Kukorelly Endre (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
Felhőn átszűrődő napfény, madárcsicsergés, (el)virágzó cseresznyefák: giccsesen idilli életkép vezet Kukorelly Endre házához. A kaput benőtte a borostyán, ha lenne csengő, sem találnám, csak tapogatom a kerítés oldalát, a mögöttem elbicikliző idős pár gyanakvó tekintetétől kísérve. Igyekszem nem betörőként viselkedni, zavaromat leplezve inkább látványosan úgy teszek, mintha újságíró lennék, aki épp az interjú nyitányán gondolkodik: giccses képeslapdíszlethez patetikus kérdés illik, az életkor jelentőségéről például. Végtére születésnapi beszélgetésre érkeztem: Kukorelly Endre 75 éves. De mire – a környék őrszemeinek megnyugvására – az író bevezet a házba, és feltehetném az első kérdést, kiderül, hogy az ünnepélyes alkalom pátosza gyorsan érvényét veszti.
– Nem nagyon figyelek az életkoromra. Általában sem, de a focipályán végképp nem érzem magam 75 évesnek – mondja Kukorelly Endre, azonnal kitartó motívumot teremtve: a foci az interjú végéig elkísér bennünket. – A múlt hétvégén a Futball-EP-n, az Esterházy Péter emlékére rendezett tornán játszottam. Ilyenkor gyerekek között rohangálok, az unokáim lehetnének, de azért odateszem magam keményen. Amíg bírom, csinálom. A meccsek előtt azért bekészítek egy-két könyvet, és viszem magammal a laptopomat, ha véletlenül történik valami, és kórházba kell mennem, tudjak dolgozni. Eddig még nem volt rá szükség szerencsére.
• Miért lenne fontos, hogy a társadalom odafigyeljen az írókra?
• Kik dörgölőztek a hatalomhoz?
• Hogyan lehet tanítani az írást?
• Mi a baj az állami kulturális díjakkal?
• Miért nézi meg újra és újra a kormánymédia választási műsorait?
• Miben volt képtelen változni a Fidesz?
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap 2026. április 29-ig kapható 2026/17. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!