A Karex egy malajziai székhelyű gumitermékeket gyártó vállalat, amely főként óvszereket, síkosítókat és kesztyűket állít elő. Egyben számos ismert óvszermárka beszállítója is: évente több mint 5 milliárd óvszert gyárt, és több mint 130 országba exportál.
Az óvszer ipari termék, amely erősen függ a petrolkémiai ellátási lánctól. A síkosítók, a csomagolás és az óvszer számos más összetevője mind az olaj- és földgázipartól függő termékek közé tartoznak. Ázsia nyersanyagainak jelentős része a Közel-Keletről érkezik. A Hormuzi-szoros lezárása után az ellátási lánc egésze – a nyersanyag-beszerzéstől a késztermékek szállításáig – egyszerre került komoly nyomás alá.
Miért lett ez beszédtéma a kínaiak körében?
A hír egy „Óvszeráremelés” nevű Weibo-hashtaget indított útjára – a kínai közösségi média platformon a téma több mint 60 millió megtekintést gyűjtött össze. Kínában a rövid távú fogamzásgátló módszerek körében (a spirál és a sterilizáció kivételével) az óvszer a legelterjedtebb, így az áremelés közvetlenül sok embert érint.
Ráadásul a kínai fogyasztókat kettős hatás sújtja. 2026 januárjában Kína hivatalosan megszüntette a fogamzásgátló termékek adómentességét, amely több mint harminc éve volt érvényben.
Az óvszerekre ezentúl az általános 13 százalékos áfakulcs vonatkozik.
Ez az intézkedés enyhe összefüggésben állhat a születési ráta növelését célzó jelenlegi szakpolitikai irányvonallal. Ugyanakkor aki 13 százalékos óvszerdrágulást sem engedhet meg magának, az jó eséllyel gyermeket sem tudna eltartani. Ez inkább politikai gesztusnak tűnik. A kínai fogyasztók számára tehát az óvszerárak emelkedése nem elszigetelt jelenség – a téma mögött sajátos és mélyebb összefüggések húzódnak.
A kínai óvszerhasználat magas arányát több tényező magyarázza. Egyrészt a fogamzásgátló tabletták az utóbbi évekig sohasem részesültek széleskörű, szervezett vagy hivatalos népszerűsítésben. Emellett a kötelező szexuális felvilágosítás is viszonylag későn kezdődött el Kínában, és a közvélemény tudományos tájékozottsága a tablettával kapcsolatban meglehetősen korlátozott. A bizalmi alap pedig gyenge.
Másrészt ott van a kulturális szemlélet. A hagyományos kínai kultúrában régóta él a meggyőződés, hogy „minden gyógyszernek van valami mellékhatása”, és az emberek általában óvatos hozzáállást tanúsítanak a hosszú távon szedendő készítményekkel szemben.
Végül: egy nem tervezett gyermek Kínában valóban komoly anyagi terhet jelent. Egy 2024-es jelentés szerint
egy gyermek felnevelésének költsége Kínában az egy főre jutó átlagos GDP 6,3-szorosát teszi ki, ami Dél-Korea után a második legmagasabb érték a világon.
Ez a várt költség önmagában is erősíti a fogamzásgátlás iránti tudatosságot. Kínában a nem tervezett terhesség jellemzően abortusszal végződik, nem szüléssel. Ez különösen igaz a nem házas nők nem kívánt terhességeire: egyes adatok szerint 2015-ben ez az arány meghaladta a 90 százalékot.
A Weibo-téma 60 millió megtekintése mögött tehát nem pusztán az óvszerárak körüli vita áll, hanem egy egész generáció valódi válasza az intim kapcsolatokat, a gyermekvállalást, a fogyasztást és a politikát illetően.
(Borítókép: Óvszerek futószalagon kerülnek csomagolásra a Karex Industries gyárában Malajziában 2012. szeptember 20-án. Fotó: Goh Seng Chong / Bloomberg / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!