Varga Mihály tapintatosan figyelmeztet a kimenő hatalom által hagyott aknákra

Lehet-e a halászléből újra akváriumot csinálni? – ez volt a találós kérdés a múlt század 80-as éveiben, amikor a „létező szocializmus” nagy kondérjában 40 év alatt atomjaira főzött Magyarország kereste az újjászületés módját a modern kapitalizmus strukturált formáiban. A kommunista pártállam a rendszer gazdasági összeomlásának elkerülésére próbálkozott ugyan a piac bizonyos elemeinek szimulálásával – aminek kísérleteit anno részletesen dokumentálta a HVG –, de hamar kiderült, hogy működő piacgazdaság nem létezik a liberális polgári demokrácia politikai szabadságjogai nélkül, amelyeket csak az 1990-es szabad választás hozott el.

Ma már nyilvánvaló, hogy a 2010-ben kétharmados parlamenti többségre szert tett Fidesz újra halászlét főzött volna Magyarországból, ha 16 év után az állampolgárok meg nem állítják a diktatúrába visszavezető úton:

hovatovább kisajátította volna a teljes gazdaságot egyetlen párt javára, és megfosztott volna bennünket legfontosabb szabadságjogainktól.

Jóllehet a magyarországi kommunista rezsimet fémjelző politikai vezető – nevezetesen Kádár János – már a rendszer bukása előtt meghalt, tettestársai zöme túlélte a szisztémát. Szellem rovatunk cikke emlékeztet arra, miféle politikai megalkuvások és kényszerek vezettek oda, hogy a „puha diktatúra” működtetőinek soha nem kellett felelniük tetteikért.

A most fellépő Tisza-kormány egyik leghatásosabb választási ígérete az volt, hogy ezúttal nem marad el az elszámoltatás a diktatúraépítés bűnei alól. Ehhez először is be kell pótolni azt, ami 90 után elmaradt: átláthatóvá tenni a múltat, azaz nyilvánosságra hozni a sokat emlegetett ügynökaktákat, hogy a jövőben senki se lehessen zsaroló és zsarolható. Magyarország rovatunk eleveníti fel, hol és miért rekedt meg korábban ez a folyamat, és milyen akadályokat kell még lebontani a cél érdekében.

„Bűnbánat nincs az igazság felfedése nélkül” – figyelmeztet a vele készült interjúban Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát, kétséget sem hagyva afelől, hogy a Fidesz-rezsim építéséből és fenntartásából a katolikus egyház is alaposan kivette a részét.

Persze korántsem csak az egyház volt az, amit – az apát szavaival – „túlszeretett a hatalom”, ilyen volt egy rakás üzletembernek álcázott, közpénzből milliárdossá varázsolt oligarcha és politikus, nem kevésbé az ő megmagyarázhatatlan gazdagodásukat félrenézéssel támogató ügyészség és adóhatóság, amelyeken – mint Magyarország rovatunk felhívja rá a figyelmet – most hirtelen igazodási roham lett úrrá. Nem mindenki érti persze az idők szavát: míg a kommunistáknak a korszakuk alkonyán már derengett, hogy közel a vég, a tény, hogy Orbán Viktor változatlanul a Fidesz elnöke marad, jelzi, hogy a korszak névadójának még mindig nem esett le a tantusz.

A társadalom elsöprő többsége azonban már boldogan a háta mögött tudja az elmúló hatalmat, s előrenéz. Amit lát, az egyebek között az euróhoz vezető út. A jelek szerint – legalábbis annak alapján, amit lapunknak mondott – Varga Mihály MNB-elnök nem óhajt keresztbe tenni ennek a népszerű kormányzati szándéknak, ám prudens jegybankárként tapintatosan figyelmezteti a bejövőket a kimenő hatalom által hagyott aknákra. A körültekintést, alaposságot a K&H Bank elemzője, Németh Dávid is melegen ajánlja a gazdaságpolitika jövendő alakítóinak, még ha a befektetők soha nem látott bizalmat mutatnak is az új kormány iránt.