Izrael persze a gyakorlatban eddig sem Libanonnal mint állammal, hanem az ország legerősebb síita frakciójával, a Hezbollahhal állt szemben. Konfliktusuk legutóbbi köre március elején kezdődött, amikor az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadására válaszul a Hezbollah (vélhetően Teherán kérésére) rakétákat és drónokat indított Izrael ellen. Erre Benjamin Netanjahu kiterjedt légihadjárattal és szárazföldi műveletekkel válaszolt. Április közepére a libanoni hatóságok több mint 2100 halottról és több mint egymillió kitelepítettről beszéltek.
Bár az Irán és az Egyesült Államok között április elején életbelépett tűzszünet eredetileg nem terjedt ki Libanonra, Donald Trump nyomására Benjamin Netanjahu beadta a derekát, így Bejrút és Tel-Aviv április 17-én szintén fegyvernyugvásról állapodott meg. Az egyezség értelmében Izrael felhagy az offenzívával, de fenntartja magának az önvédelemhez való jogot és megőrzi libanoni állásait. Az izraeli hadsereg fenntart egy „biztonsági övezetet” Dél-Libanonban, ami az ország területének mintegy 8 százalékát érinti. A megállapodás nem rendezi a visszatérő civilek helyzetét.
A washingtoni tárgyalások kulcskérdése a Hezbollah
A szervezet az iráni Forradalmi Gárda bábáskodásával jött létre 1982-ben. Azóta egyszerű milíciából a libanoni síita közösség legfontosabb politikai-katonai képviselőjévé vált, különösen Dél-Libanonban, a Bekaa-völgyben és Bejrút déli elővárosaiban.
Befolyását egyszerre szavatolják a szíriai polgárháborúban edzett fegyveresei, és párhuzamos intézményrendszere, amely iskolákat, klinikákat, bankokat és egyéb szociális szolgáltatásokat működtet. Míg a síiták jelentős része szimpatizál a szervezettel, a szunniták, keresztények és drúzok többsége tehertételkén tekint rá, amely gazdasági válságot, kormányozhatatlanságot és háborút hozott az országra.
A szervezet persze mára sokat veszített egykori erejéből. A 2023 október 7-én kezdődőtt gázai háborúval párhuzamosan Izrael Libanonban is frontot nyitott, amit aztán 2024-ben eszkalált. A bombázások, a felrobbantott csipogók és rádiók, a katonai vezetők likvidálása, majd a Hezbollah főtitkárának Hasszan Naszrallahnak a kiiktatása súlyos csapásokat jelentettek.
A háborút lezáró, 2024 novemberi amerikai tűzszünet azt írta elő, hogy a libanoni állam korlátozza a fegyverviselést a hivatalos biztonsági szervekre, kobozza el az engedély nélküli fegyvereket, akadályozza meg az újrafelfegyverkezést, és szorítsa vissza a Hezbollahot a Litáni folyótól északra. A végrehajtás azonban részleges maradt: a libanoni hadsereg 2026 januárjában bejelentette az első szakasz lezárását a déli övezetben, a második szakasz azonban gyakorlatilag megrekedt.
Libanonnak évekig nem volt működő kormánya, így senki nem tudott nyomást gyakorolnia a Hezbollahra. Ez 2025 januárjában megváltozott, mikor a hadsereg addigi főpartancsnokát, Joseph Aount elnökké választották, Navaf Szalam pedig februárban kormányt alakított. Az új vezetés nyíltan a fegyvermonopólium visszaállítását, vagyis a Hezbollah lefegyverzését tűzte ki célul, és 2026. március 2-án — miután a Hezbollah Irán nevében újra háborúba vitte az országot — a kormány betiltotta a szervezet katonai tevékenységét.
Noha a lépés történelmi elmozdulást jelent, egyben rendkívül érzékeny ügy is. A Hezbollah továbbra is a legfontosabb síita politikai erő, a fegyveres apparátusa még most is komoly, és a kormánnyal való szembenállás kiéleződése azonnal felvetné a reguláris hadseregben szolgáló síiták lojalitásának kérdését is. A szervezet korábban már mutatta, hogy kész erővel reagálni: 2008-ban a kormány és a Hezbollah közötti konfliktus rövid fegyveres összecsapásba torkollott Bejrútban.
A Hezbollah ráadásul pénzügyileg sem omlott össze teljesen, még ha súlyosan meg is gyengült. 2025-ben Irán egymilliárd dollárt juttatott a szervezetnek, amivel annak kliensrendszere és szociális-hatalmi infrastruktúrája levegőhöz jutott. Ennek ára azonban az lett, hogy a Hezbollah nem tudott kimaradni a 2026-os iráni háborúból. Március elején rakétákat lőtt ki Izraellel, melyre az széles körű bombázással, szárazföldi előrenyomulással és tömeges kitelepítéssel válaszolt.
A washingtoni tárgyalások célja az, hogy a libanoni frontot leválasszák az iráni háborúról, megszilárdítsák a tűzszünetet, és elindítsanak egy rendezési folyamatot a határ, az izraeli katonai jelenlét és a biztonsági garanciák ügyében. Libanon a harcok leállítását, az izraeli erők kivonását, a humanitárius helyzet rendezését és az állami szuverenitás fokozatos helyreállítását szeretné. Izrael ezzel szemben mindenekelőtt azt akarja, hogy a Hezbollah katonai mozgástere beszűküljön, és olyan hosszabb távú megállapodás szülessen, amely az izraeli biztonsági szempontokat is figyelembe veszi.
A tárgyalások legnehezebb kérdése azonban továbbra is a Hezbollah lefegyverzése, ami azonban a távoli jövő zenéje. Ezért a washingtoni folyamat inkább arra adhat esélyt, hogy mérséklődjön az erőszak, fennmaradjon a közvetlen államközi párbeszéd, és talán elinduljon valamiféle részleges rendezés. Gyors áttörésre viszont aligha lehet számítani.
A Hezbollah meggyengült, de továbbra is jelentős fegyveres erővel, társadalmi beágyazottsággal rendelkezik, ami mellett szemét Teheránra veti. A most kezdődő egyeztetések sokkal inkább egy hosszú, törékeny és könnyen kisikló folyamat kezdetét jelentik, semmint a konfliktus gyors lezárását.
A szerző a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője.
(Borítókép: Füst száll fel egy épületből a városközpontban, amelyet az IDF (Izraeli Védelmi Erők) találat ért 2026. március 12-én Bejrútban, Libanonban. Fotó: Adri Salido / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!