A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után néhány hónappal egy harmincéves amerikai doktorandusz eldöntötte, hogy kém lesz. Kevin Chalker, a washingtoni Johns Hopkins egyetem diákja, aki korábban japánban dolgozott, dzsúdózott az országos élmezőnyben és amatőr bokszolóként is megmérette magát, egy virginiai Marriott szállodában ment át fél tucat felvételi beszélgetésen.
2003 őszén a CIA első olyan évfolyamának tagja lett, amelyet 9/11 után toboroztak. Fedőneve – véletlenszerű algoritmussal generálva – Fred E. Snappleton volt, aki a The New Yorkernek mesélte el kalandos életét.
A szolgálat legendás kiképzőbázisán, a Farmon töltött hónapok után megkapta az első megbízását tartalmazó, saját nevére címzett borítékot. Évfolyamtársainak többsége Irakba készült. Chalker azt hitte, nyelvtudása miatt Kelet-Ázsiába küldik. A borítékban azonban ez állt: CP/IRANNUC – ellen-proliferáció, az iráni atomfegyverprogram elleni munka. Egy fizikából közepessel végzett, Ázsiában és a bokszringben otthonos tiszt került az egyik legérzékenyebb technológiai frontvonalra, a Közel-Keletre.
Vagy átáll, vagy meghal
A Bush-kormány belső vitát folytatott arról, miként akadályozzák meg, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Chalker szerint a Pentagon kommandós akciókkal ölte volna meg a kulcsfontosságú iráni tudósokat. A CIA viszont azt javasolta, hogy állítsák át őket, ahogyan az amerikai kémek egykor a szovjet fizikusokat. A logika pragmatikus volt, ha a tudós elfogadja az ajánlatot, kifaggatható, és hosszú távon értékes adatokat szolgáltat, ha elutasítja az ajánlatot, akkor pedig még mindig meg lehet ölni. A Fehér Ház az ügynökség javaslata mellett döntött. Így indult a Brain Drain fedőnevű program.
A stratégia humánusnak is lett volna nevezhető, ha nem a célzott likvidálás gyakorlata lebegett volna az irániak feje felett. Az iráni sajtó az elmúlt két évtizedben legalább 18 tudós halálát tulajdonította az amerikai és izraeli titkosszolgálatoknak: Ardesir Hoszeinpur 2007-ben sugárzásos vagy mérgezéses körülmények között halt meg Iszfahánban, Maszud Ali Mohammadit 2010-ben egy parkoló motorkerékpárra szerelt bomba ölte meg Teheránban, Dárjus Rezaeinezsád fizikusra 2011-ben, miközben feleségével hozták el kislányukat az iskolából, motoros bérgyilkosok nyitottak tüzet. És így tovább. Chalker ajánlata ebben a közegben szinte kegyelmi aktusként hatott:
Az egyetlen feladatom az volt, hogy elhitessem velük, hogy biztonságban vannak, és rávegyem őket, hogy hadd vigyem ki őket az egész családjukkal együtt.
Washington ezeket a gyilkosságokat nem vallotta be. Egykori ügynökségi tisztviselők viszont elismerték, hogy a CIA időnként olyan adatokat adott át a Moszadnak, amelyekkel lokalizálni lehetett egy-egy tudóst – az információcserét szándékosan úgy építették fel, hogy egy esetleges későbbi washingtoni kormányzatnak maradjon tagadási lehetősége.
Bernadine és a hűtlen kezelő
Amikor Chalker bekerült az iráni részlegbe, a mintegy kétszáz ott dolgozó tisztből mindössze öten voltak terepmunkára kiképezve – közülük ketten elvonóra jártak. A frissen végzett újonc így hamar a részleg egyik legtapasztaltabb terepoperatőre lett.
Snappleton, úgy néz ki, lesz alkalma kitűnni
– mondta neki szárazon a főnöke.
Az első kulcsfigura fedőneve Bernadine volt. Egy iráni fizikus, aki évekkel korábban átadta Washingtonnak azt az 1980-as évek végi dubaji találkozó részleteit, amelyen Irán megvásárolta Abdul Kadir Kán pakisztáni atomtudóstól az atombomba tervrajzait. A CIA fizikusai idővel egyre gyanúsabbnak találták Bernadine gyakran értelmetlen jelentéseit és azt, hogy miután évekig nem fogadott el pénzt, hirtelen milliókat követelt az információkért. A szolgálat azt feltételezte, hogy kettős ügynök.
Aztán Bernadine egy nap telefonon jelentkezett, személyes találkozót kért. Főnökei Chalkert jelölték ki a feladatra, tudva, hogy az európai helyszínen akár csapda is várhatja.
Chalker egyedül, fegyvertelenül érkezett.
A hivatalos eljárás az lett volna, hogy a két ügynök az utcán találkozik, egy előre megbeszélt – olasz ételekről szóló – párbeszéd után pedig külön indulnak el egy közeli szállodába. A csapdától tartva azonban Chalker eltért a forgatókönyvtől és maga kísérte a fizikust a szállodába, majd a szobájában órákon át faggatta az idős tudóst, aki döbbenten hallgatta: sosem kért pénzt, és azok a tudományosan értelmetlen jelentések sem tőle származtak.
Az amerikai Oak Ridge Nemzeti Laboratórium fizikusai később ellenőrizték a fizikus által átadott új adatokat – stimmeltek. Mint kiderült, Bernadine korábbi ügynökségi kezelője volt az, aki hamisította a jelentéseket, és lopta a Bernadine-nak szánt pénzt. A CIA állítólag kétmillió dollárt szerzett vissza, az érintett tiszt pedig börtönbe került. Miután a fizikus tisztázta magát, a CIA elhatározta, hogy kimenti Iránból.
A kimenekítés azonban nem ment simán. Amikor Chalker hónapokkal később egy közel-keleti városban próbálta kivinni Bernadine-t, egy helyi amerikai kolléganő – aki a konspirációs szabályok ellenére a férjezett neve mellett hamis útlevéllel bérelte a fedett lakást – lebukott. A helyi titkosszolgálat azonosította, és jelentette a lakás címét az iráni Forradalmi Gárdának. Ha Chalker követi a tervet és beteszi a lábát az épületbe valószínűleg azonnal elrabolják. Az utolsó pillanatban fordult vissza a reptérről, miután nem pontosan az előre megbeszélt titkos jelzéseket kapta a helyszínen.
Bernadine-t később egy másik európai városból sikerült kihozni. A belső CIA-távirat „kivételes teljesítményért” jutalmazta Fred E. Snappletont – 2500 dolláros bónusszal.
Az iráni Oppenheimer egy Hudson-völgyi feljelentésben
2006-ban Chalker kapott egy telefonhívást miszerint egy Hudson-völgyi kisváros rendőrségéhez bejelentés érkezett, hogy egy 70 éves iráni származású tudós prostituáltakat keres. Maszud Naragi Michiganben és a Case Westernben végzett, majd hazatérve az iráni atomenergia-ügynökségnél dolgozott, később rövid házassággal szerzett zöldkártyával – és nem jelentéktelen mennyiségű készpénzzel – tért vissza az Egyesült Államokba. New York állam északi részén mérnöki céget vezetett.
Mielőtt Chalker leült vele az FBI ügynökei mellé, rákérdezett a központban: kiderült, hogy Naragit évekkel korábban már egyszer kihallgatta a CIA, és arra jutottak, hogy semmi érdemlegeset nem tud mondani az iráni atomprogramról.
A beszélgetés közben mégis az volt Chalker benyomása, hogy a tudós „túl okos ahhoz, hogy ilyen ostobának tetesse magát”.
Ösztönből odavetette Bernadine valódi nevét – annak a férfinak a nevét, akit a kollégái úgy ismertek Iránban, mint az atomprogram egyik bennfentesét. Ha Naragi valóban csak egy átlagos Hudson-völgyi vállalkozó lett volna, a név nem mondott volna neki semmit. Naragi azonban „halálra sápadt”, és ezzel egyszerre árulta el, hogy ismeri Bernadine-t, tisztában van vele, hogy Washington behatolt a programba, és hogy ő maga sokkal mélyebben érintett, mint amit a korábbi az amerikai kihallgatásokon mutatott.
Mint kiderült, Naragi volt Irán atomprogramjának valódi alapító atyja, akit csak úgy hívtak, hogy az iráni Oppenheimer. Két évnyi türelmes munka után a Shelve fedőnevet viselő tudós alapjaiban új rálátást adott az amerikaiaknak arra, hogyan kerülte meg Irán Abdul Kadir Kán hibás tervrajzait, és milyen léptéket képzelt el saját atomambícióinak.
A tízperces blöff
A történtek után Chalker arra kérte Bernadine-t, sorolja fel név szerint mindazokat, akiket az atomprogramhoz köthetőnek ismer. Ez a lista lett a következő évek műveleteinek kiindulópontja.
A kémbeszervezés klasszikus módszere, hogy hónapokon vagy éveken át formálódik a kapcsolat. Chalker specialitása ezzel szemben a „hideg ajánlat” volt. Idegeneket kellett tíz perc alatt rávennie az átállásra.
Egy fizikuskonferencia folyosóján odalépett egy iráni tudóshoz, érdeklődést színlelt a régi disszertációja iránt, és meghívta egy kávéra. A trükk ritkán működött, a tudósok azonnal átláttak rajta.
Mindegyikük úgy nézett rám, mintha azonnal meg akarnám ölni
– mondta.
Ami ezután következett, egyszerű volt. A tudósok választhattak. Új élet az Egyesült Államokba, vagy „sajnos” likvidálják. Chalker szerint az általa megkeresett tudósok háromnegyede elfogadta az ajánlatot.
Hogy a likvidálást végül Washington, a Moszad vagy valaki más követné-e el, az iráni tudósok számára mellékes volt. Egy magas rangú volt CIA-tiszt szerint az számított, hogy elhiggyék, ha nemet mondanak, meghalnak.
Az átverhetetlen Ejection
A legnehezebb eset Ejection fedőnevű tudós volt. Az első találkozón meg volt győződve arról, hogy Chalker Moszad-ügynök, aki a halálába csalja. Chalker sorra szedte elő a bizonyítékait, volt kollégák nevét, akiket már kimentett, közös fotókat, egy perzsa nyelvű üzenetet Ejection egyik kollégától, végül egy csak a barátok által ismert egészségügyi információt. Ejection azonban ezek nem győzték meg. Állította, hogy minden mögött a Moszad áll, Chalker megkínozta a kollégát a levélért, meghekkelte az orvosi aktákat. Chalker végül egy telefonszámmal a zsebében hagyta magára – hátha meggondolja magát, mielőtt megölik.
Később, Iránban Ejection véletlenül összefutott egyik kollégája menyével, aki – az amerikaiak tiltása ellenére – meglátogatta a rokonait. Ejection részvétét fejezte ki a nőnek a Moszad által állítólag likvidált apósa miatt. A nő annyit mondott, hogy az após él és virul az Egyesült Államokban, egy zömök, vörös szakállú CIA-tiszt védelme alatt. Ejection azonnal felhívta a telefonszámot.
Nem sokkal később Ejection egy európai szállodai szobában találta magát Chalkerrel. A kihallgatáshoz egy Oak Ridge-ből érkezett fizikus és egy tolmács is csatlakozott.
Kiderült, hogy Ejection hozzáfért Natanzhoz, az iráni atomprogram középpontjában álló titkos urándúsító komplexumhoz. A kihallgatás harmadik napján Chalker új utasítást kapott. A feladata az volt, hogy ne hozza Amerikába Ejectiont, hanem küldje vissza Iránba, hogy még több információt szerezzen. A tudós százezreket követelt a kockázatért.
Chalker egy hárommillió dollárral megtömött duffel táskával érkezett, de ismerte az iráni alkudozási kultúrát, és tudta, hogy ha szó nélkül kifizeti a követelt százezreket, Ejection épp a bizalmát veszíti el. A perzsa logika szerint az, aki nem alkuszik, vagy naiv, vagy gyanús. Chalker ezért addig győzködte a tudóst, amíg tízezer dollárra alkudta le az összeget – arra hivatkozva, hogy ennyinél több készpénz feltűnő lenne a teheráni reptéren.
Néha az a feladatunk, hogy elhitessük valakivel, hogy egy ötletet jó, miközben az valójában a világ legrosszabb ötlete
– mondta Chalker.
Ejection visszament Iránba. Hogy túlélte-e, Chalker sosem tudta meg.
Stuxnet, atomalku, bombázás
Az egyéni sikerek mögött nagyon is reális következmények sorakoztak. A különböző átállt tudósoktól származó adatok együttesen drámai áttörést jelentettek az amerikai értékelésben, hiszen a CIA gyakorlatilag tervrajz-szintű tudást szerzett az iráni programról.
2010 körül részben erre az információbázisra épülve hajtotta végre az Egyesült Államok és Izrael a Stuxnet-kibertámadást, amely ezer iráni centrifugát semmisített meg. 2015-ben az Obama-adminisztráció hasonló forrásokra támaszkodva tárgyalta le az iráni atomalkut.
A Pentagon részben ugyanezekből az információkból épített életnagyságú másolatokat az iráni atomlétesítményekről – még a falak vastagságát is reprodukálva. A légierő ezeken a maketteken gyakorolta be a 2025 nyarán végrehajtott bombázásokat Natanz, Fordow és Iszfahán ellen. Az amerikai különleges erők máig egy ilyen makettet használnak a kiképzéshez.
A bosszú
Chalker 2010-ben hagyta el a CIA-t. Felesége – egy chicagói zsidó családból származó nő, akinek az apja halálosan megbetegedett – ultimátumot adott: vagy a család, vagy a szolgálat. Chalker New Yorkban alapított biztonsági tanácsadó céget, a Global Risk Advisorst. A vállalat a csúcson évi közel százmillió dolláros forgalommal dolgozott, kevés nyilvános megbízóval, köztük például Katarral.
2018-ban Elliott Broidy, amerikai milliárdos és Donald Trump akkori kulcstámogatója – aki maga is bűnösnek vallotta magát két korrupciós ügyben, majd elnöki kegyelmet kapott – beperelte Chalkert, azzal vádolva, hogy Katar megbízásából kibertámadásokat szervezett ellene. A per évekig húzódott, és Chalker üzleti birodalma közben összedőlt. Minden megbízóját elvesztette, a kétszáz embert foglalkoztató cégét leépítette, a kvantum-titkosítással foglalkozó második vállalkozása, a Qrypt sem jutott el az első nagy pentagoni szerződésekig. Egyetemi oktatói pozícióját is elveszítette, a bankok sorra elfordultak tőle, a biztosítója felmondta a lakásbiztosítást.
Egykori CIA-kollégák és független szakértők szerint a Broidy által hivatkozott dokumentumok – köztük egy „Project Endgame” nevű, állítólag Chalker által készített hackelési ajánlat – kifejezetten gyanúsak voltak, ugyanis a valódi kémnyelvhez képest „komikusan ügyetlen” megfogalmazásokat tartalmaztak, és jóval inkább hatottak kompromittáló céllal készített, terjesztendő anyagnak, mint hiteles belső papírnak.
2024 áprilisában Broidy ügyvédei nem tudták igazolni az anonim tanúik védettség iránti kérelmét, és a felperes gyorsan peren kívüli egyezséget kötött. Több forrás szerint a megállapodásban egyetlen dollár sem cserélt gazdát. Chalkert egyetlen bűncselekménnyel sem vádolták meg.
„Egyszerűen csak gyilkosság”
A per tehát véget ért, de az iráni atomtudósok sorsának erkölcsi kérdése nem. Marko Milanovic, a readingi egyetem nemzetközi jogásza szerint a tudósok békeidőben történő megölése – akár Izrael, akár az Egyesült Államok által – „egyszerűen csak gyilkosság: olyanok megölése, akiket nem kedvelünk”. Képzeljük el, mondja, hogy orosz vagy iráni kémek amerikai informatikusokat ölnének, mert olyan mesterséges intelligencián dolgoznak, amelynek katonai felhasználása is lehet.
Chalker sem vitatja az elvi párhuzamot – bár ő ezúttal az ellene indított pert hasonlítja a saját korábbi munkájához.
Kiválóan kivitelezett államközi lejáratási és megbénítási kampány volt. Nézzék meg, mibe került nekem: fizikai és mentális egészség, elvesztett barátságok, elvesztett üzlet. El kell ismernem, remek munkát végeztek
– fogalmazott.
(Borítókép: Iráni katona Teheránban 2026. március 10-én. Fotó: Majid Saeedi / Getty Images)
Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!