Az Intel gyártásért felelős részlege nemrég bejelentette, hogy javítottak az Intel 4, az Intel 3 és az Intel 18A nevű gyártástechnológiák kihozatalán, ami több elkészült lapka eladását teszi lehetővé. Ez azonban a valóságban nem igazán azt jelenti, hogy maga a gyártási eljárás fejlődött, a régebbi node-okon ugyanis inkább az történik, hogy a korábban eladhatatlannak besorolt lapkákat is eladják végül, mert a megrendelők felvásárolnak minden, valamilyen paraméterezéssel működő terméket.
Az egésznek ahhoz van köze, hogy egyszerűen nem készül annyi CPU, amennyire igény lenne, és az igény főleg az adatközpontok piacáról származik, amit megpróbálnak kielégíteni a cégek, akár úgy is, hogy kevesebb végfelhasználóknak szánt processzort készítenek. Ugyanakkor még a strukturális változásokkal is annyira nagy az igény, hogy az adatközpontok területén gyakorlatilag minden működő lapkára szükség van.
Emiatt az Intel máshogy ítéli meg a papíron selejtes lapkákat, ugyanis nem annyira ritka, hogy egy legyártott CPU működőképes, de az adott sorozaton belül egyetlen modell paraméterezése sem felel meg számára, így végül selejtnek lesz minősítve. Ezeknek a chipeknek azonban lehetne találni olyan paraméterezést, amivel még működhetnének, de normál piaci körülmények között nem érdemes vesződni vele, mert úgyis van másik lapka, ami eladható. Mostanság azonban megváltoztak a piaci viszonyok, így előtérbe került minden olyan CPU-nak a megmentése, ami a normál modellek közé nem besorolható, de pár extra mag letiltásával, illetve az órajelek megfelelő beállításával még eladhatóvá tehető.
Ez a változás nagyrészt a megrendelőknek köszönhető, mivel jelezhették az Intelnek, hogy mindenképpen érdeklő őket minden működő processzor, akkor is, ha azok nem a termékskálában szereplő paraméterezést kapják. Ez az oka annak, amiért az Intel növelni tudta a kihozatalát a modernebb gyártástechnológiákon, elvégre most el tudják adni azokat a lapkákat is, amelyeket korábban szimplán leselejteztek.