A szakmán belül régóta kritizálja, hogy a biztosítási alkuszok piacát Mészáros Lőrinc és Keszthelyi Erik Hungarikum Zrt.-je uralja. Miért nem a választások előtti kitárulkozási hullámban állt ki a nyílt színre?
Nem a Hungarikum bűvköréből ugrottam ki, cégvezetőként mindig is a konkurense voltam. Amikor eldöntöttem, hogy a HVG-hez fordulok, már közel voltunk a választásokhoz, és nem akartam beszállni a politikai csetepatéba. Most viszont érdemes erről beszélni, mert itt is megújulásnak kell lennie, miután súlyos hibák történtek, amelyeknek nem lenne szabad megismétlődniük.
A jelenség, amiről beszélni szeretnék, részben épp a nyilvánosság korlátozásából fakad, amit ennek az üzleti körnek a médiára is kiterjedő gazdasági befolyása hozott létre.
Azokról a biztosítási ügynökökről beszélünk, akiknek elvben az ügyfeleik érdekeit kell képviselniük?
Az alkusz nem ügynök. Ő az a biztosításközvetítő, aki nem egy vagy több biztosító, hanem az ügyfelek megbízásából jár el, vagyis független. Régi szakmai vita, hogy ki fizesse a független alkuszt, és ez lezajlott. A jogalkotó érdekkonfliktusnak definiálja azt a helyzetet, hogy az alkuszok az ügyfél megbízásából járnak el, a jutalékukat viszont a biztosítótól kapják.
Keszthelyi Erik: Mészáros Lőrinc az üzlettársam és a barátom is!
HVG-portré.
Az lenne az ideális állapot, ha az ügyfél vállalná az alkusz költségét, de a magyar pénzügyi kultúrában (és néhány más európai országéban is) ez történelmileg másképp alakult.
Az ügyfél nem hajlandó közvetlenül fizetni.
Garanciák kellenek arra, hogy az ügyfél érdekei így is érvényesüljenek, s erre bonyolult, szofisztikált, olykor túl szigorú szabályrendszert alkotott a Magyar Nemzeti Bank.
Talán mégsem mindenkivel szemben egyforma a szigor, hisz Keszthelyi Erik letarolhatta a piacot, néhány év alatt túlnőtt az egész alkusztársadalmon. Hogyan történhetett ez meg?
2018-tól gyorsult a folyamat: amikor Mészáros Lőrinc betársult mellé a Hungarikum Alkuszba, akkor kezdték a piaci szereplők igazán érezni a kiszorító hatását a legjobb üzletnek számító nagy állami vállalatoknál.
És ahol közbeszerzési kötelezettség van. Létezhet, hogy sorra mindet megbundázták?
Jaj, nem vagyok én nyomozó! A következményeket látom, az okokat nem. A piac azt észlelte, hogy sorra csak a Hungarikum tudja megnyerni a közbeszerzéseket, mintha egy láthatatlan kéz irányítana a háttérből. S miután elterjedt, hogy ez reménytelen futam, a többi alkuszcég önként kiszállt.
Ilyen könnyen feladták a legjobb bizniszt, ahol részben külföldi hátterű nagypályások játszottak?