Egy vidéki esküvőn indul az egész csetepaté, amikor a vőlegényt berángatja régi jóbarátja egy pajtába, ahol utóbbi, a félmeztelen, befáslizott kezű Ruben (Richard Gadd) kioszt egy csicskalángost az elegánsan, az ünnephez méltóan felöltözött Niallnek (Jamie Bell). Hamarosan világossá válik, hogy ők ketten hosszú, közös múlton osztoznak: fivérek, csak más anyától, akik még tinédzserkorukban egy egészen diszfunkcionális családban találták magukat. Richard Gadd új sorozatáról van szó, a Fivérségről, mely április 24-én debütált az HBO Maxon, és nem kell jósnak lennünk ahhoz, hogy ki merjük jelenteni, a netflixes, rendkívül megrázó Szarvasbébi után az író-showrunner újfent a lelkünket igyekszik cafatokra aprítani. Csak ezúttal nem egy testes, a Tortúrából szalajtott stalker, hanem a világ legrosszabb testvére az, aki ebben a brit horrorsztoriban a galádságokat elköveti.
Már a Szarvasbébi sem kerülgette a forró kását, és itt is valami végtelenül toxikus és csontig hatoló, amit Richard Gadd elmesél nekünk. Jó pár évet megyünk vissza, amikor még a gimnazista korú Niallt (Michell Robertson) az iskolatársai bántalmazzák, verbálisan és fizikailag is. Nem elég szerencsétlen srácnak, hogy kívülálló, fura gyerek, az anyja is egy nővel él együtt, ami nyilván a buta kölykök céltáblájává teszi. Aztán a rossz hírek csak tetézik egymást, kiderül, hogy az anyja barátnőjének fia, Ruben (Stuart Campbell), aki leharapta valakinek az orrát, szabadul a fiatalkorúaknak fenntartott javítóintézetből.
Nem csoda, hogy Niall befeszül, úgy rendesen, mert Stuart Campbell karaktere már gyerekként akkora agresszor, és olyan erőszakos, mint a Richard Gadd-féle, nyitójelenetben látott felnőtt verzió. Tudják, az a fajta, aki előbb üt, aztán rúg, és miután úgy rendesen összeverte az áldozatát, még akkor se kérdez. Mindkét színész fenomenális Rubenként, ám láthatóan Mitchell Robertson Nialljának is hasznára válik néha az új tesója. Köszönhetően annak, hogy Ruben elintézi a fogadott fivérét bullyingoló fiúkat, de még egy rendkívül elcseszett jelenetsor végén abban is segít, hogy a félszeg „Bambi” elveszítse a szüzességét.
Annak, hogy a toxikus maszkulinitás így bekopog Niall ajtaján, nyilván több hátránya van, mint előnye, hősünknek, ha nem nyomná elég teher a vállát, még zavaros szexualitásával is meg kell küzdenie, ami az évek alatt úgy tűnik, hogy rányomja a bélyegét a Rubennel való kapcsolatára is.
Simán dönthetett volna úgy a készítő, hogy megcsinálja a brit Fight Clubot, és Ruben lehetett volna annak az allegóriája, ahogy Niall végre tököket növeszt és kiáll saját magáért. Ám, sajnos a sorozat „főgonosza” nagyon is valós, kézzel fogható, Richard Gadd nagyon ért ahhoz, hogy a világban járó szörnyetegeket, akikkel nem is találkoznánk feltétlenül személyesen, hozzánk közelebb hozza. Talán egy kicsit túl közel, kényelmetlenül közel.
Talán Robin Williams mondta, hogy a komikusok azért olyan viccesek, mert a saját fájdalmukból, és szomorúságból táplálkoznak, jó adag iróniával nyakon öntve, és így képesek rá, hogy fején találják a szöget a poénjaikkal. Érdekes, hogy Richard Gadd is alapvetően egy stand-upos, és mégis az írásai, amelyeket a Szarvasbébivel és a Fivérséggel elhozott nekünk a képernyőre, eredendően tragikusak. Míg a Szarvasbébin lehetett mosolyogni, a Fivérségben a humort nagyítóval sem lehet megtalálni. Ezúttal Gadd tényleg arra ment rá, hogy rombolja a nézők lelkét. Félig-meddig önéletrajzi szál ebben is akad, de nem olyan sok, mint a Szarvasbébiben, csak annyi, hogy Niall és az elhunyt, kocsmáros apja is az írással kacérkodtak-kacérkodnak, amit a tulok Ruben, aki Anna Frankról se hallott még életében, nem tud hova tenni.
Nem a Fivérség lesz az a sorozat, ami visszaadja a nézők az emberiségbe vetett hitét, de aki nem ódzkodik a már a pilotban gyomrosokat osztogató történetektől, az meg fogja találni a számítását Richard Gadd újdonságában. Jó kis mix ez, sok minden belefért, toxikus maszkulinitás, némi homofóbiával, paradox módon homoerotikával, és erőszakos konfrontációkkal, na meg pár emlékezetes párbeszéddel és komplex karakterekkel nyakon öntve. Különösképp jó néznivaló azoknak, akik unják a buta, second screenre írt, cukormázas amerikai sorozatokat. Itt mellébeszélésnek nincs helye, és őszintén, 6 rész alatt idő sincs rá.
8/10
A Fivérség első része már az HBO Maxon nézhető, folytatás péntekenként.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!