Látszik, hogy hozzászokott ahhoz, hogy képzeletbeli világairól kérdezik, a kérdésekre pedig nagyon is valós válaszokat ad. Amikor arról faggatjuk, honnan indult a Magyarországon is hatalmas népszerűségnek örvendő Csontszüret-sorozata, gondolkodás nélkül a görög mitológiát említi. Samantha Shannonon szerint azonban nem konkrét újramesélésről van szó, inkább egyfajta alaprétegről: Hádész, Perszephoné és Démétér alakjai visszhangzanak történeteiben, de átalakítva, új jelentéssel megtöltve. Istenei nem pontosan a görög istenek, mégis hordozzák ugyanazt a nyugtalanító kettősséget – egyszerre szépek, halhatatlanok, és gyakran közönyösek, sőt kegyetlenek az emberekkel szemben.
A mitológia azonban csak az egyik forrás, Shannon számára legalább ennyire fontos a történelem, különösen Írország és Anglia bonyolult, gyarmati múltja. Ír bevándorlók leszármazottjaként személyes ügyének érzi, hogy olyan témákat hozzon be az irodalomba, amelyekről szerinte Nagy-Britanniában méltatlanul keveset beszélnek. A hallgatás és a történetmesélés közötti feszültség finoman, de határozottan jelen van a műveiben is. Bár ír felmenőkkel rendelkezik, magát londoninak vallja. A város identitásának központi része, ami az írásaiban is megjelenik.
Valódi dark academia
A sorozat ötlete Shannon egy meghatározó életszakaszában született, amikor az Oxfordon tanult. Bár kívülről az ilyen intézmények grandiózusnak és csodálatra méltónak tűnnek, ő belülről inkább nyomasztónak és sötétnek élte meg az időszakot, és ezt az érzést fordította át fikcióvá: olyan világgá, ahol hatalmas, természetfeletti lények gyakorolnak kontrollt a fiatalok felett.
Ezzel párhuzamosan egy londoni nyári munka is inspirálta a sorozat megírására, csak éppen másképp. A Seven Dials környékén járva olyan üzletekre bukkant, ahol tarotkártyákat, kristálygömböket és különféle misztikus tárgyakat árultak. Ez a világ akkor még teljesen idegen volt számára, ám hamar megihlette: innen jött az ötlet, hogy a történet mágikus rendszere a tisztánlátásra és jóslásra épüljön. A két élmény – az oxfordi nyomás és a londoni misztikum – végül összeolvadt, és megszületett az a különleges, disztópikus-fantasy világ, amely ma a sorozat alapját adja.
Arra a kérdésre, hogyan tud ennyi éven át friss maradni egy sorozat, Shannon azt válaszolta, hogy nem hagyja, hogy egyetlen műfaj korlátozza.
Bár a fantasy és a disztópia adják az alapot, az egyes kötetek különböző alműfajokkal játszanak, van köztük szökéstörténet, krimi, sőt rablós történet is.
Ez az állandó megújulás segít abban, hogy a sorozat ne váljon kiszámíthatóvá. Ráadásul a két fő műfaj jól kiegészíti egymást: míg a fantasy a menekülést és a csodát kínálja, a disztópia inkább tükröt tart és figyelmeztet.
Az olvasói visszajelzésekhez visszafogottan viszonyul. Úgy gondolja, lehetetlen mindenkinek megfelelni – ugyanazt a könyvet egyesek túl lassúnak, mások túl gyorsnak tartják. Bár a pályája elején kapott kritikák közül néhány, például a világépítés módjára vonatkozók hatottak rá, alapvetően a saját ösztöneire és a szerkesztőivel való közös munkára támaszkodik.
Mint mondja, a nemrég megjelent novellák új kihívást jelentettek számára, hiszen rövidebb terjedelemben kellett ugyanazt a mélységet megteremtenie, amit korábban hosszabb regényekben. Ez nagyfokú tudatosságot igényelt: pontosan meg kellett terveznie, mely érzelmi és narratív pontokat emeli ki.
A novella nehéz műfaj, és nagyon tisztelem azokat, akik ebben írnak. Egy teljes történetet kell kicsiben megírni. Kevés tapasztalatom van benne, de izgalmas kihívás. Gyakorlatilag újra kell osztani a történet ritmusát: ha egy regényben harminc fejezet van, itt, mondjuk, ötben kell ugyanazokat a fordulópontokat elhelyezni. Ezek inkább pillanatképek a főhős életéből: egyikben az első küldetése, másikban traumából való felépülés. Az utóbbi különösen nehéz volt, mert hitelesen akartam ábrázolni a traumát rövid terjedelemben.
– fogalmazott.
A karakterfejlődés kulcsfontosságú számára. Úgy véli, a szereplőknek reagálniuk kell arra, ami történik velük, különben a történet hiteltelenné válik. Főhőse, Paige, múltbeli traumák súlyát hordozza, amelyek meghatározzák a viselkedését. A szerző ugyanakkor még azokat az elemeket is beépíti a karakterbe, amelyek nem voltak előre eltervezve: így alakult ki például Paige víztől való félelme is, több egymást követő traumatikus élmény hatására.
Bár vannak hasonlóságok közte és főhőse között – mindketten Londonban nőttek fel és az Oxfordba jártak –, Shannon hangsúlyozza a különbségeket is. Ő maga óvatosabb, míg Paige impulzív és merész, ugyanakkor elismeri, hogy írás közben bizonyos értelemben „rajta keresztül él”. A karakter egyben eszköz is számára, hogy saját családi múltját feldolgozza: az ír gyökerektől való eltávolodást és az identitás kérdését.
A női perspektíva
Bár egyes kiadók young adultként (fiatal felnőtt) pozicionálták a könyveit, ő egyértelműen felnőtteknek szóló irodalomként tekint rájuk. Az első kötet még hordoz coming-of-age jegyeket, de a történet hamar komolyabb, sötétebb irányba halad.
A női szerzőket gyakran sorolják automatikusan a fiatal felnőtt kategóriába, még akkor is, ha a műveik nem oda tartoznak.
A női nézőpont és a feminista témák különböző hangsúllyal jelennek meg a munkáiban. Van, ahol egy kiegyensúlyozott, nemi szempontból egyenlő világot ábrázol, máshol pedig tudatosan foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a női autonómia, a strukturális elnyomás vagy a leszbikusság. Ezekben a történetekben kifejezetten célja, hogy újraértelmezze a hagyományos narratívákat, és középpontba állítsa a női tapasztalatokat.
Úgy gondolja, mindenki a saját élményein keresztül olvas, és nem szeretné megszabni az értelmezést. Reméli azonban, hogy az olvasók empatikusabbá válnak könyvei hatására, különösen akkor, amikor traumát megélő karakterekkel találkoznak. Az íráson túl Shannon számára az olvasókkal való kapcsolat is meghatározó. Szeret utazni, fesztiválokon részt venni, különböző országokban találkozni a közönséggel. Külön öröm számára, hogy könyvei több nyelven is megjelennek (A Sápadt Álmodó és Hajnali Kórus kizárólag Magyarországon és Lengyelországban érhető el fizikai példányban), így olyan olvasókhoz is eljutnak, akiket egyébként nem érhetne el. Ezek a találkozások új perspektívát nyitnak számára, és folyamatosan gazdagítják az alkotói világát.
(Borítókép: Samantha Shannon 2026. április 24-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!