Az egyik szellemház (Fotó: Magyar Hang/György Zsombor)
Betört üvegen süvít át a téli szél, a fagyos szobában az utolsó mozdulatok emléke is jéggé dermedt: a tányéron felejtett villa, a nyitott vodkásüveg, a félig kihúzott fiók. Mintha sietve hagyták volna magára a teret. Akár egy apokalipszis utáni világ díszlete is lehetne, a tárgyak ember nélküli életének dokumentuma, de a kísérteties helyszín Budapest közepén jelzi előre egy majdani katasztrófa következményeit.
Ha a Papp László Sportarénát elhagyva átkelünk a Stefánián, modernista épületek között békebeli világba csöppenünk, a kis utcák elnyelik a sugárutak zaját, a forgalmas metropolisz néhány lépés után már csak távoli emléknek tűnik, de aztán hirtelen: előttünk terem a szellemváros. A Hungária körút és a Szobránc utca között magasodik az a tízemeletes torony és a hozzá tartozó ötemeletes tömb, amelyben egykor a Szovjetunió diplomatái és katonatisztjei éltek, de a lakások jó része már több mint harminc éve üresen áll. A telek a magyar államé, a házak Oroszország tulajdonában vannak, így előbbi, ha akarna, sem tudna lépni az utóbbi nélkül. Az orosz fél pedig bő három évtizede nem érdeklődik egykori birtoka iránt, amely így megállíthatatlanul pusztul.