Ezeknek a filmeknek szinte tökéletes a forgatókönyve, így a feszültségkeltést is mesterien végzik.
Alfred Hitchcockot nem véletlenül tartják a feszültségépítés mesterének. A nagy rendező számtalan filmje felkerülhetne erre a listára – most a legendás Psychóról emlékezünk meg, amely szinte maga teremtette meg a sorozatgyilkosos filmek műfaját, és több olyan csavarral is sokkolt, amelyek közül akár egyetlen egy is képes lett volna elvinni a hátán egy filmet. Persze szólni kell arról is, hogy Hitchcock az utolsó pillanatban belerondított a tökéletesnek tűnő összképbe: a filmet egy unalmas, antiklimaktikus jelenettel zárta, amelyben addig nem látott szereplők beszélik túl Norman problémáit.
Roman Polanski thrillere a hetvenes évek egyik legmeghatározóbb filmje lett, amelyben Jack Nicholson élete alakítását nyújtotta a nagymenősködő magánnyomozó, Jake Gittes személyében. A Kínai negyed remek csavarokkal, mesteri feszültségépítéssel szövi bele komolyabb témáit a noir sémáit követő, majd felforgató sztoriba. Faye Dunaway is feledhetetlen alakítást nyújt a női főszerepben a filmben, amit még ma is idézünk. Akárhányszor nézzük újra, a Kínai negyed mindig meglep minket azzal, mennyire profin felépített, csavaros és sokkoló az egész.
Nemcsak Polanski, hanem Francis Ford Coppola is alkotott tökéleteset az 1974-es esztendőben: ekkor készítette el ugyanis meghatározó thrillerét, amelyben a mindig zseniális Gene Hackman nyújtotta élete egyik legfontosabb alakítását. No meg a tragikusan ifjan elhunyt John Cazale is remeket játszik benne, aki a Magánbeszélgetés után kapta meg Fredo szerepét A keresztapa-filmekben. A történet szerint Hackman a lehallgatás mesterét alakítja, aki komoly döntés elé kerül, miután felvett anyagaiban súlyos bűncselekmény nyomaira akad. Sok kitűnő thrillerhez hasonlóan a Magánbeszélgetés egy kemény morális dilemmára aggatja a feszültséget, amelyhez riasztó tétek tartoznak.
A Coen-testvérek életművének ékköve lett ez az Oscar-díjakkal is elhalmozott, szoktan, de hipnotikus és elgondolkodtató thriller, amely világsztárrá tette a néma, fenyegető Anton Chigurh-t alakító Javier Bardemet. A rendezők úgy adaptálták Cormac McCarthy regényét, hogy az nemcsak az eredeti műhöz lett hű, hanem a saját stílusukba is tökéletesen illeszkedett. Egész egyszerűen minden a helyén van ebben a filmben, a feszültséget szinte tapintani lehet, a végkifejlet pedig ugyanolyan sokkolónak hat 2026-ban, mint anno, a bemutatásakor.
A sötét, sorozatgyilkosos-nyomozós filmek műfaja tagadhatatlanul elfáradt a huszonegyedik századra, ám az ekkor is remekül zakatoló dél-koreai filmipar még ebben az elcsépelt kategóriában is képes volt újat mutatni. Kim Jee-woon alattomos és kegyetlen filmje számos műfaji elvárást állított a feje tetejére, hogy elmesélje egy igazán sötét bosszú történetét, amelyben egy gyászoló titkosszolga (a Squid Game-ből és a Nincs más választásból is ismert Lee Byung-hun) ered egy igazán ördögi gyilkos (az Oldboy főszerepét alakító Choi Min-sik) nyomába. Amennyire lelkesen ajánlom az olvasók figyelmébe a Láttam az Ördögöt-öt, annyire nem szeretnék semmit lespoilerezni a hajmeresztően, ám kíméletlen logikával felépített cselekményből.
Denis Villeneuve nemcsak a Dűnéhez és a Szárnyas fejvadász folytatásához hasonló eposzok készítésében jeleskedett, hanem 2013 az évszázad egyik legjobb thrillerét, a Fogsátbant is elkészítette, amelyben egy kisvárosi nyugalmat felkavaró gyerekrablás történetét meséli el. A főszerepben Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal brillíroznak, de nehéz elfelejteni Paul Danót és horrorba illő jeleneteit is. A Fogságban nemcsak egy tökéletesen működő krimi, de egy kiábrándító lélekrajz is, ami azt boncolgatja, meddig képes elmenni egy alapvetően jó ember a szerettei kedvéért.
Irtózatosan lassú és hipnotikus film a Gyújtogatók, de ha sikerül ráállnunk a hullámhosszára, észrevehetjük, hogy minden idők egyik legokosabban, legfeszesebben megírt thrillerjéről van szó. A koreai filmben egy sodródó, félénk lúzernek (Yoo Ah-in) gyűlik meg a baja rejtélyes, nagymenő ismerősével (Steven Yeun). A főszereplő lassan, de végzetesen döbben rá arra, valójában milyen ember is barátja: Chang-dong Lee rendező alattomosan, kimérten építi a feszültséget, és nagyon sok mindent elrejt nemcsak a főszereplő, de a néző elől is. Az eredmény egy olyan thriller, ami nem ereszt, és amely sikeresen társít komoly erkölcsi dilemmákat központi, szörnyű rejtélyéhez.
5 thriller, ami remek lehetett volna, ha egy borzalmas csavar nem rontja el őket
Néha megesik, hogy már elkezdenénk imádni egy izgalmas thrillert, viszont a feszültséget annyira elrontja egy rosszul átgondolt kulcsmomentum, hogy rögtön el is megy a kedvünk tőle. Összegyűjtöttük a legfájdalmasabb példákat.