Az ember gondolatvilágát már a primitív kezdetektől kísértette a kérdés, hogy létezik-e valami az általunk érzékelt valóságon túl. Valami, ami az anyagin, a megfoghatón túl van; valami nagyobb, ősibb erő, amely hatással van ránk, befolyásolja a sorsunkat, mégis felfoghatatlan és megfejthetetlen számunkra.
A kérdés befészkelte magát minden emberbe, ott van azokban is, akik tagadják, hogy a láthatatlan létezhet, és elfojtják magukban a sugallatot.
A mélyben ott lappang, vagy épp dörömböl: a születésünk és a halálunk nem a teljes történet. Ebből a megérzésből születtek az első mítoszok, hiedelemrendszerek, a vallások, és a művészetekben is felszínre törnek: a zenében, a költészetben, az irodalomban.
Ezek a történetek nem hagynak nyugodni
Howard Phillips Lovecraft a kozmikus horror egyik legnagyobb hatású mestere, a weird fiction legismertebb alakja tisztában volt ezzel, és saját történeteiben ezt a sejtést a végletekig vitte. Egy olyan kozmológiát alkotott, amelyben az ember jelentéktelen, a világot pedig felfoghatatlan, rosszindulatú, ősi erők uralják, amelyek jelenléte szorongással és rettegéssel tölti el azt, aki akár csak egy pillanatra is megsejti őket.
Laird Barron a lovecrafti hagyomány kortárs követője, aki új lendületet adott a kozmikus horrornak, és annak alaptételeit sajátos, nyersebb, brutálisabb és modernebb formában ülteti át történeteibe. A Multiverzum Kiadó nemrégiben jelentette meg magyarul a 2007-es Az Imágó szekvencia és más történetek című novelláskötetét, amely egyben egy weird fiction-sorozat – a Weird Zóna – nyitódarabja is lett.
A kiadó külön összefoglalót szentelt Barron munkásságának és a weird fiction hátterének: a műfaj a horror, a fantasztikum és a realitás határán mozog, és nem pusztán félelmet kelt, hanem a valóság alapjainak megbillenésével, az ismeretlen irracionális betörésével vált ki nyomasztó hatást.
Már önmagában Barron személye is megérne egy novellát. Az amerikai szerző 1970-ben született, és a melankolikus, isten háta mögötti hangulatot árasztó Alaszkában nőtt fel, ami erősen meghatározza műveinek atmoszféráját. Történeteiben gyakran jelennek meg a vadon, az izoláció és az emberi lét határhelyzetei. Jellegzetes ismertetőjegye, hogy az egyik szemén szemkötőt visel. Fiatalabb korában, még alaszkai fizikai munkák során sérült meg, ennek következtében vált félszemű, „kalózszerű” figurává, ami mára a szerzői imázs részévé vált.
Laird Barron 2016-ban
Fotó: Houari B. – Flickr / Wikipédia
A 2000-es években kezdett el írni, majd hamar elnyerte a kritikusok és az olvasók elismerését. Barron világában a kozmikus rettenet gyakran keveredik krimi- és noir-elemekkel.
Visszatérő motívum egy hátborzongató, rejtélyes, megmagyarázhatatlan erő, rosszindulatú entitás vagy visszataszító kultusz, amelyek lassan és könyörtelenül maguk alá gyűrik az emberi sorsokat.
Nincs magyarázat, csak rettenet
Az Imágó szekvencia és más történetek magyar kiadása tíz novellát tartalmaz. A tartalomjegyzékben ugyan csak kilenc szerepel, de a kötet egy tizedik írást is rejt, A Küklopsz Óráját. A történetek főszereplői nagydarab, keménykötésű férfiak, akik fizikailag többnyire erősek, mégis mélyen sebzettek és kiszolgáltatottak azokkal a sötét erőkkel szemben, amelyek az őrület, a rettenet és a végzet örvényébe szippantják áldozataikat.
A nyitónovella, a Vén Virginia hatásosan alapozza meg a kötet hangulatát. A vadon mélyén egy titkos, amerikai kormányzati háttérrel működő kísérlet zajlik. X-alany fedőnéven tartanak fogva – nem túl hatékony biztonsági protokollok mellett – egy elsőre öregasszonynak tűnő személyt. Az őrzésre kirendelt katonai alakulatot egy a világháborús csatateret megjárt, kiégett CIA-ügynök vezeti. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az akció balul sül el, és a történet egy borzalmas felismeréshez vezet. Az egész olyan, mintha az első Predator-film nyomasztó horrorváltozatát írta volna meg Barron.
A kritikák a címadó Az Imágó szekvenciát tartják a kötet legerősebb novellájának. A történet egy bizarr, háromrészes képsorozathoz kapcsolódó nyomozás köré épül. A képek úgy működnek, mint egy Rorschach-teszt, legalábbis az a kettő, amely hozzáférhető, mivel a sorozat harmadik darabja rejtély. Nem hatnak mindenkire, de akikben megmozdítanak valamit, azokat lassan és visszafordíthatatlanul magukhoz láncolják.
A könyv egyik legnyomasztóbb novellája A Fekete Lajhár Körmenete. A főhős Hongkongba utazik, hogy egy nukleáris hidraulikával és műholdalkatrészekkel foglalkozó amerikai cég leányvállalatánál fedett átvilágítást végezzen, ipari kémkedés gyanúja miatt. A vállalati kémhistória azonban fokozatosan egy nyomasztó, paranoid, gyakran álomszerű rémtörténetté alakul, amelyben öregasszonyok – a vállalat dolgozóinak hozzátartozói – egy szentségtelen, perverz és sötét kultusz kiszolgálóivá váltak, és végül az is megkérdőjeleződik, hogy egyáltalán mi tekinthető valóságosnak.
A személyes kedvencem a Gőzhenger című novella, egy western–noir történet, amelynek főhőse egy Pinkerton-nyomozó. Az Egyesült Államokban 1850-től a 19–20. század fordulójáig működő magándetektívek bűnüldözéssel és vagyonvédelemmel foglalkoztak. Jelentős népszerűségre tettek szert, noha módszereik gyakran megkérdőjelezhetők voltak. A Gőzhenger nyomozója egy rituális gyilkosságokat elkövető gonosztevő nyomába ered, aki mélyen alámerült az okkultizmus világában. Úgy indul, mint egy klasszikus western, ám a végére sötét kozmikus horrorrá válik. Ez a történet és hangulat akár egy egész regényt is elbírt volna.
Míg Lovecraft kiterjedt és részletes mitológiát épített történetei köré, amely egyfajta – ha nem is megnyugtató – magyarázatként szolgálhat a sötét entitások és kultuszok eredetére, addig Barron novellái a homályban tartják, miféle és honnan származó rettenetek telepszenek meg fertőzésként az emberi világ peremén, és miként szivárognak be észrevétlenül az emberi tudatba, hogy végül visszafordíthatatlanul felőröljék azt. Ettől pedig történetei még nyugtalanítóbbak.
Laird Barron: Az Imágó szekvencia és más történetek
Multiverzum Kiadó, 2026. Fordítók: Farkas Balázs, Juhász Viktor és Sárpátki Ádám
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!