György László elemzésének kiindulópontja egy friss Council on Foreign Relations-tanulmány, amelynek lényege szerinte az, hogy az energiaválság nem lassítja, hanem éppen gyorsítja az elektrifikációt.
A régi függőség nyelve az olaj, a gáz, az LNG és a tengeri szállítás volt. Az új függőség viszont egészen másról szól: hálózatról, akkumulátorról, kritikus ásványról, finomításról, inverterről, napelemről, szoftverről és gyártási kultúráról – és ebben ma Kína áll a legjobb pozícióban.
A közgazdász szerint az Egyesült Államok továbbra is technológiai nagyhatalom, de az energiastratégiájában egyre gyakrabban tér vissza a régi reflex: fosszilis export, LNG, szankciós diplomácia és nyers erőn alapuló geopolitikai alku.
Ez rövid távon bevétel. Hosszú távon viszont könnyen stratégiai zsákutca
– fogalmazott a kormánybiztos. Mert miközben Washington LNG-t exportál, Peking hálózatot, napelemet, akkumulátort, elektromos járművet, kritikus ásványi feldolgozást és komplett ipari ökoszisztémát exportál. Szerinte pontosan ez a különbség a termékexport és a rendszerexport között.
Nem a nyersanyag, hanem rendszerépítés dönti el, ki lesz a nyertes
A számok valóban beszédesek. A globális akkumulátorcellák termelésének mintegy 80 százalékát Kína adja, és a katódaktív anyagok gyártásában is hasonló a részesedése, az anódoknál pedig 90 százalék feletti.
Az elektromosautó-gyártókapacitás kétharmada Kínában található, a napelem-értéklánc minden fő szakaszában – poliszilícium, wafer, cella, modul – 80 százalék feletti a kínai súly.
A bányászatban a kép nyersanyagonként eltérő, de a stratégiai pontokon Peking már ma is domináns: grafitból nagyjából 80 százalékos bányászati és 90 százalék feletti finomítói pozíciója van.
A valódi geopolitikai fordulatot azonban a finomítás és a feldolgozás jelenti. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint Kína a vizsgált 20 energiaátmeneti stratégiai ásványból 19 esetében domináns finomító, átlagosan körülbelül 70 százalékos piaci részesedéssel.
„Nem az nyeri a XXI. századi energiaversenyt, akinek van nyersanyaga. Hanem az, aki finomít, gyárt, integrál, exportál és rendszert épít”
– szögezte le György László, aki szerint Európa ezt felismerte, de az ipari választ még nem építette ki teljesen, és az Európai Unió 2024-ben akár 45 százalékos vámot is kivetett egyes kínai elektromos autókra.
Európa új csapdája: orosz gáz után kínai technológiai függőség?
Európa számára a docens szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e zöldátállás, mert „lesz” – írta. A valódi tét az, milyen áron, milyen ipari bázissal és milyen függőségi szerkezetben.
„Ha Európa csak fogyasztója lesz az új energiarendszernek, akkor az orosz gázfüggőség után kínai technológiai függőségbe kerül”
– figyelmeztet a közgazdász, hozzátéve, hogy ha viszont saját kapacitásokat épít akkumulátorban, hálózatban, energiatárolásban, újrahasznosításban, kritikus nyersanyag-partnerségekben, ipari szoftverben és mérnöki tudásban, akkor az átállásból nem kiszolgáltatottság, hanem stratégiai autonómia lesz.
György László különbséget tesz autonómia és autarkia között: az előbbi nem azt jelenti, hogy Európa mindent maga gyárt, hanem azt, hogy nem egyetlen beszállítótól, nem egyetlen technológiától és nem egyetlen geopolitikai központtól függ.
A magyar pozícióban nincs feltételes mód
Magyarország helyzetét a kormánybiztos már nem feltételes módban írja le: szerinte az ország nem „válhat”, hanem az európai elektromobilitási és akkumulátor-értéklánc egyik csomópontjává válik.
Ez nem véletlen beruházási hullám. Ez iparstratégiai pozíciófoglalás
– fogalmazott. Egyszerre van jelen az országban:
a német autóipari minőségkultúra (Audi Győrben, Mercedes-Benz Kecskeméten, BMW Debrecenben),
a kelet-ázsiai akkumulátoripari skála (Samsung SDI Gödön)
és a kínai elektromobilitás (BYD Szegeden, CATL Debrecenben, EVE Power, Sunwoda).
A villamosenergia-rendszer is gyorsan változik: a napenergia 2024-ben már a magyar áramtermelés körülbelül negyedét adta, ami európai összevetésben rangsorvezető eredmény.
A közgazdász szerint a következő lépés ezért már nem az, hogy legyen-e több megújuló, hanem hogy legyen mellette energiatárolás, hálózatfejlesztés, ipari fogyasztói integráció, akkumulátor-újrahasznosítás, mérnöki tudás és magyar beszállítói mélyülés. A jó hír szerinte, hogy az eszközrendszer alapjai a futó programoknak köszönhetően kiépültek vagy éppen épülnek.
Gyártás nélkül nincs valódi innováció
A docens külön kiemeli, hogy a gyártás miért kulcskérdés.
„Mert gyártás nélkül nincs valódi innováció. Ez nem politikai szlogen, hanem ipargazdasági alaptétel”
– írta. Az innovációhoz szerinte nemcsak labor kell, hanem kereslet, mérnöki visszacsatolás, beszállítói hálózat, termelési kultúra és az a „gyártási gravitáció”, amely a kutatást, a fejlesztést és a piaci igényt összekapcsolja. Ezért fontos szerinte az egyetemi ökoszisztémák építése, a magyar kreativitás összekötése az itt létrejövő gyártókapacitásokkal.
A magyar feladat György László szerint most a pályamélyítés. Az összeszerelésből mérnöki értéket kell csinálni: ne csak kapacitás legyen az országban, hanem fejlesztés, tesztelés, validáció, szoftver és energiamenedzsment is.
Az akkumulátorgyártásból akkumulátor-ökoszisztémát kell építeni cellagyártás mellé anyagtudománnyal, újrahasznosítással, second-life alkalmazásokkal és hálózati integrációval.
A nagyvállalati jelenlét szerinte akkor válik nemzeti előnnyé, ha köré magyar kkv-k, mérnöki szolgáltatók és technológiai cégek nőnek. „A napelem önmagában nem stratégia. A tárolás, a hálózat, a szabályozás és az ipari fogyasztói integráció együtt az” – tette hozzá.
A kés a vajban
A következő évtized gazdasági versenye a közgazdász szerint nem egyszerűen energiaárakról szól majd, hanem arról, ki birtokolja az új energiarendszer idegrendszerét.
Aki csak energiát vesz, kiszolgáltatott marad. Aki hálózatot, technológiát, gyártási kultúrát, tudást és beszállítói rendszert épít, az stratégiát épít
– fogalmazott. A cél szerinte nem a választás Kelet és Nyugat között, hanem hogy Magyarország legyen az a pont, ahol a kettő termelő módon találkozik – magyar hozzáadott értékkel.
Az európai válasz ott kezdődik, ahol a klímapolitika iparpolitikává válik – és a kormánybiztos szerint Magyarország számára pontosan itt nyílik a lehetőség. „Nem követni kell az átállást. Pozíciót kell fogni benne, ahogyan azt meg is alapoztuk” – zárta gondolatmenetét.
(Borítókép: A Mercedes-Benz kecskeméti gyára 2020. március 13-án. Fotó: Bús Csaba / MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!