Emléket állítani az elveszettnek, emléket állítani a halhatatlannak.
Ez lehet a mottója annak a közelmúltban megnyílt plakátkiállításnak, amely az Uránia Nemzeti Filmszínház első emeleti aulájában igényes szórakozási lehetőséget nyújt a vizuális művészet kedvelőinek, mielőtt belépnének a vetítőterembe. A káprázatosan kreatív plakátokat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói alkották, tizenhatan, a téma pedig az első magyar film, A táncz volt.
Kettős jubileum
A jubileum kettős: 130 éves a mozi, 125 éves az első magyar fim, A táncz. Utóbbit 1901. április 30-án mutatták be, ugyanitt, az Urániában. A film írója Pekár Gyula volt, a zenei aláfestést Kern Aurél állította össze, a táncosokat Cesare Smeraldi, az Operaház balettmestere tanította be, az operatőr Zsitkovszky Béla volt. No és a főszereplők! Márkus Emília, a szőke csoda, Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, és Fedák Sári, akinek a nevét az ulti nevezetű kártyajáték legmagasabb kontrája is halhatatlanná tette.
Idén másodszor rendezték meg a MOME diákjai számára a plakátkiállítást. Először két éve, Régi filmek, új plakátok címmel, az egyetem aulájában, a Zugligeti úton, Kollarik Tamás docens és Gorka-Focht Máté egyetemi oktató inspirációjára. A kreatív tandem ezúttal is kulcsszerepet játszott a 16 alkotó 42 plakátját bemutató kiállítás megszervezésében.
Nagy László, MOME illusztráció és tervezőgrafika szakvezetője és oktatója, Mihalik Nikoletta társkonzulens oktató, illusztrátor és a már említett Gorka-Focht Máté elméleti oktató, kurátor kísérte végig a tervezési folyamatot. A tervezésen résztvevő tizenhat hallgató páratlan utazást tett, hiszen megismerkedtek a magyar film megszületésének izgalmas időszakával, az első magyar film készítésének körülményeivel. És természetesen magával A táncz című mozival, amit ugyan nem volt módjuk megtekinteni, hiszen elveszett, de a Nemzeti Filmarchívum munkatársai segítségével mindent megtudhattak a közadakozásból finanszírozott alkotásról, amely hajszál híján el sem készült, hiszen 125 éve tűz ütött ki a filmelőhívóban.
21
Galéria: MoMe végzős hallgatók plakátkiállításaFotó: Papajcsik Péter / Index
Együtt a múlt és a jelen
Az Urániában kiállított plakátok reflektálnak a múltra és a jelenre, minden hallgatónak legalább két plakátot kellett terveznie. Egyet klasszikus stílusban, a XX. század elejére jellemző zsánerben, egyet pedig modern poszterként, kortárs vizuális stílusban. A motívum azonban természetesen mindkét esetben A táncz volt.
Megnyitó beszédében Kollarik Tamás megemlékezett a nemrég elhunyt nagyszerű rendezőről, András Ferencről, és a neki tulajdonított szállóigéről:
A magyar nemcsak lóra, hanem filmre termett nép.
Ugyanúgy szóba került a magyar kreativitás talán legnagyobb alakja, Szalay Lajos, akiről Pablo Picasso mondta: „Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, akkor a másik én leszek. Ha csak egy, az az egy Szalay Lajos lesz.”
A hallgatók között versenyt is hirdetett az egyetem. A klasszikus plakát kategóriában Vácz Milla, a modernben Kaszap Johanna győzött, mindketten másodévesek, Czuczor Eszter pedig különdíjban részesült.
21
Galéria: MoMe végzős hallgatók plakátkiállításaFotó: Papajcsik Péter / Index
Fókuszban a mozgás szabadsága
A két győztes nyilatkozott az Indexnek.
Vácz Milla: „Azt nem mondanám, hogy a szecesszió a kedvenc stílusom, inkább az art decóra mondanám, de a szecesszión belül ez fogott meg a legjobban, a pozitív-negatív terekkel való játék. Meg aztán 1901 a szecesszió berobbanásának korszaka, logikus volt, hogy ezt a stílust választom. A táncz című filmről annyit, hogy természetesen csak azt az oktatóvideót láttam róla, amit a Nemzeti Filmintézet készített. Fontos információ volt, hogy itt forgatták, az Uránia tetején, továbbá azt is megtudtam, hogy híján voltak a szereplőknek, ezért egy Mari nevű takarítónőre is kiosztottak egy szerepet. Őszintén szólva elég nehézkesen jött össze nekem ez a plakát, sokat töprengtem felette. Nagyon sok helyről kerestem inspirációt a vonalvezetésben, nincs egy konkrét előképem. Hogy mit jelent az én pályafutásomban ez a díj? Nagyon sokat! Alkotói válságban voltam az utóbbi hetekben, hónapokban, ez az elismerés most kirángatott ebből, inspirációt adott. Az évfolyamtársaimmal együtt most egy illusztrációs fesztivált készítünk elő, most készítjük a biznisztervet!”
Kaszap Johanna: „Azt próbáltam megragadni a plakátommal, hogy a tánc közben az ember teste teljesen más formát vesz fel, mint nyugalmi állapotban, ezért is választottam a meztelen test ábrázolását. A mozgás dinamizmusára fókuszáltam. Igyekeztem minél modernebb színeket használni a neonzölddel és -kékkel, a rózsaszínnel. Különböző fényképsorozatok inspiráltak, amelyeken a mozgás fázisai láthatók., a tipográfiát is ehhez próbáltam igazítani. Egy kicsit olyanformán, mintha a betűk bemozdulnának. Nagyon sajnálom, hogy A táncz című filmből egyetlen mozgóképkocka sem maradt fenn. A filmben egyébként nem félmeztelenül táncoltak, de én a szabadságérzés megjelenítése miatt választottam ezt a kissé erotikus megoldást. Nekem is rengeteget jelentett ez az elismerés, ahogy Millának is, akivel osztálytársak vagyunk.”
(Borítókép: MoMe végzős hallgatók plakátkiállítása. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!