Szabadság és tisztelet. Romani nyelven: Szlobodija thaj Patyiv, a roma kultúra két alapfogalma. Így hívják azt a pártot, amelyet közel 3 millió négyszázezer választó juttatott abszolút parlamenti többséghez Magyarországon. Forradalmi döntés volt, ami forradalmi változásokat indíthat el.
Szabadság és Tisztelet.
Azért is győzhetett az ezzel azonos nevű párt, mert ez hiányzik ebben az országban: szabadság és tisztelet.
És ezekkel a szavakkal lehet megnevezni a feladatot is, ami előttünk áll.
És mivel az elnyomott cigányoknak, romáknak jutott a legkevesebb a szabadságból és tiszteletből, és ennek ellenére hűek maradtunk az elveinkhez, az erkölcseinkhez, mert azon kevesek közé tartozunk, akik nem árulták el a népüket s főleg nem a hazát, minden erkölcsi alapunk megvan ahhoz, hogy nemzeti felszabadítási programot írjunk. Hogy a történelmünket magunk alakítsuk. Ehhez a következőkre lesz szükségünk.
Ne nevezzük másnak a problémát, mint ami. A roma sorskérdéseket évtizedek óta félremagyarázzák, vagy leegyszerűsítik. Hol szociális ügyként kezelik, hol integrációs feladatként, hol felzárkóztatásként. Ezek a szavak elfedik a lényeget. A valóság az, hogy
ez politikai kérdés, még pontosabban: szabadságkérdés. Arról szól, hogy ebben az országban ki él valódi állampolgárként, és ki él feltételekhez kötött életet.
És arról is, hogy az állam kit tekint állampolgárnak és partnernek, és kit kezel másodrendűként vagy problémaként. Amíg erre nem válaszolunk őszintén, addig minden program csak tünetkezelés marad.
Két út áll előttünk
Ma két politikai gondolkodás látszik. Az egyik azt mondja: javítsuk ki a rendszert, tegyük tisztességesebbé. A másik azt mondja: nemcsak a működés hibás, a szerkezet is torz. Az egyik irány a romákra, mint érintettekre tekint. A másik irány a romákra, mint a köztársaság alakítóira. Az egyik segíteni akar. A másik szabadságot akar adni. Erről kell dönteni.
Nézzünk szembe azzal, ami van