkód nem tud kezelni. Tehát a játékok átlagos futtatási sebessége akár lehet jó is, a probléma azokban a szituációkban van, amikor egy szűk keresztmetszet a feldolgozás lassulását okozza, vagyis a minimum teljesítményt ingadozóvá teszi. Márpedig ez az Intel alapkérdése is, hogy miért ingadozik a játékok sebessége a processzoraikon.
A vállalat a megoldást két stratégiában látja. Egyrészt továbbra is fejlesztik a hardvert, különösen a memóriaelérés késleltetése, a gyorsítótár-struktúra, illetve a szálak kezelése szempontjából. Másrészt nagyobb hangsúlyt kap a jövőben a szoftveres háttér. Utóbbi több területet fed le, gyakorlatilag minden ide tartozik, ami valamilyen eszköz arra, hogy az adott processzor az adott programot gyorsabban tudja futtatni. Ez lehet például a Thread Director, az Application Performance Optimizer, illetve a Binary Optimization Tool.
Robert Hallock szerint a játékosok arra kérik őket, hogy ne foglalkozzanak ezzel, egyszerűen csak készítsenek gyorsabb hardvereket, de véleménye szerint ekkor otthagynák azt az teljesítményt, amire elméletben képes lenne a hardver, csak a szoftveres háttér elégtelensége miatt nem használja ki.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ha az Intel nem alkalmazna olyan hibrid dizájonkat, amilyenekkel jelenleg tervezik a Core processzorokat, akkor nem lenne szükség a Thread Director, az Application Performance Optimizer és a Binary Optimization Tool bevetésére sem, ezek ugyanis azért léteznek, mert hardveresen a processzoraik nem olyan felépítésűek, hogy a tipikusan alkalmazott optimalizálásokat jól kezeljék. Ha viszont ennyire ragaszkodnak ehhez az architektúrájukhoz a jövőben is, akkor teljesen igaza van Robert Hallocknak abban, hogy az Intelnek muszáj rengeteg erőforrást ölnie ezekbe a szoftverekbe, mert nélkülük az aktuális programkódokban nem használhatók hatékonyan a hardverdizájnjaik. Az Intelnek tehát a szoftveres háttér erősítése nem pusztán opcionális út, hanem egyenesek kötelező elem, enélkül nem tudják kihasználni a processzoraikban rejlő erőt.