Volt valami a makrogazdasági levegőben az év első hónapjaiban, amit még a rutinos piaci szereplők sem tudtak figyelmen kívül hagyni. A háttérben geopolitikai feszültségek húzódtak, az energiapiac kiszámíthatatlanná vált, a tőzsdék pedig látványos kilengésekkel reagáltak minden apró jelre. Itthon mindezt még inkább felturbózta az országgyűlési választás, amely plusz bizonytalansági réteget vont a gazdasági folyamatok köré.
Az MBH Befektetési Bank Piaci háttérbeszélgetésén – amelynek már a címe is sokat sejtetető volt: Visszatért az optimizmus, megmaradt a veszély – a szakértők nem is kerülgették a legfontosabb kérdéseket. Vajon velünk marad-e a magas olajár? Képes lesz-e talpra állni az európai ipar? És ami talán a leginkább foglalkoztat mindenkit: elindulhat-e végre tartós növekedési pályán a magyar gazdaság, közelebb kerülve az euró bevezetéséhez? Ezekre a kérdésekre most még csak körvonalazódó válaszok vannak, de a következő időszak sok mindent eldönthet.
De ha egy pillanatra benézünk a kulisszák mögé, és megpróbáljuk összerakni, mi is zajlott valójában a befektetők fejében az elmúlt hónapokban, akkor egészen izgalmas, mondhatni történelmi kép rajzolódik ki. Nézzük meg egylőre csak a metszetét annak, hogy milyen dilemmák, félelmek és várakozások formálták eddig az idei év:
Olaj, bizonytalanság és új befektetői gondolkodás: mi mozgatja valójában a piacokat?
„Egyre inkább azt látjuk a befektetőkön, hogy már nem rövid távú megérzések mentén döntenek, hanem tudatosan, hosszabb távra tervezve keresik azokat a megoldásokat, amelyek valódi stabilitást adhatnak” – mondta Nyitrai Győző, az MBH Befektetési Bank üzleti és általános vezérigazgató-helyettese. Mint mondta, egyre nagyobb az igény a jól felépített, diverzifikált portfóliók iránt, és a befektetők kifejezetten keresik a szakmailag megalapozott döntéstámogatást.
Az év elején még sokan abban bíztak, hogy végre egy kiszámíthatóbb, „nyugodtabb” időszak következik, de ez gyorsan szertefoszlott, most pedig szinte minden az olajár körül forog. Az árfolyam mozgása lett az a központi tengely, amin keresztül a befektetők értelmezik a világ történéseit, és ennek a mozgatórugója egyértelműen a közel-keleti konfliktus, különösen az iráni helyzet. A globális gazdaságra gyakorolt hatása pedig szinte kézzelfogható.
Az olajválság és az iráni konfliktus következményei miatt a bizonytalanság nem csak egy elméleti kockázat, hanem a piacok mindennapi tapasztalata lett. Az árfolyamok kilengései komoly feszültséget jeleznek, de van egy érdekes kettősség is, miközben rövid távon magas a kockázat, a határidős olajtermékek árazása azt sugallja, hogy a befektetők középtávon mégis a helyzet normalizálódására számítanak.
A felszín alatt azonban bőven akadnak kritikus pontok. Hiába körvonalazódik egy tűzszünet Iránnal kapcsolatban, a Hormuzi-szoros szűk keresztmetszetet jelent. Ez a stratégiai útvonal olyan, mint egy törékeny kapu, amíg kérdéses a biztonsága, addig a piacok sem tudnak megnyugodni, és a tartós ellátási nehézségek kockázata folyamatosan ott lebeg a szemek előtt.
És itt jön a lényeg, amiről a szakértők is sokat beszéltek a háttérbeszélgetésen, minél tovább marad az olaj ára a 100 dollár körüli szinten, annál inkább fenntarthatatlanná válik a jelenlegi helyzet. Egy ilyen árszint már könnyen a recesszió közeli állapot felé tolhatja a gazdaságokat. Még az Egyesült Államok esetében is – ami elsőre talán meglepő – a magas olajár összességében inkább teher, mint előny, csak egy szűk vállalati kör profitál belőle, a gazdaság többi szereplője inkább veszít ezen.
Közben a nyersanyagpiacon egy másik történet is párhuzamosan fut. Az arany egészen más pályát jár be, míg az olaj hektikusan ugrál, az arany árfolyama sokkal egyenletesebben, szinte „tankönyvszerűen” kúszik felfelé. Ez a stabil emelkedés egyfajta klasszikus piaci reakció a bizonytalan környezetre. A piac tehát két dolgot áraz egyszerre, rövid távon ideges olajpiacot, középtávon viszont visszarendeződést. És talán az egyik legérdekesebb háttérmegfigyelés:
az iráni konfliktus kirobbanása óta az IT-szektor teljesített a legjobban.
Mert miközben a bizonytalanság szinte végig ott vibrált a háttérben, a tőzsdék ennek ellenére mégis pozitív irányba mozdultak. Az Egyesült Államok vezető indexei például 4 százalék körüli pluszban járnak, és közben a kötvénypiaci kockázati felárak is csökkentek, ami első ránézésre egyértelműen optimista hangulatot tükröz. Az a növekedési pálya, amit az év elején még sokan reálisnak tartottak, ma már egyre kevésbé tűnik elérhetőnek. Az erősödő piacok, de romló fundamentumok az, ami most igazán óvatosságra int mindenkit.
Mit tett a Tisza Párt a forinttal?
A beszélgetés egyik legizgalmasabb pontján a forint került fókuszba, és nem is véletlenül. Az MBH szakértői az év elején még nagyjából 390-es euróárfolyammal számoltak, ehhez képest most már 375 körüli szintet tartanak reálisnak, miközben 1,6 százalékos GDP-bővülést várnak. A forint ráadásul nemcsak most lett erős, régiós összevetésben már a választások előtt is jól teljesített, az igazi lendületet azonban a Tisza Párt győzelme a választáson hazta meg. Az uniós források érkezése és az euró bevezetésének lehetősége lebeg a befektetők szeme előtt.
Így a szinte azonnal megjelenő optimizmust, látványos árfolyamerősödés követte. Nem akarunk ünneprontók lenni, de a kulisszák mögött itt is jóval árnyaltabb kép rajzolódik ki. A szakértők szerint ez a tempó nem feltétlenül tartható, így egy korrekció esélye egyre gyakrabban szóba fog kerülni. Ráadásul az erős forintnak van egy kevésbé látványos, de annál fontosabb oldala is:
az exportőrök számára kedvezőtlen, Miközben segít az infláció féken tartásában, egy olyan exportorientált gazdaságban, mint a magyar, komoly alkalmazkodási kényszert hoz magával.
És van még egy szempont, ami a befektetők körében is visszatérő téma volt, a forint erősödése a devizában tartott befektetések ellen dolgozott. Vagyis miközben a hazai fizetőeszköz erősödése makro–, valamint politikai szinten pozitív üzenetet hordoz, a portfóliók szintjén sok esetben inkább rontotta a devizaeszközök teljesítményét, ami újabb dilemmát tett az asztalra a befektetési döntéseknél.
„Magyarországgal és a forintban jegyzett eszközökkel szemben már a választások előtt is jelentős befektetői érdeklődést láttunk, április 12. után pedig kifejezetten intenzív kilengések jelentek meg a piacon” – mondta Vince Péter, az MBH Befektetési Bank Advisory Desk vezetője. Mint fogalmazott, ez a hirtelen erősödésre és ingadozásra való hajlam szinte „vadóccá” teszi a forintot a régiós devizák között.
A háttérben szerinte az állhat, hogy az elmúlt hetekben egy kifejezetten kedvező belépési pont alakult ki a hosszú távra gondolkodó befektetők számára, ami felpörgette a pozícióépítést. Közben a hazai kötvénypiacon is látványos mozgások zajlottak, az iráni konfliktus hatására a hozamok emelkedtek, majd a választások után a hozamgörbe hirtelen visszaesett, ami arra utalhat, hogy a piac elkezdte „kiárazni” az országkockázat egy részét.
ha az új kormány valóban érdemi lépéseket tesz az euró bevezetése felé, az további kamatcsökkenést hozhat, miközben a forint előtt is újabb erősödési pálya nyílhat meg.
Tehát egyelőre úgy Magyarországon, mint globális szinten több a nyitott kérdés, mint a biztos válasz. A piacok látszólag alkalmazkodtak a folyamatos bizonytalansághoz, de a felszín alatt továbbra is törékeny az egyensúly – legyen szó az olajárakról, a globális növekedési kilátásokról vagy éppen a forint jövőjéről. A következő hónapok kulcsa az lehet, hogy ezek a párhuzamosan futó történetek – geopolitika, energia, monetáris politika és hazai gazdasági irányváltás – milyen irányba billennek.
(Borítókép: Magyar Péter és Kármán András 2026. január 5-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!