Amióta létezik ember, azóta egyfolytában kísértenek szellemek is. És nemcsak a különféle hiedelmek, vallások világában, de a szellemlátásnak tudományos magyarázata is van, miszerint szellemet látni nem túlvilági jelenség, hanem egy természetes stresszválasz, az idegrendszer stresszre adott természetes reakciója. Szellemekkel találkozni ezért nemhogy lehetetlen, hanem sokaknak van rá esélye.
Sokan átéltük már, ahogy este egy kihalt utcán lépdelve érzékeink felerősödnek, minden zörejre, hangra figyelmesek leszünk, és csak lelkialkat kérdése, hogy fantáziánk mivel tölti ki a kétségbeejtő információhiányt a félhomályban. Ilyenkor egy apró neszt is minden további nélkül képesek vagyunk egy hátunk mögött settenkedő alakként azonosítani, aki szellemként lebeg ki a kandeláber fényfátylából.
Felfokozott, kihegyezett, hiperszenzitív idegállapotba kerülve hajlamosabbak vagyunk szellemet látni, vagy hiszünk annak különféle dolgokat
– állítják már régóta a kutatók.
Na de mi történt egy orvosi berendezéseket gyártó cégnél dolgozó Vic Tandy nevű brit mérnökkel, aki egyik este egyedül munkálkodott a laborban, amikor kényelmetlenül kezdte érezni magát? Hideg verejték öntötte el, tarkóján égnek állt a szőr, és meg volt győződve arról, hogy figyelik. Majd szeme sarkából egy baljós szürke alakot vett észre, aki (vagy ami?) lassan feléje sodródott, ám amikor megfordult, hogy szembenézzen vele, hirtelen eltűnt. „Őszintén szólva rettegtem” – emlékezett vissza Tandy. Rémületében felpattant, és egyenesen hazasietett.
Munkatársai állították, hogy az épület egy ideje már kísértetjárta, ami egy racionális-pragmatikus orvos-mérnöki cégnél kifejezetten figyelemreméltó megállapítás. Másnap Vic Tandy, aki lelkes vívó is volt, kardja fényesítése közben észrevette, hogy a satuba szorított penge rezegni kezd. Keresni kezdte az okát, és azt tapasztalta, hogy a rezgéseket egy álló hanghullám okozza, amely a laboratórium falai között verődik oda-vissza, és a szoba közepén, pont, ahol a kardja volt, (és ahol a szellemet látta), éri el csúcserősségét. Kiszámította az állóhullám frekvenciáját, ami körülbelül 19 Herznek adódott,
és arra is rájött, hogy a hang forrása egy nemrég telepített elszívó ventilátorból ered.
Amikor a morajló ventilátort kikapcsolták, a baljóslatú hanghullám is eltűnt.
Lefülelte a szellemfrekvenciát
A legmélyebb hang, amit az ember hallani képes, 20 Herznél kezdődik (és 20 ezer Hz-ig, az ultrahangokig tart). A rémisztőnek leírt 19 herzes kísértethang pedig ennek határán, a számunkra már hallhatatlan infrahang tartományba nyúlik. Vic Tandyt felizgatták a történtek, vizsgálni kezdte az esetet, és egy kutatótársával (The Ghost in the Machine) Szellem a gépben címmel közreadta eredményeit. Arról már korábban is voltak beszámolók, hogy az infrahangoknak számos hatása lehet, többek között nyugtalanságot okozhatnak, de Tandy volt az első, aki ezt összekötötte a szellemészleléssel is.
Kutatásuk arra a következtetésre vezetett, hogy a 19 Hz-es vagy akörüli frekvencián mért infrahangok nemcsak félelmet, reszketést, szorongást, szédülést kelthetnek, mellkasi nyomáshoz, hiperventilációhoz, akár pánikrohamokhoz vezethetnek, hanem homályos látást is okozhatnak, kísértetjárta látképként értelmezhető vizuális effektusokat válthatnak ki, mégpedig a szemgolyók saját rezgési frekvenciája miatt. A NASA-ra hivatkozva kijelentették, hogy az emberi szemgolyó rezonanciafrekvenciája is körülbelül 18-19 Hz, vagyis ilyen rezgés apró látászavarokat okozhat, ami árnyak vagy mozgások érzetét kelti. Nos, ilyet nem jelentett ki soha az űrhivatal, nincs arra bizonyíték, hogy a 18-19 Hz-es hangok látászavart okoznának, mindez inkább csak egy biomechanikai megfigyelésből származó feltételezés.
De azt, hogy az infrahangok fiziológia és pszichológiai hatással lehetnek ránk, ma már nem sokan vitatják.
És az is igaz, hogy Vic Tandy egy vérbeli szellemirtó volt. Megkaphatná a Scooby-Doo-díjat – ha lenne olyan (a demisztifikálásban, a csalóka természetfeletti jelenségek leleplezésében utazó rajzfilmcsapat elismerését).
Kiver tőle a víz
Különösen, hogy hosszú idő után most újra elővették a félelmetes hangokat, és Rodney Schmaltz, a kanadai MacEwan Egyetem pszichológusprofesszora és csapata önkénteseket kért meg, hogy üljenek le egyedül egy szobában, és hallgassanak nyugtalanító vagy nyugtató zenéket. A kísérlet felében – tudtukon kívül – rejtett mélynyomó hangszórókon keresztül 18 Hz-es infrahangoknak is kitették az alanyokat. Ezután mindenki kitöltött egy kérdőívet a zenére adott érzelmi reakcióiról, valamint arról, hogy gyanítottak-e bármilyen infrahangot. Végül mindenkinek megmérték a nyálmintája stresszhormon-, vagyis kortizolszintjét.
Hozta is a várakozásokat a kísérlet: már rövid idejű infrahangkitettség is jelentősen megemelte a kortizolszinteket,
következetesen magasabb ingerlékenységről számoltak be a résztvevők, akik a hallott zenéket szignifikánsan szomorúbbnak értékelték, mint a kontrollcsoport tagjai.
Annak ellenére, hogy nem hallották a hangot. Ezek szerint az embereknek rejtett érzékszervi kapcsolatuk van a környezetükkel, ami megkerüli a tudatos hallást, és a 20 Hertz alatti hanghullámok fizikailag és pszichésen is hatnak ránk, tudtunk nélkül – vonták le a kutatók a következtetést.
Az sem véletlen, hogy az állatok akár már napokkal korábban megérzik a földrengéseket vagy vulkánkitöréseket, és menekülni kezdenek. De nem kellenek természeti csapások, mert a szél, a viharok, zivatarok, lavinák, vízesések, az óceán hullámzása,
na és a szellőzőberendezések, ventilátorok, vízvezetékek, gépek, közlekedés, a szélerőművek
és még egy csomó minden más mesterséges kreálmány egyfolytában infrahangokat adnak ki magukból. A nem hallható infrazajszennyezés pedig a krónikus stressz csendes mozgatórugója lehet az embereknél.
„Gondolja meg, hogy ellátogat egy állítólagosan kísértetjárta épületbe. Hangulata megváltozik, izgatottnak érzi magát, de nem lát vagy hall semmi szokatlant” – magyarázza Rodney Schmaltz pszichológusprofesszor.
„Egy régi épületben jó esély van az infrahang jelenlétére, különösen az alagsorokban, pincékben, ahol az elavult csövek és szellőzőrendszerek alacsony frekvenciájú rezgéseket keltenek.
Az innen eredő izgatottságot és szorongást gyakran természetfeletti jelenségeknek tulajdonítják.” Valóban, ha lemegyünk egy alagsorba, pincébe, azonnal óvatossá válunk, és nem szívesen időzünk ott sokat.
Kész horror
Imádják is ezt a horrorfilmrendezők! Kezdetben ösztönösen, majd egyre tudatosabban használták a pszichoakusztikát, annak tudományát, hogyan lehet hangokkal manipulálni az emberi érzelmeket (a Démonok között-filmekben infrahangokkal is keltik a feszültséget). A 20 Hz alatti mély hangok rezgéseit ugyan nem halljuk, ellenben nagyon is érzékeli az emberi test (nem hangként, hanem rezgésként, valahogy úgy, ahogy a basszusnyomó membránjainál is érezni, hogy a hangnyomás mozgatja a levegőt). De mivel nem tudjuk pontosan, honnan jönnek, a bizonytalanság szorongást, félelmet kelt. Ami valós helyzetben akár még hallucinációkhoz is vezethet.
Annak, hogy ennyire stresszelnek minket a mély hangok, kutatók szerint evolúciós okai vannak. A kortizolszint emelkedése egy evolúciós adaptáció, ami fokozza az éberséget, készenléti állapotba helyez, felkészít a láthatatlan környezeti veszélyekre, például közelgő viharokra vagy a nagy ragadozókra. Milyen érdekes, hogy a támadás előtt a tigris üvöltésének hangspektrumában erősen jelen vannak a 18 Hz körüli frekvenciák, ami eltérítheti és megbéníthatja a kiszemelt áldozatot. Akkor tényleg ez lenne a „félelem hangja” maga?
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!