Szentistvántelep porában, egykori katonatisztek és sebészek világában gyökerezik az a különleges tartás, amely Kukorelly Endre írói stílusát meghatározza. A Litera készített korábban vele interjút otthonában, ahol mesélt a múltról, a vallásos családi háttérről, és arról a rögös útról, amely a Fradi-pályától az irodalom csúcsáig vezetett.
Telepi paradicsom
Kukorelly számára Szentistvántelep két teljesen különböző korszakot jelent. Gyerekkorában ez még egy infrastruktúra nélküli, békás kutakkal teli, ám végtelenül barátságos és otthonos hely volt. A közösség élete egyszerűen telt: vasárnap délelőtt templomba, délután pedig focizni mentek. A családi légkör a régi keresztény úri középosztály világát idézte, ahol a fegyelem és a megjelenés mindennél fontosabb volt.
Ebben a közegben a belső vívódásokról nem illett beszélni, a panaszkodást pedig gyengeségnek tartották.
Édesapja, az egykori katonatiszt, az olvasásba és a kertészkedésbe menekült a hétköznapok elől.
Megjött az apukám, kinyitom a kopott, bőr aktatáskáját, kidől a Pest-szag. A táskában egy-egy tábla Szerencsi csokoládé, leírhatatlan jó íz. Meg egy Olcsó Könyvtár kötet.
Az írói pálya nem indult egyszerűen. Bár tizenévesen, Dosztojevszkij hatására döntötte el, hogy írni fog, az önbizalomhiány és az akkori unalmas irodalmi élet évekre eltérítette a céljától. Abbahagyta a focit a Fradi kölyökcsapatában, történészhallgató lett. Évekig szinte semmit nem írt, szépirodalmat is alig olvasott.
A sorsfordító pillanat
A sorsfordító pillanat váratlanul érte az egyetem folyosóján. Egyetlen másodperc alatt dőlt el benne, hogy a történészi karrier helyett az írást választja, még akkor is, ha bizonytalan a jövője. „Mentem a második emeleten szakdolgozat-ügyben. Élesen, vízszintesen sütött be a nap, és egyszer csak megálltam. Megállsz, érzed, hogy nem.
Kész, elég. Megfordultam, és leszaladtam a lépcsőn. Százezer tonnával könnyebben.
Kukorelly idegennek érezte a hetvenes-nyolcvanas évek hivatalos irodalmát. Nem tetszett neki az akkori versek és regények komolykodó, választékos stílusa. Saját hangjára az öniróniában és a tudatosan használt, hétköznapi „hibákban” talált rá. Szövegei azért lettek különlegesek, mert ösztönösen tiltakozott a mesterkéltség ellen.
Azzal foglalkozom, hogy hibákat találok ki a mondataimhoz. Hibákat kapkodok a levegőből.
Ez az önálló stílus tette őt a magyar irodalom egyik legegyedibb alakjává. Bár az elején sokat küzdött a magány érzésével, a nyolcvanas évek elején külföldön élő magyar írókkal és művészekkel találkozott, akik megerősítették benne: jó úton jár. Ma már úgy tartja, az írónak az a legfontosabb, hogy hű maradjon önmagához, és ne akarjon megfelelni az éppen aktuális divatnak.
Most pedig tesztelje, mennyire ismeri Kukorelly Endre írót.
(Borítókép: Kukorelly Endre 2022. augusztus 31-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!